- Bár a Sziget Providence Equity Partners globális tőkealapnak történő eladását már az év elején bejelentették, az összegről, vételárról akkor nem volt szó. A Forbes magazin azonban tett közzé egy becslést, amely szerint 8,5 milliárd forintért kelt el a Sziget Kft. 70 százaléka. Ez fedi a valóságot?
- Nem igazán, de a következő hetekben kell leadni az éves beszámolókat, mérlegeket, így tisztulni fog a kép. Az adatokból már könnyebben megbecsülhető lesz, hogy körülbelül mekkora értéket képviselt a Providence által megvásárolt tulajdonrész.
- Addig is, az említett 8,5 milliárd forintnál többről vagy kevesebbről van szó?
- A pontos adatok üzleti titkot képeznek. Annyit talán el lehet árulni, hogy több. Becslésekre pedig majd a már említett mérlegek megjelenése után érdemes kísérletet tenni.
- Miért adták el a cég többségét, hiszen a Sziget az utóbbi években már stabilan működött?
- Valóban, mostanában jól mentek a dolgaink, ezért egyáltalán nem voltunk eladási kényszerben. Mi egyáltalán nem is kerestünk befektetőt. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a Sziget, mint fesztiválszervező cég számára a magyar piacon lezárult a növekedési periódus, hiszen tavaly már minden fesztiválunk telt házzal ment. Az volt a kérdés, hogy most hogyan tovább.
- Kizárásos alapon marad a külföldi terjeszkedés?
- Nekünk az volt a fontos és arra kerestünk megoldást, hogyan tudunk majd tovább fejlődni. Ebben jött kapóra ez a befektető. Kifejezetten nem csak azzal kerestek meg, hogy szeretnének tulajdonrészt szerezni. Hanem egy koncepciót vázoltak fel. Be akartak lépni egy számukra új piacra, amely nem csak a magyar, hanem nemzetközi fesztiválpiacot egyaránt magában foglalja. Ehhez kerestek tulajdonképpen egy szakmai partnert, ami egybeesett a mi elképzeléseinkkel. Tehát olyan cég szerzett tulajdont, amely több évre tervez a fesztiválpiacon pénzügyi befektetőként. Nem csak a Sziget termelte profitból szeretne részesedni, hanem velünk együtt szeretne felépíteni egy komoly nemzetközi portfóliót.
- Úgy tudjuk, voltak korábban is érdeklődők. Velük miért nem kötöttek üzletet?
- Sokszor kerestek meg minket az elmúlt években, de nem véletlenül nem születtek megállapodások. Egyszerűen azt gondoltuk, hogy nem akarunk olyan befektetőt, amely csak azért száll be, hogy részesedjen a nyereségből. Olyan partnert sem szerettünk volna, aki szakmai befektetőként lát bennünk fantáziát. Ma már eléggé telítődött a világpiac is, ezért elsősorban felvásárlásokkal tudnak a nagy szakmai szereplők is további piacokat és brandeket megszerezni, de egy ilyen partnernek meg általában határozott elképzelései vannak, ezért a cég irányításban már nem feltétlen lesz ránk szüksége a továbbiakban.
- Csak lett volna az a pénz.
- Igen. Biztosan lett volna olyan összeg, amin az ember elgondolkodott volna, hiszen ez elsősorban üzleti ügy. Ugyanakkor nekünk ez érzelmi kérdés is az összegen túl, ezért fontos volt, hogy megtarthassuk a szakmai irányítást. Nem akartuk, hogy a rendezvényeink akaratunk ellenére megváltozhassanak. Elsősorban azt nem szerettük volna, hogy a közönségünk bármilyen hátrányt szenvedhessen a tulajdonviszonyok változása miatt. Abban is biztosak voltunk, csak olyannal érdemes megállapodni, aki a Sziget további fejlődésében és nem csak a mielőbbi megtérülésben gondolkodik. A befektetőkkel való tárgyalásokon korábban és a most is két kikötésünk volt. Azon túl, hogy a menedzsmentjogokat megtarthassuk, persze volt a fejünkben egy EBITDA-szorzó is, amelyet tulajdonosként elvártunk a befektetőtől. A Providence pedig mindkét pontot elfogadhatónak találta, sőt a további fejlődéséhez is kínáltak egy megoldást.
- Mint befektetőknek, azért voltak elvárásaik: mekkora hozamot kértek, írtak elő?
