"Miért ér kevesebbet az Orbán-kormánynak a Dunaferr és a dunaújvárosiak érdeke, mint egy Mészáros Lőrinc-érdekeltség?" címmel nyújtott be írásbeli képviselői kérdést Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője Palkovics László innovációért és technológiáért felelős miniszternek, valamint Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli minisztertől is érdeklődött arról, hogy "résztulajdonosként miért tétlen az állam a Dunaferr-ügyben?"

A több éve nehéz pénzügyi helyzetbe került dunai vasműnél a közelmúltban filmbe illő jelentek zajlottak, egy magát az ukrán tulajdonos képviselőjének mondó magyar személy zsoldosokkal próbálta megszállni a gyárat, amit végül a rendőrség megakadályozott. (Ezt a magánszemélyt azonban Szergej Taruta, a 25 százalékos közvetett, ukrán kisebbségi tulajdonos nem is ismeri, soha nem egyeztetett vele, derült ki a Telex.hu-nak adott interjújából. A másik kisebbségi tulajdonos, az örmény-ukrán Oleg Mkrtcsan 2018 óta börtönben van.) Az ügy hátterében a többségi orosz tulajdonos, az állami Vnyesekonombank és a kisebbségi ukrán tulajdonos közti konfliktus állhat (Taruta szerint a bank nem megmenteni, hanem felszámolni kívánja a céget).

Kapcsolódó

Az ISD Dunaferr Zrt. esetleges felszámolásával hatezer munkavállaló, a beszállítókkal és a szolgáltatásokat nyújtókkal együtt 15 ezer ember megélhetése szűnne meg. A családtagokkal együtt mindez 40-50 ezer embert érinthet - írja Tóth Bertalan. A vállalat a cégadatok szerint 2018-ban 368 milliárd forint nettó árbevétel mellett 10,6 milliárd forint korrigált adózott eredményt ért el; ez Magyarország meghatározó jelentőségű acélgyártó komplexuma, az egyik legnagyobb termelő vállalategyüttese. Éves acéltermelő kapacitása mintegy 1,7 millió tonna.

Mit kíván tenni a kormány?

"Hónapok óta nem tesz semmit a kormány az országunk egyik legrégebbi acélgyárának a megmentése érdekében. Pedig jól emlékszünk arra, amikor a Mészáros Lőrinc a Mátrai Erőműtől meg akart szabadulni – miután kivették a cégből a több mint 11 milliárd forintos osztalékot – a kormányzat pillanatok alatt visszavásárolta azt az akkori tulajdonosától, Mészáros Lőrinc egyik érdekeltségétől. Az üzlet – az előterjesztés szerint – a vételáron felül közel 60 milliárd forintnyi forrás igénybevételét tette szükségessé annak érdekében, hogy az erőmű működni tudjon és a dolgozók bérét egyáltalán ki lehessen fizetni" - írja képviselői kérdésben Tóth Bertalan, aki megkérdezte a miniszterektől többek között azt, hogy

  • mi lehet a különbség a Mátrai Erőmű és a Dunaferr között? Amíg az egyiknél a kormányzat szinte azonnal több tízmilliárdos segítséget tudott nyújtani, addig a másik esetében tétlenül nézi, ahogy több tízezer ember, lényegében egy egész város küzd a mindennapokban a létbizonytalansággal?
  • A kormány a hatóságok mozgósításával miért nem áll ki a magyar dolgozók és magyar gazdasági érdek mellett, különösen úgy, hogy a magyar államnak is van (nagyon kis mértékű) tulajdonrésze a cégben, tehát a tulajdonosok egyike?
  • Az állam résztulajdonosként mit kíván tenni a helyzet mihamarabbi rendezése érdekében?
  • Igaz lehet-e az a feltételezés, hogy a kormányzat azért nem siet megoldani Dunaújváros legnagyobb foglalkoztatójának a gondjait, mert meg akarják leckéztetni a dunaújvárosiakat, mivel az ellenzék győzött három választáson is?

Nem segít az állam

A miniszterek helyett Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) parlamenti államtitkára válaszolt. Vagyis ahogy legtöbbször, most sem adott konkrét válaszokat a feltett kérdésekre, inkább főként gyurcsányozott és baloldalazott. "A Dunaferrt 2004-ben privatizálta a Medgyessy-kormány, és a későbbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc idején hagyták jóvá az ügyletet, így került a cégcsoport mintegy 400 millió forintért új tulajdonosokhoz. Így most egy átláthatatlan tulajdonú magánvállalat belső problémája az, ami ezt a súlyos helyzetet okozza. A magyar államnak pedig ebben nincs joga és lehetősége beavatkozni. A politikai felelősség tehát a baloldali, konkrétan a Gyurcsány-kormány terheli, hiszen az okozta a dunaújvárosiak problémáját" - írta Schanda Tamás államtitkár.

Korábban még bevásárolt volna az állam

A 2004-ben szintén csődközelbe jutott Dunaferrt az ukrán-svájci Donbassz–Duferco konzorciumnak adta el 444 millió forintért az állam, a vevők megmentették és fejlesztették a vállalatot. A működés nyereséges volt 2008-ig, akkor a pénzügyi és gazdasági válság maga alá temette a Donbasszt, a hitelei fejében pedig az orosz Vnyesekonombank lett a cég többségi tulajdonosa, amely azonban nem ambicionálta a változtatást a cégnél - írta a 24.hu.

Amikor 2013-ban egy 1500 fős leépítést jelentett be a cég, Varga Mihály akkori nemzetgazdasági miniszter segítséget ígért a munkavállalóknak, "a Dunaferre szükség van, a cég nyereségessé tehető, de az átalakításra szükség van" - mondta a miniszter, aki azt is bejelentette, hogy a magyar állam tárgyalásokat kezdeményezett a cég megvásárlására. Ezt a menedzsment elutasította.

A 2020-as járvány következtében a Dunaferr vezetése segítséget kért a magyar kormánytól, elsősorban "hitelfelvétel elősegítését, állami beruházások kapcsán megrendeléseket kértek", de ezt - írta egy évvel ezelőtt a duol.hu kormányzati forrásra hivatkozva - nem engedné az Európai Unió, ezért az állam inkább tulajdonrészt vett volna a vállalatban.

Válasz és sárdobálás

Azt, hogy Palkovics László innovációs miniszter "soha nem válaszol a kérdésekre", habár miniszterként a feladata lenne, szóvá tette a közelmúltban egy képviselői kérdésében Keresztes László Lóránt LMP-s országgyűlési képviselő. A miniszterhez intézett képviselői kérdésekre "a reakciók rendszerint Schanda Tamás államtitkártól érkeznek, de ezek szinte soha nem tartalmazzák a feltett konkrét kérdésre a választ, helyette legtöbbször politikai gyalázkodást olvashatunk, és a 2010 előtti kormányokra mutogatás történik meg" - írta az LMP-s politikus, aki megkérdezte az innovációs minisztertől, hogy ez helyes eljárás-e szerinte, megfelel-e az elveinek, és ő utasítja-e az államtitkárát arra, hogy tagadja meg a választ a kérdésekre, és a válaszok helyett politikai sárdobálással foglalkozzon.

Erre a kérdésre sem Palkovics válaszolt, hanem az említett stílusban Schanda Tamás: "Személyem iránti érdeklődése megtisztelő számomra. Hálás vagyok érte, hogy nyomon követi a munkámat. Továbbra is készséggel állok szolgálatára. Munkájához a továbbiakban is sok sikert kívánok.”