A National Endowment for Democracy és a Mérték Médiaelemző Műhely közös jelentésében Magyarország, Csehország, Románia és Szlovákia médiapiaci helyzetét, és az elmúlt három évben bekövetkezett változásait vizsgálta. A nemzetközi összehasonlításból kiderült, hogy Magyarországon a közszolgálati média kiszolgáltatottá vált a politikai befolyásnak, valamint az erős túlfinanszírozás növeli a szolgáltató lojalitását a jelenlegi kormánypártok felé. 

A tanulmány szerint Közép-Európában hagyományosan nagyobb a politikai beavatkozás szerepe, ugyanakkor a magyarországi közmédia állapota kiemelkedően rossz a régióban. Amíg a vizsgált országokban a szerkesztők igyekeznek ellenállni a nyomásgyakorlásnak, addig a hazai szereplőkre inkább az elfogultság, valamint a pártatlan és független műsorszolgáltatás hiánya jellemző. 

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. párosa olyan közszolgálati modellben működik, melynek szervezeti felépítése átláthatatlan, finanszírozása pedig nem transzparens. Előbbi felel a közmédia majdnem teljes műsorkínálatának gyártásáért, és mivel Médiatanács tagjait a kormánypárt nevezi ki, ezért gyakorlatilag lehetetlen az intézmény független ellenőrzése.

Nem sajnálják a pénzt

Kép: NMHH/Mérték

A fenti ábrából kiderül, hogy az MTVA kiemelten finanszírozott: 2021-ben már 117,7 milliárd forintból gazdálkodhat, valamint a központi költségvetés részesedése – ennyit ad az állam a közmédiának – a szolgáltató bevételeiből minden évben nagyon magas, jellemzően 90 százalék körüli. Az évek során növekvő tendenciát remekül szemlélteti, hogy amíg 2011-ben mindössze 30,3 milliárd volt az éves költségvetés, addig 2022-re – az NMHH jövő évi költségvetéséről szóló törvényjavaslata szerint – már 130,1 milliárdos tervezett büdzsével számolhatnak. Az országgyűlési választások évében közel 13 milliárd forinttal emelkedhet a közmédia költségvetése.

A választásokra való tekintettel sokan gyanakodnak, hogy a javaslatban szereplő gigászi összeg még növekedhet is: a 2018-as országgyűlési választás évében kiugró volt a különbség a tervezett és a teljesített összeg között. Az Országgyűlés kormánypárti többsége 80,9 milliárd forintot szavazott meg a tárgyévre, azonban közel 17 milliárddal túllépték az előirányzott költségvetést, miután a végösszeg 97,7 milliárdra rúgott – olvasható a Telex korábbi cikkében. 

Pártállami időket idézi

Az elemzés szerint nem véletlen, hogy sokan állami médiaként emlegetik a csatornákat: a műsorszerkesztési gyakorlat nagyban hasonlít ahhoz, amihez a közönség a kommunizmus idején hozzászokott. Az Európai Unió folyamatos bírálata, a központi üzenetek és az oroszbarát narratívák érvényesülnek. Valamint amíg a nyíltan kormánypárti politikai elemzők rendszeresen szerepelnek, addig az ellenzéki politikusokat és független szakértőket meg sem hívják.

A médiatörvény előírja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás célja a kiegyensúlyozott, tárgyilagos és árnyalt tájékoztatás, valamint köteles beszámolni az állampolgárokat érintő helyi, országos és európai eseményekről, illetve vitás kérdésekről. Ezeknek a híreknek az ellentétes vélemények bemutatásán keresztül hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a közösség megalapozott döntéseket hozzon az információk sokszínűségének ismeretében. Ezzel szemben sokan úgy vélik, hogy többek között az ellenzéki előválasztásról – melyen több mint 800 ezer ember vett rész – sem a közmédia, sem az MTI nem vett tudomást, szinte teljesen figyelmen kívül hagyták az időszak legfontosabb belpolitikai eseményét. 

A mikrofonállvány szerepet tovább erősíti a Szabad Európa oldalán megjelent hangfelvétel: a kiszivárgott anyagból kiderül, hogy a szerkesztőségi irányelv egyértelműen a kormánypárti kommunikáció képviselete. Eszerint a tájékoztatás hiánya nem szakmai hibák sorozatának eredménye, sokkal inkább vezetői elvárásról van szó. A közszolgálati média elfogultságát korábban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is megállapította, a 2018-as parlamenti választások vizsgálata során: az M1 szerkesztőségi tudósításaiban elfogultságot mutatott a kormánykoalíció javára, amely a híradások mintegy 61 százalékát tette ki. Ennek átlagosan a 96 százaléka pozitív hangvételű volt, míg az ellenzéknek szentelt tudósítások 82 százaléka negatív.

Torzítja a piacot

Bár a televíziós közszolgálati csatornák népszerűsége alacsonyabb – az összesített piaci részesedésük 10,3 százalék –, a hírfogyasztási szokások elemzéséből kiderül, hogy mégis a harmadik legfontosabb információforrás. Még ha az egyes csatornák nézettsége nem is kiemelkedő, a teljes közszolgálati portfólió viszonylag széles közönséget ér el. A közmédia presztízse a fiatalok körében meglehetősen alacsony, inkább az idősebb közönség ragaszkodik a hagyományos televíziós csatornákhoz és rádiókhoz. 

Ugyan a tanulmány szerint a kereslet visszafogott – a televíziós és online közönségarányok nem túl magasak, ezért a piacra gyakorolt hatása csak mérsékelt –, vannak olyan területek, ahol a csatornák szerepe különösen jelentős. Az állami műsorszolgáltatók jelentős részesedéssel rendelkeznek a rádiós piacon – 2020-ban 35,8%-os közönségarányt értek el –, ezért kevés szereplővel is erősebb a pozíciójuk, aránylag nézettek (ebben hasonlít pl. Romániához). A közszolgálati sportcsatornák versenyelőnyben vannak, miután közpénzből vásárolhatnak és gyárthatnak közvetítéseket, szemben a magántulajdonban lévő vállalatokkal. Valamint a hírpiacon megkerülhetetlen MTI – amely az MTVA részeként működik, és ingyenes szolgáltatásokat kínál – kereskedelmi versenytársai az évek alatt folyamatosan megszűntek, így az állami tulajdonú hírügynökség monopolhelyzetben van. Bár a régióban előfordul, hogy a televíziócsatornák és rádióadók ugyanazon intézményhez tartoznak – Szlovákiában is hasonlóan működik –, a közszolgálati médiába integrált hírügynökség mégis hungarikumnak számít.   

A Mérték összefoglalójában hozzáteszi, hogy a vizsgált országok közül kettőben – Csehországban és Romániában – mostanában változik a politikai térkép, ami fordulatot hozhat a közszolgálati média működésében.