- Vállalni csak annyit vállaltunk, hogy megpróbáljuk szinten tartani a mostani eredményt, de persze szeretnék látni, hogy próbálunk legalább évi 10 százalékos növekedést elérni. Ennek érdekében vannak ösztönzők a megállapodásban. A partnereink egyelőre 4-5 évre terveznek előre, őszintén megmondták, hogy ennél távolabbra még nem látnak, ezalatt szeretnének egy minél ütőképesebb, értékesebb nemzetközi portfóliót létrehozni. Ha valaki ismeri a számainkat, akkor azt láthatja, hogy az elmúlt években nagyon jelentős növekedést tudtunk produkálni. Olykor akár a 100 százalékot is meghaladta a profitemelkedés, és a forgalom is rendszeresen 30 százalék fölötti bővülést mutatott. Ezért akár támaszthattak volna olyan elvárásokat is, ami a továbbiakban is hasonló számokon alapul. Ugyanakkor sikerült velük megértetnünk, hogy ennek az intenzív növekedési szakasznak most már vége. Ha újra hasonló pályára akarjuk állítani a céget, akkor a nemzetközi piacokon kell próbálkoznunk.
- Az államtól vagy az államhoz közelebb álló üzletemberek részéről is jött megkeresés, valamiféle közeledés?
- Nem, de az utóbbi időben találgatások szintjén többször is találkoztam ezzel a felvetéssel. Ismerőseim kérdezgették, hogy valóban próbálkozik-e az állam, vagy a kormány kegyeltjei közül valaki a Szigetben részesedést szerezni. Ugyanakkor ténylegesen nem jött semmilyen, az államhoz vagy a hatalomban lévőkhöz köthető befektetőjelölt.
- Volt-e esetleg üzenet, hogy eszükbe se jusson az eladás?
- Szerintem nem is tudtak a tárgyalásainkról. De miért is kellet volna tudniuk, hiszen az esetünkben egy magánvállalkozásról és annak a tulajdonosi szerkezetében történt változásról van szó. Mindenesetre nem kaptunk üzenetet semmilyen formában. Nem volt semmi ilyen típusú nyomás rajtunk. Többen erre is rákérdeztek, ezért fontosnak gondolom tisztába tenni azt is, hogy a befektetővel való megállapodásunk nem azért köttetett meg, mert menekülni akartunk volna egy esetleges másik vevő tulajdonszerzése elől. Hanem azért, mert meggyőződésem szerint egy nagyon jó üzletet hoztunk fedél alá.
- Nagyon leegyszerűsítve a képletet, a befektetők lényegében pénzt adnak a Szigetnek a nemzetközi terjeszkedésre?
- Ennél azért jóval összetettebb a dolog. Egyrészt nem hajlandók bármire pénzt adni, csak megalapozott tervekre. Ők egy eddig számukra ismeretlen területre, a fesztiválbizniszbe fektetnek be rajtunk keresztül, ezért először meg kell értsék az iparág működését és nagyon komoly üzleti tervekkel kell alátámasztanunk, ha azt akarjuk, hogy további forrásokat hívhassunk le a terjeszkedéshez. Ehhez viszont nekünk is fel kell mérni a piacot és ki kell alakítanunk a stratégiánkat. Most ott tartunk, hogy elkezdtük feltérképezni a lehetőségeket. Az például eddig fel sem merült, hogy létező piaci szereplőt felvásároljunk vagy meglévő eseménybe beszálljunk, hiszen nem volt rá forrásunk. Számunkra is új helyzet, hogy megnyílik ez a lehetőség. Mostantól nem a pénzhiány a szűk keresztmetszet. A befektetőnek viszont cserébe fontos, hogy lássa a megtérülést is.
- Akkor most, hogy több pénz van, még több sztárzenekar jön, mert a Sziget a magyar rendezvények mellett a saját megrendelésű külföldi fesztiválján is vendégül látja őket?
- Ez sem ennyire egyszerű. A sztár zenekarok ma rengeteg ajánlatot kapnak, de ez nem csak pénzkérdés, hanem logisztikai. Ha azt mondom, ajánlok két bulit egy-két napos különbséggel, akkor persze lehet könnyebben el tudnánk őket hozni. Csakhogy egy időben nem könnyű több helyen is rendezvényt csinálni, hiszen ahhoz duplikálni kéne a szervező csapatot. Ha viszont több hét különbséggel adok időpontot, akkor ez már nem túl vonzó ajánlat, hiszen annyi jó rendezvény van már, hogy most is sokkal több a megkeresés a sztárok felé, mint amennyit el tudnak vállalni.
- Az elmúlt hetekben felmerült, hogy a szervezők a Rolling Stones-t akarják idehozni az úszóvébé megnyitójára, és a Duna-part adna helyet a koncertnek. Megvalósítható lenne?
