Európa több nagykapacitású és komplex olajfinomítója tartozik a magyar Mol-csoporthoz: a százhalombattai Dunai Finomító a régió egyik legnagyobb finomítója, a kisebb kapacitású pozsonyi üzem pedig az egyik legkorszerűbb létesítmény jelenleg, míg a rijekai telep jelenleg is fontos feldolgozási egység a térségben.

A Budapest melletti és a pozsonyi finomítók európai szinten is az élvonalba tartoznak, amellyel a Mol Nyrt. a különböző PR-kiadványaiban mindig el is büszkélkedett az elmúlt években, de a nemzetközi rangsorok, mint a GlobalData szakági listája is erről tanúskodnak.

Emiatt is lepett meg több szakértőt és iparági elemzőt, amikor március végén a Mol Nyrt. arról adott ki közleményt, hogy „a Dunai Finomító működését alapvetően az orosz keverék kőolaj (REB) feldolgozására tervezték: jelenleg más típusú kőolajat legfeljebb 35 százalékos arányban tud felhasználni.” Magyarországon Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázpiaci elemzője, de Holoda Attila korábbi energetikáért felelős helyettes államtitkár is kijelentette, hogy gond nélkül megtörténhetne az átállás az oroszról más fajta olajra. Külföldi elemzők sora is értetlenségét fejezte ki a Napi.hu-nak a kérdés kapcsán, akik szerint még költséges beruházásokra sincs szükség, mert a kőolaj-finomítás egy folyamat.

Kevesebb szenny vagy éppen egy plusz keverő

A kőolaj főként nagyobb szénatomszámú szénhidrogéneket, oldott gázokat és kénvegyületeket tartalmaz. Az orosz olaj azért különlegesebb a piacon lévő más termékekhez képest, mert az átlagosnál nagyobb a kéntartalma. Az Ural fizikai jellemzői (American Petroleum Institute teljesítményadatai alapján) viszont közel állnak az indexáláshoz használt amerikai WTI-hez, vagy az Iran light és heavy típusú olajokhoz. Viszont az orosz olaj rakodási/szállítási helye (Balti-tenger, Fekete-tenger, csővezeték) és termelési volumene miatt egyedülálló helyet foglal el az európai nyersolajellátásban.

Cserébe a kőolaj-finomítás nem egy különösebben komplex folyamat – összehasonlítva más vegyipari tevékenységekkel –, gyakorlatilag az alapelv világszerte ugyanaz minden finomítóban. A legnagyobb eltérések a kénmentesítésnél vannak, valamint az egyéb szennyeződések kiszűrésénél. A folyamat jellemzően szűrés, keverés után hidrogénezéssel történik. Az ipari hidrogénezéses kéntelenítési eljárások lényege, hogy beengedik a gázt a tárolóba, ahol a hidrogén és a kén (valamint több más anyag is) kötéseket alkotnak, így kiszűrhető a keletkező hidrogén-szulfid gáz vagy a kénsav.

Kénmentesítés után a keveréket közel azonos szénatomszámú csoportokra választják szét, amelyhez a pálinkafőzéshez hasonló lepárlást alkalmaznak, a frakcionált desztillációhoz a kőolajat 350 Celsius-fok fölé melegítik, ekkor annak nagy része gáz halmazállapotúvá válik, aztán a frakcionáló oszlopban fokozatosan hűtik le a gőzt, a legalacsonyabb forráspont-tartományú párlat az oszlop tetején, a legmagasabb forráspont-tartományúé az oszlop alján csapódik le.

A legfontosabb, hogy a százhalombattai, a pozsonyi és a rijekai - de lényegében a világ összes finomítója - ezen az elven alapul. Az eltérő olajtípusoknál két folyamat van, amire az üzemekben bonyolultabb optimalizálásra van szükség: a hidrogénezés és a szénatomszám-szerinti leválogatás.

Azonban a Napi.hu-nak nyilatkozó szakértők szerint – a berendezések korszerűségétől függően –  egyik műveletnél sem tarthat tovább a kalibrálás, mint 6 hónap. Még akkor sem, ha új keverőkre van szükség. A frakcionáló oszlopoknál pedig filléres és kis anyagigényű beruházásokra van csak szükség.

Egy másik forrás is állítja, hogy sokkal rövidebb idő alatt át lehet állítani a finomítókat, mint ahogyan azt a Mol hivatalosan elismerte.

Az más kérdés, hogy a magyar olajipari cégcsoport a jelenlegi kondíciókra optimalizálta magát, de azért ez alapvetően üzleti és nem technológiai preferencia. Az, hogy mit tud kiadni a százhalombattai olajfinomító, valójában nem függ attól, hogy Ural olajat visznek-e be, vagy például az Adria-vezeték horvátországi végén, Omisájban mi a betáplált fajta – nyilatkozta lapunknak a szakember.

A professzionalizmussal szembemenő nyilatkozat

Szakmailag rosszul hangzó állítás az, hogy csak az orosz olajból tudna dolgozni a Mol, mivel az, amit a cégcsoport piacra tud vinni, az gyakorlatilag bármilyen olajból kikeverhető – magyarázta lapunknak egy olajfinomítós forrás. Az „orosz blend” pedig bármiből kikeverhető, igaz, az arab olajoknak magasabb a kéntartalma, emiatt a finomítás során a kéntelenítőt gyakrabban kellene cserélni. De a finomító technológiai értelemben egy keverőgép, amely nem csak orosz olajat tud fogadni. 

