A hatályos kormányrendelet ugyan pontosított, de még így is van bizonytalanság az oltás kötelező elrendelésével kapcsolatban. A Pozderka ügyvédi iroda szakjogásza szerint a munkáltató nem elrendeli az oltás felvételét, hanem megállapítja, hogy a munkakör ellátásához szükséges az oltás felvétele. Ez azért fontos, mert a munkáltató nem korlát nélkül dönt az oltás elrendeléséről, hanem azt kell megvizsgálnia, hogy az egyes munkavállalói csoportok munkavégzéséhez szükséges-e az oltás felvétele - kezdi cikkét az Index.

A jogász véleménye szerint a munkáltató az egészség megóvása érdekében rendelheti a kötelező oltakozást, de mivel nincs pontosítva, hogy mit jelent ez a feltétel, annak mi a minőségi kritériuma, korlátlanul nem dönthet erről a munkáltató. Egyrészt munkakörönként kell vizsgálnia, hogy a feltétel adott-e.

Másrészt az önrendelkezés része az oltakozásról való döntés, ami alapvető jog, így annak korlátozásakor vizsgálni kell a szükségesség és arányosság kérdését. Vizsgálni kell tehát, hogy az oltás felvétele a munkakör ellátásához szükséges-e, arányos-e azzal, vagy el lehet érni enyhébb jogkorlátozással is ugyanazt a célt. (Ezt a jogértelmezést osztja egyébként a TASZ is, mint arra a portál felhívja a figyelmet.)

Adatkezelési szempontból a helyzet rendkívüli: normál esetben ilyen szenzitív adatot nem feltétlenül ismerhet meg a munkáltató, de a rendelet a veszélyhelyzet idejére biztosítja ezt a jogot. Ellenőrizheti is az oltakozást, ha a munkáltató írásban és legkorábban 45 napon belül meghatározza meg a védőoltás felvételének határidejét. 

Viszont ha már elrendelték, akkor nem lehet kibújni az oltás felvétele alól, mert a munkavégzés feltétele az oltás felvétele, azaz a munkavállaló csak akkor végezhet munkát, ha igazolja az oltás felvételét, és megfordítva: a munkáltató is csak akkor engedheti valakinek a munkavégzést, ha a munkavállaló igazolta az oltás felvételét - teszik hozzá. 

Ha a dolgozó ezzel szembeszegül, akkor a Munka törvénykönyve szerinti szankciókat róhatnak rá ki, vagy a kormányrendelet alapján legfeljebb egy év fizetés nélküli szabadságra küldhető. Vagy ha letelt mondjuk a 45 nap, és a dolgozó még nem oltott, akkor kirúghatják.

Ilyenkor alkalmazható a rendes felmondás, de az azonnali hatályú felmondás is. A kötelező oltást előíró rendelet értelmében, ha az egy év fizetetlen szabadság után engednek el valakit, akkor végkielégítés nem jár a számára. Ez viszont perelhető: ha a munkáltatói szankciót - elbocsátás, felmondás stb. - támadja a dolgozó, akkor a szankciót támadja, nem az oltás „elrendelését”.

Ha nem rendelik el egy munkahelyen a kötelező oltást, és a dolgozó bizonyíthatóan ott kapta el a vírust, akkor az megalapozhatja a munkáltató kárfelelősségét. A dolgozó nem perelheti be a munkaadót, ha az előírta a kötelező oltást, de ezt ő nem akarja felvenni.