- Nem tűnik annak. Egy ingyenes Rolling Stones-koncertre várhatóan sok százezer ember jönne el. Eleve nagyon kevés olyan hely van, ahol ennyi emberrel összehozható egy ilyen produkció. A fővárosi Duna-parton én nem tudok ilyen helyről.
- Ebben az ügyben volt megkeresés a szervezők részéről, hogy segítsetek akár egy Rolling Stones, akár másik sztárzenekar koncertjének a megszervezésében?
- Többféle megkeresést is kaptunk az úszóvébé miatt, de végül semmilyen konkrét esemény rendezésébe, szervezésébe nem szálltunk be. Puhatolózó beszélgetések voltak, hogy tudnánk-e segíteni, de mivel az úszóvébé egybeesik a mi főszezonunkkal, nem nagyon lenne kapacitásunk az úszóvébé dolgaiba részt venni. Az is felmerült, el tudnánk-e hozni egy sztárfellépőt, de ebből sem lett semmi konkrét együttműködés. Olyan gyakorlati kérdés is megfogalmazódott, honnan lehet például konténereket szerezni, tudunk-e kontaktokat mondani? Ebben persze segítettünk.
- Mennyiért jöhet el a Rolling Stones? Mennyi más sztár zenekarok árfolyama?
- A világ egyik legdrágább zenekaráról beszélünk, körülbelül 4-5 millió dollárért vállalnak most koncerteket. A Rolling Stones kategóriájába tartozik például a U2 is. Vannak még hasonlóan nagy sztárok, mondjuk a Gun's ‘n' Roses vagy Beyoncé, de ők már kicsit olcsóbbak, körülbelül 2-3 millió dollárért látogathatnának ide, ha épp koncertturnén vannak. Ha nincsenek turnéban, akkor egy úgynevezett one off bulit, azaz egy egyedi alkalomra szerveződő koncertet általában jelentős felárért vállalnak csak a művészek, hiszen ilyenkor erre az alkalomra kell a zenekart összeszedni, a produkciót összepróbálni.
- Ennyi pénznél nyereséget is termelnek a szervezőknek?
- Ha fizetős koncertről beszélünk, akkor látni kell, hogy van egy plafon. A 4-5 millió dollár feletti összeget már nem lehet kitermelni még 100 dolláros jegyár mellett sem. A legnagyobb koncerthelyszíneken sem jellemző, hogy 50 ezernél többen férnének el, ami azt jelenti, az összes eladott jegy esetén is maximum 5 millió a bevétel. A költségoldal meg korántsem csak a zenekar gázsijából áll. Ott van még a színpadtechnika, a reklám, a biztonság, a bérleti díj és még sorolhatnám. Ha a kitermelhető bevételeknél többet kérne egy zenekar, akkor joggal mondhatják a szervezők, hogy bocs, de bukni nem szeretnék azon, hogy eljössz. Persze az ingyenes koncertek más lapra tartoznak, ott még feljebb is mehet az ár. Ott csak a vendéglátó pénztárcájától függ a buli.
- Visszakanyarodva a Sziget-terjeszkedéshez, mely országok vannak a célkeresztben? Évekkel ezelőtt még felmerült például az Horvátországban az Adria-part?
- Azóta sajnos a horvátországi piac lényegében telítődött. Vizsgálgatunk több más piacot is. Nemrég egy tanácsadó cég készített a kérésünkre egy piacelemzést. Megvizsgálták, nemzetközi szinten hol, milyen lehetőségeket látnak, mennyire telített egy-egy piac, milyen és mennyire erős szereplők vannak már az adott régióban. Most abban a fázisban vagyunk, hogy meg kell keressük azokat az irányokat, amelyek fejlődő pályán tartják majd a céget, de konkrét terjeszkedési célpontokról még nincsen szó. Van egy kicsit előrehaladottabb fázisban lévő egyeztetésünk is, amely már korábban, a befektető megérkezése előtt megkezdődött, ez most szintén nagyobb lendületet kapott. De ez még mindig csak annyit jelent, hogy ott már egy konkrét együttműködés körvonalai rajzolódnak ki, de kicsi az esélye, hogy ebből bármi már 2017-ben megvalósul.
- Konkrétabban?
- Fontos látni, hogy határokon túli próbálkozásaink már korábban is voltak, inkább persze a régióban. Ilyen volt például a marosvásárhelyi Félsziget vagy a bécsi Fridge fesztivál. Voltunk kicsit távolabb is, ezek közé tartozott a törökországi Isztambulban rendezett Rock and Coke esemény, de az ukrajnai Kijevben is előkészítettünk egy fesztivált. Létrejött az ukrajnai cég, megállapodásunk volt az önkormányzattal a területhasználatra, mondhatni sínen volt a dolog. Aztán sajnos rajtunk kívülálló okok keresztülhúzták a számításainkat. Mindkét országban, Törökországban és Ukrajnában olyan bel- és külpolitikai változások történtek, amelyek nagyban befolyásolták a közbiztonságot és ezáltal egy tömegrendezvény biztonságos megrendezhetőségét, ezért úgy döntöttünk, nem kockáztatunk. Ukrajnában konkrétan forradalom, majd háború tört ki.
