Az alapgondolat, amely a visszatérítéseket a biztosítás hosszú távú fenntartásához köti, teljesen érthető: a biztosítónak az állományvédelem miatt megéri, hogy saját profitjának egy részét visszaossza az ügyfeleknek − amennyiben azok valóban hosszú távon fenntartják a biztosításukat. Persze vannak, akik a megoldás egészének létjogosultságát kérdőjelezik meg, mondván: tisztességtelen, hogy a biztosítók azzal számolnak, hogy az ügyfelek jó része nem viszi végig a szerződését és így kvázi a visszavásárlási nyereségből fizetik a bónusz. Mások szerint ugyanakkor az, hogy az ügyfelek egy része lemorzsolódik, természetes, a biztosító ezeken az ügyfeleken mindenképpen keres, azért aligha lehet bírálni, hogy üzletpolitikai célból lemond ennek a profitnak egy részéről.

A gondot a szakemberek szerint az jelenti, hogy az alapvetően tisztességes nyereségmegosztással szemben napjainkban a piaci verseny okán egyre inkább terjednek az olyan megoldások, ahol ez a rend felborul, és egyre komolyabb feszültséget okoz a piacokon. A standard megoldás, amely a szerződés hosszabb távú fenntartáshoz köti a bónuszok jóváírását, egyes termékek esetében háttérbe szorul, s ma már van a piacon olyan konstrukció, amely az első befizetés után bónuszjóváírást ígér, sőt van olyan ajánlat is, amely részleges visszavásárlás esetén is bónuszt biztosít, feltéve, ha annak összege nem haladja meg a korábban jóváírt bónusz mértékét. A komolyabb (akár az éves díj 100 százalékát) ígérő bónuszvisszaírások mellett már-már megszokott, hogy az éves díj 2-5-10 százalékát üzletpolitikai bónuszként írják jóvá a társaságok. Ezek a bónuszok − vélik egyes piaci résztvevők − összeadódva összességében olyan tételt jelentenek, amelyek esetében már megkérdőjelezhető, hogy kigazdálkodható-e ennyi kifizetés.

Ezenkívül sokan vélik úgy, hogy számos biztosító határmezsgyén jár, amikor a beígért bó­nuszkifizetéseket olyan feltételek teljesítéséhez köti, amelyek egy normális biztosítási szerződés esetében nem általánosak, így az ügyfélnek sem természetes. Sok esetben nem elég például, ha pontosan fizet az ügyfél, azt még további határnapok megadása nehezíti − amennyiben már egy befizetésnél csúszik, akár 5−10 év bónuszkifizetését is kockáztatja. Az ilyen különös bónuszfeltételek sok esetben nincsenek kellő hangsúllyal kiemelve, ezért sokan úgy gondolják, hogy alaposabb felügyeleti figyelemre volna szükség ezen a területen is.