Vélhetően a Vivendi közelmúltbeli eladása sem visz közelebb a távközlési piac konszolidációjához; az Antenna Hungária iránt viszont érdeklődtek Kovács Kálmán japán vendéglátói. Megfigyelők szerint hiábavaló az a kormányzati törekvés, hogy az alternatív távközlési piaci szereplők konszolidációjával teremtsenek versenytársat a Matávnak. Ezt támasztják alá az Euro-Phonix által – a vállalati jelentések alapján – összegyűjtött adatok is, e szerint ugyanis például a HTCC, a Vivendi és a PanTel 2001-es együttes árbevétele csupán 16 százaléka a Matáv Westel nélküli forgalmának, a három cég EBITDA-ja pedig 12 százaléka, míg együttes nettó eredményük 5 százaléka a Matáv profitjának. Önmagában tehát az alternatív piaci szereplők konszolidációja sem hozná meg a várva várt versenyt, hisz az említett cégek tőkeereje így sem lenne összemérhető a Matávéval, s ennek következtében továbbra sem tudnának árban lényegesen a konkurensük alá menni, vagy kínálatukban felülmúlni azt, ami pedig elengedhetetlen lenne a sokszínű kínálati piac kialakulásához. Valamivel vonzóbb lehetne a befektetők számára a piac, ha az említett paletta kiegészülne még néhány céggel, köztük például az Antenna Hungária Rt.-vel, illetve annak távközlési részlegével. Az AH tervezett privatizációja egyébként felkeltette a japánok érdeklődését – mondta keddi sajtótájékoztatóján Kovács Kálmán, az informatikai tárca vezetője, miután visszatért a szigetországi tárgyalásairól. Megoldást hozhatna ugyanakkor, ha egy nagy tőkeerővel bíró szakmai vagy pénzügyi befektető lépne elő felvásárlási szándékkal, ennek a valószínűsége azonban szintén kicsi, főként annak ismeretében, hogy a piacra nemrég a Vivendi Hungary felvásárlásával belépő AIG-GMT páros nem fogalmazott meg ilyen szándékot. Az említett cégek tehát nem kívánnak hozzájárulni a kormány konszolidációról szóló terveinek valóra váltásához. Elképzelhető azonban, hogy elősegítené, felgyorsítaná a konszolidációs folyamatot egy ezt támogató jogi szabályozás, kérdés azonban, hogy erre milyen lehetőséget találnak a jogalkotók a hírközlési törvény tervezett őszi módosítása során. Egy a piaci konszolidációra törekvő befektető megjelenése sem oldaná meg egy csapásra a helyzetet, hisz a vevőre váró cégek számtalan tulajdonoshoz tartoznak, s a velük folytatott tárgyalások hosszú időt igényelnek. (Az AIG-GMT megjelenése ugyanakkor pozitív üzenet a magyar távközlési piacra esetleg befektetni szándékozók számára, hisz e pénzügyi befektetők a megtérülés reményében hajtanak végre invesztíciót). A konszolidáció terén ugyanakkor előrébb juthatna a magyar távközlési szektor, ha például olyan cég tulajdonosai szánnák rá magukat erre, mint a HTCC, amely tőkeereje mellett helyi tapasztalatokkal is rendelkezik Magyarországon, s amelynek helyi koncessziós területéhez kapcsolva a többi cégek szolgáltatási területeit, költséghatékonyabb működést valósíthatna meg.