Törökországban picit talán jobb a helyzet, de ott is drámai változások zajlottak le, a terrortámadásokról nem is beszélve. Mindenesetre a nemzetközi terjeszkedés a befektető megjelenése előtt is felmerült, de egyszerűen nem voltak meg hozzá a pénzbeli és humán erőforrásaink, hogy komolyabb léptékben gondolkodhassunk. A külföldi terjeszkedésnek ugyanis komoly üzleti kockázata is van, amit eddig a magyar piacon elért eredményekből kellett finanszírozni. Most azonban kétségtelenül jobb a helyzet, ezért gőzerővel vizsgáljuk, merre lehet továbblépni.
- Akkor hol várható a Sziget, mint cég felbukkanása?
- Mivel a régiós piacot jobban ismerjük, elsősorban a közelben nézzük a lehetőségeket. Bár nagy és izgalmas országok, de nyilván nehezebben tudnánk piacra lépni Brazíliában vagy Kínában. Van azonban egy másik fontos tényező, amit a régiós rendezvényeknél figyelembe kell venni: ne kannibalizálják egymást. Könnyen előfordulhatna, ha egy belgrádi vagy pozsonyi rendezvény sikert arat, elvehetné a meglévő fesztiválok nézőinek egy részét. Persze azért érdemes a későbbiekben akár távoli, a példánál maradva kínai vagy brazíliai eseményeket is megvizsgálni. Az is további lehetőséget nyithat meg számunkra, hogy a Szigetben többségi tulajdont szerző befektető a napokban beszállt az Elrow nevű spanyol cégbe is, amely más fesztiválokon színpadokat üzemeltet és egy nagyon sikeres bulisorozatot szervez. A közös tulajdonosi háttér miatt akár ebbe az irányba is megnyílhat egy új út.
- Bár a szigorúan a fesztiválok területén már nincs fejlődési tér, de azért Magyarországon van még lehetőség a terjeszkedésre? Mondjuk Sziget-kocsmahálózat?
- Mivel számunkra nem meglepetésszerű helyzet, hogy elértük a fizikai korlátainkat a rendezvények bővülése terén, már korábban elkezdtünk azon gondolkodni, hogy a hazai piacon milyen lehetőségeket lehetne még kiaknázni. Vannak olyan projektek, amik az ötlet szintjén már eddig is megfogalmazódtak, sőt, van olyan is, ami már komolyabb fázisban van.
- Vagyis?
- Dolgozunk egy beutaztató projekten. Arra épül, miként lehetne kiaknázni azt a kapcsolati tőkét, amit a Szigettel nemzetközileg felhalmoztunk. Egyrészt ma sok millió fiatal felnőtt van a világon, akinek a Sziget szó jelent valamit, másrészről Budapest egyre kedveltebb célpont ebben a körben, nekünk meg közvetlen elérésünk van egy jelentős részükhöz, feliratkoztak a hírlevelünkre vagy követik a közösségi oldalainkat. Ráadásul az elmúlt évtizedben kiépült egy olyan külképviseleti rendszerünk, ahol a partnereink már nemcsak marketing tevékenységet űznek és jegyet árulnak a fesztiváljainkra, hanem konkrét utakat adnak el a közönségnek. Úgy gondoljuk megvan az alapunk arra, hogy mindezeket ne csak a fesztiválok kapcsán kamatoztassuk, hanem az év többi napján is.
- Mondana egy példát, hogy kik alkotják a célcsoportot?
- A célcsoport tulajdonképpen marad, itt is a fiatalokra koncentrálunk, de értelemszerűen a fesztiváljaink korábbi, ma már kicsit idősebb látogatói is szóba jönnek. Egyrészt velük már van élő kapcsolatunk, másrészt már van irányunkban egy kialakult bizalmuk. Ha rajtunk keresztül megismerhetik a város legjobb bulihelyeit, romkocsmáit, éttermeit, vagy épp eldugott helyeit, talán szívesebben jönnek el, mint ha csak találomra kéne nekiindulniuk. Eközben hasonszőrű társaságot és ezáltal egy újabb közösségi élményt is tudunk nekik biztosítani. Ez persze még nem jelenti azt, hogy maholnap több ezer külföldi fiatal jelenik meg a budapesti szórakozóhelyeken a szervezésünkben, de az első lépéseken már túl vagyunk. Ez egy a meglévő kapcsolatainkra és tapasztalatainkra építhető terjeszkedési lehetőségek közül, de gondolkodunk további irányokon is csak azok még sokkal inkább az ötletelés fázisában vannak, ezért egyelőre ennél többet korai lenne mondani.
