Hogyan, miként kereshetnek az átlagnál jóval többet egy-egy ügyfélen a kis zálogfiókok? A válasz roppant egyszerű: a trükkösen felszámított díjakkal.

A törvényi szabályozás a futamidőre, vagyis a zálogba betett tárgy fejében folyósított összeg visszafizetésére előírt, jellemzően 90 napos idejére vonatkozó teljes hiteldíj mutatóra (thm) felső korlátot határoz meg. Ezt az önállóan működő nagyok be is tartják, ám a kisebb - nem egyszer takarékszövetkezeti ügynökként vagy egy kisbank közvetítőjeként működő - zálogházak egy viszonylag egyszerű trükkel játszhatják ki ezt a szabályt, amivel többet gombolhatnak le a megszorult kuncsaftokról.

A thm meghatározására használatos futamidőt ugyanis az írásos szerződésben igencsak rövidre szabják. Az ügyfél tehát beviszi a családi ezüstöt a zálogba, ahol a futamidőre érvényes thm-et kötik ki - ám ez csak pár nap, és nem a szokásos 90. A kettő különbözetét pedig türelmi időre keresztelik át, amire már nem érvényes a thm-plafon, vagyis erre olyan mértékű díjat állapítanak meg, amilyet csak akarnak. A megszorult, és értékeit zálogba csapó ügyfél erre sokszor nem is figyel, hiszen gyorsan pénzhez akar jutni: nem érdekli, hogy pár száz vagy netán ezer forinttal többet kell majd fizetnie a zálogtárgy kiváltásakor. Ez a pluszbevétel egyetlen tárgy esetében ugyan nem sok, de sok ezer zálogtárgy esetében már jelentős bevételi forrás lehet.

Öt vidéki, kis zálogfiókban tettünk próbát arra, hogy miként "cselezik ki" a futamidőre számított thm-et, más szóval mennyivel számítanak fel többet az ügyfélnek. Az egyik szolgáltatóról a következő derült ki, de a többiek is hasonlóan szerepeltek a próbavásárlás során:Egy 20 800 forintos gyűrűre 14 500 forintos kölcsönt adtak. 90 napos futamidőre számítva ennek kamata 602 forint, a kezelési költség pedig 15 forint lett volna, vagyis az ügyfélnek a 90 nap után összesen 15 117 forintért kellett volna kiváltani zálogtárgyát. Az ügyfélnek tehát 615 forintba került volna a szolgáltatás.Vlójában kétnapos futamidőt számoltak, 90 napos türelmi idővel. Így a költségek jóval nagyobbak lettek. A türelmi idő kezelési költsége: 2935 forint, egyszeri kezelési költség: 15 forint. A kiváltáskor fizetendő összeg 17 450 forint. Az ügyfélnek tehát végül 2950 forintba került a szolgáltatás, közel ötször annyiba, mint az első esetben.Az első esetben a thm 38,6 százalék lett volna, ám valóságban - a ténylegesen visszafizetendő összeggel számolva - ez 108,49 százalékra jön ki.

A futamidőre szóló thm előírását, és egyáltalán a zálogházak működését a pénzügyi felügyelet nem igazán ellenőrzi - derül ki az MNB kérdésünkre adott válaszaiból. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az ezzel a trükkel élő kis zacik zavartalanul jutnak pluszbevételhez.

A dologban az a különös, hogy az MNB-nél mint felügyeleti szervnél még egyetlen ügyfél sem jelezte ezt a visszásságot. (A cikk megírásához alapul szolgáló zálogjegyeket eljuttatjuk a jegybanknak és ha lesz vizsgálat, arról is beszámolunk majd.)

Kérdés, hogy ha ezt a módszert végül jogtalannak találják, vissza kell-e fizetni az ügyfeleknek a türelmi időre felszámított extra díjat, és ha igen, ezt ki fogja megtenni? Ezek az összegek ugyanis egy-egy kis méretű zálogházi fiók esetében is elérhetik a több tízmilliós szintet. Az általunk megkérdezett szakértők szerint nagyon valószínű, hogy a zálogfiókokat finanszírozó hitelintézetek mossák majd kezeiket és - amennyiben valóban jogsértésről van szó - a fiókok tulajdonosainak kell fizetniük.

Buknak a Kézizálog finanszírozói

Nem négymilliárd, hanem ennek többszöröse lehet ugyanakkor a Kézizálog Zrt. bebukásának következménye. A brókerbotrányokkal ellentétben azonban nem magánszemélyek, hanem a finanszírozó bankok sirathatják pénzüket. Nem is keveset. Bár a cég tulajdonosának "önfeljelentését" követően egy négymilliárdos hiányról jelent meg információ, a valóságban azonban ez ennek többszöröse lehet. Rendőrségi forrásokból az szivárgott ki, hogy a 20 milliárdot meghaladó banki hitelállomány mögött 16 milliárdos fedezet áll és csak négymilliárd forint a hiány.

A gond csak az, hogy nem tudni valójában mekkora lehet a fedezet értéke. A Kézizálog Zrt. széfjeiben levő - korábban bizományba vett - értéktárgyak ugyanis meglehetősen bizonytalan értékkel bírnak. Úgy tudjuk, hogy a csődbe ment cég a többi magyarországi zálogcéggel ellentétben bevett drágakövet is, ezek értékelése és eladhatósága pedig több, mint kérdéses. (Ezt a kérdést felvetettük már korábbi cikkünkben is.) A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az értéktárban tárolt tárgyak túlnyomó többsége már lejárt zálog, ugyanis a Kézizálog Zrt. az elmúlt egy évben már nem volt aktív, vagyis az ott levő tárgyakért tulajdonosaik már nem jelentkeznek, nem veszik vissza.

