Az államhoz és az önkormányzathoz érkezik be a vízfogyasztás és csatornaszolgáltatás után fizetett összeg legnagyobb hányada - derül ki a fővárosi tarifák vizsgálata alapján. A rezsicsökkentést követően július elsejétől egy köbméter víz elhasználása körülbelül 600 forinttal terheli meg egy háztartás költségvetését, ebből összességében közel 250 forint kerül különböző címeken az államhoz (Nemzeti Adó- és Vámhivatal, Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) és a Fővárosi Önkormányzathoz (Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzemeltetési költsége, a fővárost illető csatornahálózat és szennyvíztisztítás-fejlesztési forrás). Igaz, a fönnmaradó több mint 350 forinton osztozó víz- és csatornázási művek is önkormányzati üzemeltetésben állnak.

A budapesti helyzet azonban nem reprezentatív, egyebek mellett a szektorban meghatározó méretgazdaságossági szempontok miatt szinte minden településen más és más módon határozták, határozzák meg a tarifákat.

 

 

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) jogelődje (Magyar Energia Hivatal, MEH) 2012 elejétől, míg az új szabályozó hatóság 2013. április 4-ei megalakulásától felügyeli a víziközmű ágazatot. Ezt megelőzően az önkormányzatok látták el az árhatósági feladatokat. Ebből adódik, hogy az országban 3200 féle módon állapították meg a díjakat, így az azokban szereplő díjtételek is eltérőek. Van olyan település, ahol alkalmaztak valamilyen díjképletet, volt olyan, ahol egy régen kalkulált díjat az inflációhoz mérten emeltek, de számos helyen egyéb szempontok szerint végezték az árszabályozást. Például az alapdíj mértéke országosan eltérő, nagyságrendje az víz- és szennyvízdíj árbevétel arányában körülbelül 5-20 százalék között alakul, néhány településen azonban korábban nem vezettek be alapdíjat.

A 2011. december 31-től hatályos víziközmű szolgáltatásról szóló törvény a MEKH jogelődjének hatáskörébe rendelte a víziközmű-szolgáltatások díjszabására való javaslattételt is. A hivatal jelenleg az első árszabályozási javaslatán dolgozik, a díjakra első alkalommal 2014 őszén tesz javaslatot - közölte a MEKH megkeresésünkre. A módszertan kialakítása során az iparág sajátosságait figyelembe véve, korábbi, más ágazatokban szerzett árszabályozói tapasztalatokra alapoz a MEKH. A víziközmű terület jellegzetességeinek árszabályozásba való beültetése koncepcionális fázisban van. Jelenleg a szektor jelentős átalakuláson megy keresztül, a működési modellt nagyban befolyásolja, hogy a döntően önkormányzati tulajdonú víziközmű szolgáltatók körében piaci integráció folyik, amely után a szektor szereplőinek száma a jelenlegi legalább tizedére, körülbelül 40-re csökkenhet. A változások meghatározóak az árszabályozás részletkérdéseit illetően, hiszen azok részletes ágazati elemzésen alapulnak. Az elemzést immár a megváltozott működési modellt figyelembe véve kell elkészíteni. Ennek megfelelően a koncepcionális munka befejeződhet az idei évben, míg a részletek kidolgozása csak a 2013-as adatok birtokában történhet.

A vízdíj-számlán háromféle díjtényező jelenhet meg, attól függően, hogy közületi vagy lakossági, illetve ez utóbbi esetben fővízmérős vagy mellékvízmérős ügyfélről van szó. Lakás-mellékmérő esetében a számlán a fogyasztási díj és a lakás-mellékmérőhöz kapcsolódó ügyviteli díj jelenik meg. Az ügyviteli díj abban az esetben is terheli a fogyasztót, ha az adott mellékmérőn nem volt vízfogyasztás - hívja föl a figyelmet a Fővárosi Vízművek. A bekötési (fő) vízmérő esetében a számla a fogyasztási díjból és az alapdíjból tevődik össze. Az alapdíjat azonban csak abban az esetben kell megfizetniük az ügyfeleknek, ha vízfogyasztás is történt az adott mérőn keresztül. Közgazdasági tartalmát tekintve az alapdíj az állandó költségek, a folyamatos rendelkezésre állás biztosításához szükséges díj. A fogyasztási díj és az alapdíj összege lakossági és nem lakossági ügyfelek esetében eltér. Az ügyviteli díjak lakosságra és nem lakosságra vonatkozóan egységesek. Locsolási mellékmérővel rendelkező felhasználók (jellemzően kerttulajdonosok) esetében jelentkezik még egy díjtétel: a locsolási mellékmérős ügyviteli díj. Ez utóbbit akkor is tartalmazza a számla, ha egyébként a locsolási mellékmérőn keresztül nem történt fogyasztás, összege eltér a lakás-mellékmérős ügyviteli díjtól. Tehát a bekötési (fő) vízmérős fogyasztók esetében a számla értéke a fentiek alapján attól függ, hogy mekkora volt az elfogyasztott mennyiség és milyen időszakról szól a számla (az alapdíj-számítás miatt), míg a mellékmérős fogyasztók esetében jellemzően csak az elfogyasztott mennyiségtől.

Az ágazatban az üzemeltetés sajátosságai miatt a saját fix költségek mértéke meglehetősen magas, becslések szerint körülbelül 75 százalék, míg a változó költségek aránya csak 25 százalék körül alakul - tudtuk meg a Magyar Víziközmű Szövetségtől (MaVíz). A fix költségek aránya idén az új adóterhek (közművezeték adó, tranzakciós illeték, stb.) következtében tovább fognak növekedni. Például Budapesten, az összességében több mint 10 ezer kilométeres vízvezeték- és csatornahálózat után évente több mint 1,3 milliárd forint közművezeték adó befizetési kötelezettség keletkezik. Ezek mellett a víziközmű szolgáltatók fizetési kötelezettséggel tartoznak a NAV (társasági-, személyi jövedelem-, általános forgalmi adó, rehabilitációs-, egészségügyi-, szakképzési hozzájárulás, céges autó, szociális hozzájárulás, környezetterhelési díj, különadó), az önkormányzatok (iparűzési-, gépjármű- építmény adó), a Környezetvédelmi Felügyelőség (vízkészlet járulék), valamint a Magyar Energetikai, Közmű-szabályozási és Hivatal (felügyeleti díj) részére, további adóteherként jelentkezik a biztosítási adó. A vízterhelési díj, a környezet terheléséért fizetendő díj, amelyet az állam szed be a víziközmű-szolgáltatótól. A jogi szabályozás szerint a díj a "szennyező fizet" elven alapuló adójellegű elvonás, amelynek megfelelően a szolgáltató a megfizetett vízterhelési díjat a víz- és csatornadíj számlában áthárítja a szennyvizet bebocsátó fogyasztók részére.