- Ez a Sziget biznisze vagy saját?
- Az a megállapodás a befektetővel, hogy minden olyan üzleti projekt, ami a Szigetre épül, vagy konkurenciát jelenthetne a rendezvényeinknek, marad a cégben, tehát abból a befektető is profitál. Minden más tevékenység, amely nem konkurál a Sziget piacával közvetlenül, független vállalkozásként is csinálhatjuk. Azokat is folytathatjuk, ami már eddig megvolt. Én például a Costes éttermekben, a Budapest Parkban vagy a WAMP design vásárban tulajdonos voltam eddig is, ezért ezeket vihetem tovább.
- Készpénzmentes fizetésben is vannak tapasztalatok, sőt, szigetes cég is, ebben az irányban is terveznek előrelépést?
- Látunk benne fantáziát. A cég, aki ezt a fizetési megoldást csinálja, a Sziget kisebbségi tulajdonában van. Van kapcsolati tőként a rendezvényvilágban, próbáljuk beajánlani a többi piaci szereplőnek is. Ha pedig valahova belépünk majd befektetőként, akkor jó eséllyel visszük magunkkal a meglévő és működő megoldásokat.
- Bár a menedzsmentjogok megmaradtak, a befektető megjelenése azt is jelenti, hogy tényleg kiszáll a vezetésből? Erre már korábban is tett utalást.
- Fontos ezt tisztába tenni. A befektető megjelenésétől teljesen függetlenül, tavaly - még jóval a tárgyalások megkezdése előtt - hoztam egy döntést, hogy szeretnék szépen lassan a Sziget operatív vezetéséből kiszállni. Csak így lesz lehetőségem, időm, a többi befektetési ötletemre vagy már meglévő érdekeltségemre és elsősorban a családomra, a magánéletemre. Sok minden érdekel, ezért sokféle dologgal foglalkozom, ugyanakkor attól nagyon szenvedek, hogy rendszeresen túlvállalom magam. Egyre jobban megvisel, hogy nem tudom úgy, olyan minőségben elvégezni a dolgom, ahogy szeretném. Egyszerűen fizikailag nem fér bele 24 órába több. Napi 5 órát alszom, ennél kevesebbel már nem bírnám a strapát, hosszú évek óta nem nézek tévét, nem járok szórakozni és nem vagyok fent a közösségi felületeken sem, mert ez mind időt venne igénybe. Mostanra azonban már olvasni vagy zenét hallgatni sem jut időm.
Azzal, hogy nem képzem magam, és nem veszek részt a virtuális világban, egyre inkább lemaradok, egyre kevésbé értem, hogyan él és gondolkodik a célközönségünk, ami viszont vezetőként okoz problémát, hiszen, ha nekem kell kijelölni az új irányokat, az innovációkat, de közben lemaradok és nem értem merre tart a világ, akkor ezzel a céget is hátrányos helyzetbe hozom. Ráadásul szégyellem magam a gyerekeim előtt, mert kimaradok az életükből. Ezért döntöttem, átalakítom az életemet és a szigetes szerepemet. A döntés pedig úgy szólt, hogy a 25. Szigetet még végigcsinálom, viszont huszonhatodjára már napi szinten nem leszek benne. Nem arról van szó, hogy semmi közöm nem lesz hozzá, tulajdonosként, társügyvezetőként, stratégiaalkotóként megmaradok, de az operatív vezetést más viszi majd. Át akarom adni a stafétát, ennek érdekében már évekkel ezelőtt elkezdtem felépíteni a menedzsmentet úgy, hogy zökkenőmentes lehessen a váltás. A befektető megjelenésétől független, már korábbi döntésként született meg bennem, hogy kiszállok az operatív vezetésből. Ahogy azt is fontos azért kihangsúlyozni, nem hagyom teljesen magára a Szigetet.
- Akkor most Kádár Tamás lesz a vezető, egyben ő lesz a Sziget arca, ahogy ön volt az elmúlt több mint két és fél évtizedben?
