Jelentős forgóeszköz hiány, magas alapanyag árak, gyakori késedelmes fizetés, széles körben elterjedt szállítói hitelezés, komoly szezonalitás - sorolja Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója azokat a problémákat, amelyekkel az élelmiszeripari cégeknek nap, mint nap meg kell küzdeniük. Egyre több nem is képes kezelni ezeket: az élelmiszeripari tevékenységet végzők körében 30 százalékkal nőtt a cégek fizetésképtelenségi mutatója az idei év első negyedében 2011 azonos időszakához képest. Ez pedig - ahogy a Coface Hungary Hitelbiztosító elemzéséből kiderül - rosszabb, mint az 5 százalékponttal alacsonyabb országos átlag.
Az élelmiszeripar egyik sajátossága Magyarországon, hogy nagyon sok a vállalkozás a szektor méretéhez képest, s a struktúra nem hatékony. Ugyanakkor azonban jelentősége is nagyobb az ágazatnak, mint ami a GDP-n belüli súlyából fakadna - ezért is nagyon fontos a gazdaság egésze szempontjából, hogyan alakulnak trendjei. Ugyanis hiába csak mintegy 1 százalékát teszik ki az élelmiszeripari vállalkozások az összes (durván 550 ezer) magyarországi társas vállalkozásnak, a szektor GDP-hez való hozzájárulása 2,5 százalékos, s még jelentősebb a külkereskedelemben játszott szerepe. Nem véletlen, hiszen szinte nincs olyan területe a gazdaságnak, amellyel - akár felhasználóként, akár (be)szállítóként - ne kapcsolódna valamilyen módon - áll a Coface elemzésében.
A feketepiacon jelenhetnek meg a megszűnő cégek bevételei
Az adatokból kiderül, az eljárások alá vontak jellemzően 300 millió forint forgalom alatti, kisebb vállalkozások, de nagy kérdés, hogy a megszűnő cégekkel együtt bevételei is eltűnnek, vagy a feketepiacra kerülve adózatlan és ellenőrizetlen formában jelennek-e meg. Az esetek 64 százaléka végelszámolás, ezen belül jellemzően kényszer-végelszámolás az idei év első három hónapjában. Az ügyek másik nagy hányadát a felszámolások teszik ki; a vizsgált időszakban pedig összesen csak egy csődeljárást kezdeményeztek.
A szektor nagy problémája, amit a piaci szereplőknek kezelniük kell(ene), hogy évről-évre nagyon nagy kilengésekkel jellemezhető környezetben kell eredményt elérni - hívja fel a figyelmet a hitelbiztosító. A gyakran módosuló törvényi/szabályozói környezet, változások az adófeltételekben (például az általános forgalmi adó kulcsa, továbbá az elérhető uniós források/pályázatok, nem beszélve az alapanyagárak hullámzásáról és az árfolyamkilengésekről - ezek mind-mind alapvetően befolyásolják egy-egy év eredményességének mértékét. Ráadásul még nem szóltunk az időjárási tényezőről, ami pedig az élelmiszeripar számára - az alapanyagot szállító mezőgazdaság révén - ugyancsak óriási hatásokat gyakorol az ágazat szereplőinek teljesítményére- sorolja Kárpáti.
Ez az ágazat az állatorvosi ló
Az élelmiszeriparon keresztül plasztikusan bemutatható, hogyan működnek a tovagyűrűző hatások a magyar gazdaságban. Az élelmiszeripar ugyanis az a szektor, amely egyrészt a mezőgazdaságon alapul, másrészt, amelytől az élelmiszerkereskedelem is függ. Mivel a láncon belül, annak minden (lánc)szemére jellemző a forrás- és forgóeszközhiány, valamint a szállítói hitelek terjedése, akár egy dominó eldőlése végighullámozhat az egész láncolaton - véli a Coface.
Az élelmiszeripari cégek a kereskedelmi láncok gyakori késedelmes teljesítése miatt, azok finanszírozására kényszerülnek, míg magukat az élelmiszert előállítókat a saját beszállítóik, azaz az alapanyagot szolgáltató állattenyésztők, illetve növénytermesztők finanszírozzák, amelyeknek pedig a takarmánygyártók, illetve a vetőmagot és kemikáliákat szállítók kénytelenek szállítói hiteleket biztosítani. Az ebben a formában igen hosszú ideig kint lévő pénzek állománya pedig nagyon nagy - amit Kárpáti egy döbbenetes adattal illusztrál: az állattenyésztéssel foglalkozó cégek által a takarmánybeszállítóknál kint lévő teljes hitelállomány, egy időben mintegy 40 milliárd forintra rúg. A szállítói hitelek állománya egyébként meghaladja a banki hitelekét ebben a körben.
A beszállítók finanszírozzák a kereskedelmi cégeket
Az egyik oldalon szállítói hiteleket kapó élelmiszeripar ugyanakkor maga is haszonélvező, mivel a nagykereskedelmi láncok - a struktúra és az éles verseny miatt - hosszútávon finanszíroztatják magukat a (be)szállítóikkal. Az árak ráadásul nyomottak a verseny miatt, amivel persze a fogyasztók is jól járnak. Összességében ugyanis például egy alapanyagár-emelkedés valahol a láncon belül megakad, s a végfelhasználó már nyomottabb (alacsonyabb) áron kapja meg a terméket, mint ami indokolt lenne. Ez persze végig negatívan érinti a láncon belüli szereplőket, köztük a középen található élelmiszeripari cégeket.
Az élelmiszeripari cégek néhány százalékkal nagyobb arányban tartoznak a jobb kockázati csoporthoz, ennek vélhető oka, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent, s ez megjelenik a minősítésekben is. Ebben egyébként szerepet játszik az is, - ahogy a Coface évek óta jelezte - valamelyest csökkenőben van az élelmiszeripari társaságok nemzetközi versenyhátránya. Ez részben annak köszönhető, hogy több ágazatbeli vállalkozás az elmúlt években előremenekült, azaz beruházott, fejlesztett. Egy további ok a kiszámítható keresletben keresendő: élelmiszeripari termékekre mindig is szükség van és lesz, idehaza és a külpiacokon egyaránt.