A finanszírozó bankok közül  úgy tudjuk, a CIB van a legjobb helyzetben, ugyanis az elmúlt egy évben másfél milliárdot már "kimentett" a cégből. A többiek hiába rendelkeznek jelzálogjoggal a benn levő tárgyakra, ezt bizonyára nehezen tudják majd érvényesíteni, aminek egyenes következménye, hogy a 20 milliárdot meghaladó hitelállomány töredékéhez juthatnak csak hozzá.

Ahogy az MNB válaszaiból is kiderül, a pénzügyi felügyelet szűrője nem volt valami sűrű, ami hozzájárulhatott a Kézizálog Zrt. bedőléséhez, illetve így tehettek szert jogtalannak tűnő bevételekre a kis zálogfiókok, illetve az őket finanszírozó bankok is.

Az MNB ezt válaszolta kérdéseinkre

A záloghitelezést folytató pénzügyi vállalkozások nem végeznek a brókercégeknél megismert befektetési szolgáltatást, ügyfélpénzeket nem kezelnek, nem gyűjtenek betéteket, és a Kézizálog Zrt. esetében ezidáig egyetlen ügyfélpanasz sem érkezett arra vonatkozóan, hogy teljesítést követően az ügyfél a záloghitel fedezetéül szolgáló zálogtárgyhoz ne jutott volna hozzá. A zálogtárgyak visszaváltási, visszavételi lehetőségét a Kézizálog az ügyfelek számára jelenleg is folyamatosan biztosítja. A refinanszírozó pénzügyi intézményeknek a záloghitelezést végző pénzügyi vállalkozás felé irányuló hitelkihelyezése során - a szerződés teljesítését biztosítandó - fedezettel kapcsolatos követelmények meghatározása a bankok felelősségi körében értékelhető. Az MNB a vonatkozó törvények alapján rá irányadó kötelezettségét teljesítve, - amint ez szükségessé vált - haladéktalanul felügyeleti biztost rendelt ki a Kézizálog Zrt.-hez.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen gyakorisággal ellenőrzi a felügyelet a záloghitelezéssel foglalkozó cégeket és azon pénzintézeteket, amelyek a finanszírozást biztosítják, a jegybank közölte: a pénzügyi vállalkozásokat (melyek közé jellemzően a kézizálog hitelezéssel foglalkozó vállalkozások is tartoznak) negyedévente, az adatszolgáltatásuk alapján ellenőrzi az MNB. Mivel betéteket, ügyfélpénzeket nem kezelnek, kevésbé szigorú szabályozás vonatkozik rá, mint a hitelintézetekre, így többek között átfogó vizsgálatra és a fedezetek értékelésére vonatkozó törvényi kötelezettség nincs. A pénzügyi vállalkozásokat finanszírozó hitelintézeteknél 3, illetve 5 évenként kell átfogó vizsgálatot tartani a felügyeleti szervnek. A pénzügyi vállalkozások felügyelete az EU-ban nem egységes, több országban az ilyen típusú, ügyfélpénzt nem kezelő vállalkozásokat nem felügyeli a felügyeleti hatóság, a hazai gyakorlat ezeknél szigorúbb.

A Kézizálog Zrt.-vel kapcsolatban az MNB hangsúlyozta: a felügyeleti hatóságnak nincs átfogó vizsgálati kötelezettsége. Az MNB 2014 második felében a társaság működését fokozott figyelemmel kísérte, miután azonban a társaság és a finanszírozó intézmények az egymás között fennálló kötelezettségek teljesítésére vonatkozó helyzetet nem tudták rendezni, 2015. január 22-én felügyeleti biztost rendelt ki a céghez.

Arra a kérdésünkre, hogy nem tűnt-e fel a felügyeletnek, hogy a cég fiókonként 6 milliárdos kihelyezést mutatott ki, miközben a sokkal jelentősebb szereplőnek minősülő szereplők esetében ez az érték maximum 100-200 millió forint, ráadásul a Kézizálog fiókjai sincsenek olyan frekventált helyen, hogy a különbség indokolható lehet, az MNB ismételten leszögezte: a jegybank a társaság működését fokozott figyelemmel kísérte és amint erre okot adó körülményt észlelt, azonnal megtette a szükséges intézkedést, és a szervezet prudens működésének biztosítása érdekében felügyeleti biztost rendelt ki.

A cikkben leírt gyakorlatra vonatkozó kérdésünkre, vagyis hogy vizsgálták, illetve büntették-e, hogy a futamidőre érvényes thm-korlátot egy adminisztratív intézkedéssel megkerülik és így pluszköltséget terhelnek az ügyfelekre, az MNB közölte: az ismertetett gyakorlatra vonatkozó fogyasztói bejelentések az MNB-hez nem érkeztek, megjegyezve, hogy egy piaci gyakorlat jogszerűtlensége kizárólag a konkrét ügy ismeretében ítélhető meg, és intézkedésekre is csak ez esetben kerülhet sor.