- Kádár Tamás irányítja majd a cég és azon belül is több rendezvény működését, amiknek korábban én voltam a felelőse. Azonban eddig is voltak olyan fesztiváljaink, aminek a tulajdonostársaim, Lobenwein Norbi és Fülöp Zoli voltak a kitalálói és projektvezetői. Ők viszik tovább ezeket a területeket, azonban a terjeszkedéshez, az új ötletek megvalósításához is lehet, hogy kell majd egy új vezető. Nem azért, mert Kádár Tomi ezt a feladatot nem tudná ellátni, de őt sem lehet bármeddig túlterhelni. Ez most egy megoldandó feladat. Lehet, hogy sikerül úgy átalakítanunk a működési modellt, hogy belülről a meglévő csapattal meg tudjuk valósítani ezt, de lehet, hogy a piacról kell majd menedzsert szerezünk.
- Az, hogy üzletemberként kiszáll abból, ami üzletileg a legfontosabb dolog volt, ezt hogyan kezeli?
- Üzletemberként pont nem szállok ki, hiszen továbbra is tulajdonos maradok. A napi munkavégzésből szállok ki, mivel arra már nem vágyom, hogy még több időmet eméssze fel az, hogy mondjuk a Szigetet megpróbáljuk reprodukálni valahol külföldön. Tiszta a lelkiismeretem, mert nem a süllyedő hajót hagyom el, az elmúlt 25 évben most van a cég a sikerei csúcsán. Csak közben én is mostanra értem el oda, azt érzem, amit bele tudtam tenni, azt már beletettem. Most már kezdek hátráltató tényező lenni, ha nem állok félre. A fejlődési irányok is nagyjából adottak. Persze ettől még most is vannak kockázatok, külső tényezők, amelyek befolyásolhatják a Sziget működését, fejlődését. De ahogy már korábban említettem, kezdek kiöregedni és kiégni, már nem tudom eléggé nyomon követni a világ változásait, ahhoz pedig, hogy a fesztiválokon legyen elég innováció, kellenek azok a fiatalok, akik nálam jobban képben vannak a mai világgal. Elengedni sosem egyszerű valamit, amit te építettél fel, ami ennyi örömet és sikert okozott. De nem jó, ha hiúsági okokból - akár csak névleg is - megtartom a Sziget vezetői posztját a közvélemény felé, mert ha én adom az arcom mások sikereihez, azzal elveszem az inspirációt azoktól, akik a tényleges munkát végzik. Azok arassák le a további babérokat, akik a felelősséget viselik.
- Fásultság vagy egyszerűen elment az idő?
- Mindkettő. Több év telt el az életemből a Sziget szervezésével, mint amennyi anélkül. 22 évesen kezdtem bele és már 25 éve csinálom. Egy ilyen jubileum még tud inspirálóan hatni, de huszonhatodjára már nem érzem azt, hogy hasonló lelkesedéssel tudnék nekikezdeni. Ugyanakkor a Sziget is valahol a gyerekem, szeretem annyira, hogy jót akarjak neki. Ezért is ragaszkodtam hozzá, hogy a menedzsmentjogok nálunk maradjanak akkor is, ha már csak kisebbségi tulajdonosok vagyunk. Ez egy olyan munka, amin a látogatók is megérzik, ha hiányzik belőle a lelkesedés, ha nem az vezérel már minket, hogy a közönség még jobban érezze magát, hanem az Excel-táblában szereplő célszámok. Van egy csomó csillogó szemű, lelkes és fiatal kollégánk, akik ugyanolyan elkötelezettek, mint mi voltunk a kezdetek idején, csak sokkal jobban képzettek. Én már teljesen máshogy élek és máshogy gondolkodom, mint a célközönségünk, ezért itt az idő a fiatalokat a tűz közelébe engedni. Ezt fontos felismerni, szerintem sok cég ezen megy félre, a vezetők görcsösen ragaszkodnak a posztjukhoz, és nem veszik észre, hogy elmegy mellettük a világ. Szeretném, ha velem ez nem történne meg. Ráadásul nem nyugdíjba akarok menni, vannak új ötleteim, terveim, amiket eddig időhiány miatt nem tudtam megvalósítani. Végre felszabadul némi kapacitásom, nem tartok tőle, hogy unatkozni fogok. A legújabb szerelmem, a Lupa-tó kapcsán például hasonló izgalom és lelkesedés van bennem, mint amit a Sziget kezdetekor éreztem.
- Akkor a Lupa-tavas projekt veszi át a Sziget helyét? Mi lesz ez pontosan?
- Engem mindig is vonzott a tenger, a pálmafás, homokos vízparti, karibi feeling. Az gondolom, létrehozható Budapest mellett is egy ilyen tengerparti életérzést produkáló komplexum, ugyanis rátaláltam egy jó adottságú helyszínre.
- Miért pont a Lupa? Miért nem a Balaton vagy a Velencei-tó?
