A választások közeledtével különösen érzékennyé vált a Dunaferr-elbocsátásokra a kormány, mint az közismert, az orosz tulajdonban lévő dunai vasmű 1500 fős létszámleépítést jelentett be az elmúlt hetekben. A most bejelentett elbocsátás nem előzmény nélküli, hisz a szintén a Dunaferr-érdekeltségébe tartozó Lőrinci Hengerművet már bezárta a cég, amely 250 alkalmazott elbocsátásával járt. Nemhogy 1500 munkahely sorsa, de 150 vagy 15 munkahely is nagyon fontos a kormány számára - mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a hétvégén a Tranzit fesztiválon, így már érthető, hogy az 1500 fős elbocsátás hírére a kormány miért jelentett be vételi szándékot a dunaújvárosi cégre. "Ennél a munkaerő-létszámnál azonban elemi érdeke a kormánynak, hogy ne csak közvetlenül a gyár, de Dunaújváros és az egész régió érintettségét is lássa." A tárgyalásokkal megbízott nemzetgazdasági miniszter azt is elárulta, hogy bár a tárgyalások még meg sem kezdődtek, de az MNV Zrt már el is készítette a vételi megállapodás tervezetét.

Hiányt növelő adósságátvállalás

Az első tervekben az szerepelt, hogy a kormány pénzt nem adna a cégért, hanem "csak" annak 150 milliárd forintos adósságát vállalná át részben vagy egészben. Könnyű belátni, hogy ez az ügylet az adósság mértékével növelné az államadósságot: amennyiben a teljes állomány átvételre kerülne, akkor az az adósságmutatót a GDP 0,5 százalékával is megdobná. Ugyanakkor látható, hogy az orosz tulajdonos a baráti kormányzati vételi szándékot hűvös udvariassággal fogadta - vagyis első körben bizton nem áll érdekében a cég eladása. Vagyis elképzelhető, hogy a kormánynak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, és akkor nem ússza meg szimpla államadósság-növeléssel.

Régóta tárgyalna a kormány az oroszokkal

A Magyar−Orosz Kormányközi Gazdasági Együttműködési Bizottság (KKB) hetedik ülésére Budapesten szeptember második felében kerülhet sor. A kétoldalú megbeszéléseken újra napirendre kerülhet az a magyar törekvés, hogy rábeszéljék a többségi tulajdonos Vnyesekonombankot a súlyos létszámleépítés előtt álló ISD Dunaferr Zrt. többségi pakettjének eladására. Az állami tulajdonba vétel már korábban is felmerült, a kormány ugyan eredetileg közvetítő szerepre vállalkozott egy szakmai befektető − a dél-koreai Posco − és az orosz fél között, később azonban szakértők már úgy látták, a külföldi tőkebevonás lebegtetése csak az állami tulajdonszerzés elfedését szolgálta. A magyar kabinet kezében ugyanakkor ott van a felszámolás alatt álló Malév Zrt. 120 millió euró értékű adóssága, amellyel a Dunaferr-tulajdonos Vnyesekonombanknak tartozik.

Az ISD Dunaferr Zrt részéről a tárgyalásokat Jevgenyij Tankilevics vezérigazgató vezeti, aki szerint elkerülhetetlen a modernizáció és a létszámcsökkentés, a cég nem versenyképes az európai piacon, mert versenytársainál alacsonyabb termelékenységgel és magasabb költségekkel dolgozik. A magyar kormány vásárlási szándéka ezeken nem változtatna és a tulajdonosoknak nem is ajánlaná a társaság eladását - mondta az MTI-nek Tankilevics, akit ezek után a tulajdonosok megbíztak a tárgyalások vezetésével.

Az edp-n a kormány szeme

Amennyiben az állam nyereséges céget vásárol - mint történt a Mol Nyrt. 21 százalékos részvénypakettjének esetében - elég a vételárat kifizetni, illetve ez a kiadás nem növeli az uniós összevetésben figyelembe vett eredményszemléletű ESA-hiányt. Nem ez a helyzet a veszteséges cég esetében - ilyenkor a vételár növeli a folyó évi államháztartási deficitet, ami már gondokat okozhat a kormánynak. Folynak arról viták, hogy a Dunaferr mennyire veszteséges. Egyes vélemények szerint ugyanis elképzelhető, hogy a cég önmagában nyereségesen üzemeltethető - ebben bízhat a kormány is -, ám a külföldi tulajdonosok a profitot az unfair traszferárazásokkal kiszívják a cégből és ezért fordul veszteségbe. Ez a kérdés a cég jövője szempontjából lenne fontos.

Az idei költségvetés azzal számol, hogy az államháztartási hiány a GDP 2,7 százaléka lehet - ugyanakkor az első hét hónapban a pénzforgalmi hiány elérte az egész évre tervezett összeg 96 százalékát. (Az NGM által közölt pénzforgalmi hiány és az uniós ESA-hiány száz százalékban nem fedi le egymást.) Az idei deficit a következő hónapokban érdemben nem nőhet, ellenkező esetben az túllépne a GDP 3 százalékán, ami viszont azzal fenyegetne, hogy újra megindul a Magyarország elleni túlzottdeficit-eljárás (edp), amely alól épp nyáron került ki az ország. Vagyis minden egyes milliárd, amit a kormány ténylegesen kifizetne a Dunferrért, a hiánycélt veszélyezteti - ezért gondolhatott a kormány először adósságátvállásra. Más kérdés, hogy 1500 munkahely megmentése megér-e az adófizetőknek 150 milliárd forintot, munkahelyenként 100 millió forintot.

Az MFB lesz a jolly joker?

Amennyiben klasszikus - vagyis fizetős - cégvételre kerül sor, papíron és rövid távon a hiánynövekedést megúszhatja a kormány úgy, hogy nem az ESA-körbe tartozó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-re, hanem például az azon kívül eső, ám szintén száz százalékos állami tulajdonban álló Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt-re bízza a cég megvételét. Ugyanis a MFB - mint bank - nem tartozik az államháztartási körbe, az általa kifizetett vételár nem növelné közvetlenül a költségvetés (idei) kiadásait. Más kérdés, hogy a száz százalékig állami tulajdonban levő fejlesztési bank tőkehelyzetéért végső soron a költségvetés felel - vagyis egy veszteséges cég finanszírozása végtelenségig az MFB számára sem megoldható.

A kormány tervei egyelőre meglehetősen homályosak és nem tudni, hogy a Dunaferr megvételével mit vesz az állam a saját és az adófizetők nyakába. Az viszont biztosan állítható, hogy ha sor kerül az ügyletre, a valódi terhekkel nem a választások előtt, hanem majd jövőre szembesül az állam és polgárai.