- A Balatonnál és a Velencei-tónál már van egy kialakult arculat és működő rendszer, ott már a körülményeket kevésbé lehet átalakítani. Apránként lehet még fazonírozni, az imázsukat javítani, de alapvető változásokat nehéz végrehajtani. A Lupa-tavas projektnél viszont a nulláról építhetünk fel valamit úgy, hogy mi jelöljük ki az irányokat. Ez egy 100 hektáros tó, több mint 4 kilométeres tóparttal, a fővárostól 3 kilométerre, aminek hihetetlen tiszta és kék színű vízzel. Eddig azt el sem tudtam képzelni, hogy ilyen létezik Magyarországon is. Papírunk van róla, hogy ez a legtisztább tó ma az országban, miközben olyan homokos partokat alakítunk ott ki, amit legközelebb sok ezer kilométerre találhatott meg csak az, aki ilyenre vágyott.
- Tavaly már elindult valami a Lupán, idén mi lesz?
- Tavaly nyár közepétől volt egy rövid próbaüzem, idén már májusban nyitunk. Ez lesz az első próbaszezon, de ez messze nem jelent még kész állapotot. A terveim szerint minimum 4-5 év, amire elérjük azt az állapotot, ami majd véglegesnek tekinthető, de a múlt évhez képest már most is nagyon látványos lesz a fejlődés. Idén még sok dologgal kísérletezgetünk, ezért több ideiglenes dolog is lesz, amelyek, ha beválnak, akkor jövőre már fixen ott lesznek. A strandsportpályáktól a vízisportok-lehetőségekig, a koktélbároktól az éttermekig, játszótértől a vízi kalandparkig, a búvárcentrumtól a wakeboard-pályákig nagyon sokféle szolgáltatást álmodtam meg oda. Az előbb felsoroltak már idén megvalósulnak, de ezekhez most még a teljes terület kevesebb mint felét hasznosítjuk csak, ezért bőven van még merre fejlődni. Most két párhuzamosan működő, de különböző színvonalú stranddal indulunk, ahová összesen maximum 10 ezer fő fér majd be, aztán jövőre majd bővítjük tovább, ha megfelelő lesz az érdeklődés.
Persze már 10 ezer is nagyon sok ember, ezért is van, hogy két különböző célcsoportot próbálunk megszólítani a két strand területtel. Lesz egy olcsó, bárki által elérhető normál strand, ahol a legdrágább belépő is csak napi 1000 forint, viszont nincsenek extrák, csak a szokásos strandszolgáltatások, meg persze a fantasztikus víz. És lesz egy úgynevezett prémium beach, ami a sima budapesti strandfürdők, átlagosan 3000 forintos belépő áráért tengerparti nyaralóhelyhez mérhető kínálatot biztosít. A későbbiekben tervezünk például kutyás strandot is, mert szerintem erre is lenne komoly igény.
- Százmilliós beruházásról van szó a Lupa-tavas projektnél, mikor hozhat profitot?
- A beruházási oldalon, több mint kétmilliárdról van már most szó. A megtérülés azon múlik, mekkora lesz az érdeklődés. Most mindenesetre bedobom a követ a vízbe, meglátjuk, milyen hullámokat ver, és hova futja ki magát a Lupa-projekt, amiben egyébként nem csak én vagyok benne. Tulajdonostársammal, többek között a Videoton vezetőjeként ismert Lakatos Péterrel vágtunk bele a fejlesztésekbe.
- Ez lehet a "Sziget 2"?
- A Lupa-tavas projektbe most belelátok valamit, ami látogatószámban, üzleti lehetőségeit és forgalmát tekintve, akár hasonló léptékű lehet majd, mint amilyenné a Sziget-cég nőtte ki magát. Elsődlegesen ez most még a budapestieknek és a környékbelieknek nyújt kikapcsolódást, de meggyőződésem, rövidesen önálló turisztikai attrakcióként is lesz vonzereje mind a belföldi, mind a külföldi turisták számára, hiszen ilyen minőségű és koncentrációjú szolgáltatást nem kaphatnak majd csak nagyon távoli helyeken és sokkal drágábban.
- Mikorra lesz nyereséges?
- Ha csak szigorúan a működési bevételeket és kiadásokat nézzük, akkor már a második szezontól pluszt kellene produkálni, mert különben sosem fogja a beruházásokra fordított milliárdos nagyságrendű összeget visszatermelni. Ha az üzleti tervünket vesszük alapul, akkor 10-11 év körüli megtérüléssel próbálunk számolni.
- Milyen konkrét elképzelések vannak azon túl, hogy kikapcsolódni lehet?
- Felmerül persze a kérdés, hogy szálloda, kemping vagy egyéb ingatlanfejlesztés is célszerű lenne, hiszen ezek jól kiegészíthetik egymást a terveinkkel, ehhez azonban nincs területünk sem, meg nem is értünk hozzá. Azt viszont egyáltalán nem zárom ki, hogy a jövőben ilyen beruházók is megjelennek majd a környéken.
- A Lupa-tavas projekten túl milyen befektetéseket tervez?
- Van még két másik projektötletem, turisztikai és gasztroterületen, majd meglátjuk lesz-e belőle valami, azokról még korai lenne beszélni, hiszen ezekre csak a szigetes átalakulás után juthat majd talán időm. Most egyelőre a Lupa-tavas ügy van napirenden, ez a prioritás számomra.
- A Sziget többségi eladásából származó összegből egyéb befektetéseket is megvalósítana? Mondjuk megjelenne tulajdonosként különböző startupokban?
- Ilyen szempontból nem vagyok tipikus befektető. Persze eddig is sokan megkerestek az ötleteikkel, hogy szálljak be valamibe, mert milyen jó hozama lesz majd a befektetésemnek, de általában az érdemi beszélgetésig sem jutunk el, mert új projektekre nincs időm, olyasmibe meg nem akarok beszállni, amit csak pénzkeresetnek tekintek. Ha egy ötlet nem fog meg annyira, hogy nem akarok tevékeny része lenni valami izgalmas, új dolog megvalósulásának, akkor eleve elzárkózom, bármivel is kecsegtetnek. Egyelőre a saját ötleteim megvalósításának sem értem a végére. Először ezeket szeretném megcsinálni. Mivel szerencsére a Sziget tulajdonrészért kapott vételár elég tetemes összeg, a nagy részét vagyonkezelőre bíztuk, erre úgy tekintünk a feleségemmel, hogy ezzel alapozzuk meg a családunk jövőjét, míg egy kisebb részét megpróbálom a saját ötleteim megvalósítására fordítani.
- Üzletemberként általánosságban hogyan látja a kultúra helyzetét?
- Azt gondolom, a magyarországi kulturális kínálattal nincsen különösebb baj. Az ország ebből a szempontból a méretei és a gazdasági lehetőségei felett teljesít. Problémák persze itt is vannak, főleg azzal, hogy nem megfelelő helyen vannak a hangsúlyok. Egyrészt nem értem miért kell ideológiai vagy akár politikai lojalitást elváró akadémiai rendszert erőltetni a kultúra finanszírozásába. Vannak kiváló, sokszor minimális pénzből megvalósított produkciók, projektek, amelyek akár nemzetközileg is sikeresek. Miközben vannak horribilis büdzséből finanszírozott közintézmények, amelyek sokszor pont a magas támogatások miatt nem kényszerülnek rá arra, hogy kiemelkedő színvonalat produkáljanak. Persze a filmtámogatás rendszere megmutatta azt is, hogy koncepció és szakértelem esetén lehet több pénzt valóban sokkal jobban és a teljesítmény szempontjából is hasznosabban elkölteni, de sajnos ez ma inkább kivételnek számít, mint általános szabálynak.
- És a gazdaságban, üzleti életben mi a helyzet?
- Ugyanez a gazdasági életre is igaz. A magyar gazdaság helyzetét is jobbnak látom, mint a szereplők teljesítményét vagy a versenyképességét. A teljesítmény és a támogatások teljesen elszakadni látszanak egymástól. Mára már szitokszó lett a piac, a verseny, ezért már nem a versenyképesség fokozására fordítjuk még az EU-tól kifejezetten fejlesztésekre kapott pénzeket sem, hanem vagy szociális felzárkóztatásra használjuk, vagy urambátyám alapon próbáljuk elkölteni. Én a legtöbb területen az állam túlsúlyát és a megfelelő kontroll hiányát érzem az egyik legveszélyesebb problémának, a munkáltatói súlyától, a nagyon magas újraelosztási arányokig. A hatalom kontrollvesztettségétől is rossz érzéseim támadnak, de ugyanakkor azt is rühellem, amikor az ellenzéki magatartás abból áll, hogy itt minden rossz, de nem hallunk alternatívákat, vagy akár néha egy kis elismerést azoknak az értelmes kormányzati intézkedéseknek, amikből azért szintén láthattunk jópárat. Nem véletlen, hogy ott tartunk, a kormány nagyobb veszélyt lát a civilekben vagy a CEU-ban, mint az ellenzéki pártokban. Ráadásul ma már a gazdasági élet szereplői is a legtöbb problémájukra az államtól várják a megoldást, ami nagyon veszélyes játék, mert így a versenyképességünk még tovább csökken.