Nagyon tanulságos, hogy ha előkerül a Mol-csoport jelen válság előtti kommunikációja: a cég jó ideje azzal büszkélkedik, hogy milyen jó is a komplexitási mutatója, illetve hogy azt sikerült tovább növelni. Az úgynevezett Nelson-index (The Nelson Complexity Index - NCI) azt mutatja meg, hogy egy-egy olajfinomító milyen “fehéráru" kihozatalra képes, milyen költségen. 

Minél magasabb egy finomító pontszáma a Nelson-indexen, annál összetettebb. A magas Nelson-indexszel rendelkező finomító a kőolaj-minőségek széles skálájának kezelése mellett több olaj- és gázterméket is képes előállítani. Ez növeli a gyártási potenciált. A finomítók hozzáigazíthatják a termelést a piaci igényekhez, kihasználhatják bizonyos termékek magas árait, és visszaszoríthatják azon termékek gyártását, amelyek jelenleg nem fogynak jól a nyílt piacon. Ez növeli a nyereség lehetőségét, és lehetővé teszi a finomítók számára, hogy folyamatos termelésben maradjanak .

A Nelson-index alapján pedig a Mol az európai élmezőny tagja. A százhalombattai finomító 10,6-es mutatója a top-10-be, a pozsonyi finomító 11,5-ös indexe a top-5-be, a rijekai finomító 9,1-es indexe pedig a top-10 közelébe rangsorolja.

Ezek a finomítók konyhanyelven megfogalmazva: komplex módon képesek „bármiből ugyanazt” is létrehozni

– nyilatkozta a szakértő a Napi.hu-nak.

Mi a Mol magyarázata?

Lapunk megkereste a Mol Nyrt.-t is, hogy pontosan mely műveletek miatt állítják, hogy a finomítást csak átállítani úgy, hogy hosszadalmas eljárásokkal tudják teljesen rugalmasan és fenntarthatóan dolgozzon fel 100 százalékban alternatív típusú kőolajokat, azonban ennek átfutási ideje a kockázatok minimalizálásával akár 2-4 év is lehet, és több száz millió dolláros beszerzési és beruházási többletköltséggel járna. Azonban a cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak a kérdéseinkre úgy sem, hogy a megadottnál hosszabb időt vártunk a reakciójukra.

Nincs nagyobb üzlet, mint az orosz olaj?

Bár az orosz-ukrán háború kezdete óta minden nap szalagcímig jutnak az olajárak, mivel a 2008-2009-es válság óta nem látott magasságban vannak a Brent és a WTI kurzusai, valójában a különböző olajfajták árai esetében a kép csalóka.

A Magyarországon vásárolt Brent és Ural típusú olajak közötti árkülönbség januárban 0,6-2 dollár között mozgott a határidős jegyzéseknél, míg április közepén volt olyan időszak is, amikor már 37,35 dollárral volt olcsóbb az Ural. Mindez igzaán jót jelentett a Mol-nak, amely ekkor így nagyjából 75-77 dolláros áron vásárolhatta az olajat, miközben a Brent hordónkénti kurzusa 113 dollár felett is járt.

Nem veszik az orosz olajat, kivéve itthon.
Nem veszik az orosz olajat, a keresletcsökkenés pedig beszakította az árakat.
Kép: Neste

Főként ennek köszönhető, hogy a Mol Nyrt. napokban közzétett beszámolója alapján nagyot emelkedtek a vállalat downstream árrései: a csoportszintű finomítói marzs megtízszereződött februárhoz képest, ami hordónként 33,7 dollárt jelent.

Mindez nagyjából leköveti a Brent-Ural-különbözetet is, azonban a Napi.hu-nak nyilatkozó szakértők szerint ez arra is utal, hogy a magyar olajtársaság kedvezményt is kaphat az orosz olajra: szerintük az energiaárak, valamint a feldolgozási folyamat költségei önmagukban csak egy 25-29 dollár körüli finomítói marzsot jelentenének.

Két külföldi olajipari szakember – akik, nem ismerve a Mol finomítóinak eszköz- és szerződésállományait nem kívántak névvel nyilatkozni – a korábbi évek marzsai alapján úgy becsüli, hogy bizonyos időszakokban akár 20-30 százalékos kedvezménnyel is vásárolhatott a magyar nemzeti olajtársaság orosz olajat.

Ekkora kedvezményes ár- és marzsszintek mellett teljesen érthető, ha a magyar olajtársaság és az Orbán-kormány ellenáll az orosz olajra kivetett embargónak. Ez jelentősen, sok-sok százalékkal ronthatja a cégcsoport eredményeit

– fogalmazott a Napi.hu-nak ez egyikük, aki szerint nagyon jól mutatja a helyzetet, hogy még akkor sem volt ilyen magas a downstream árrés, amikor a koronavírus-járvány miatt rekord alacsonyak voltak az olajárak, akkor a finomítói marzs 9,3 dollár volt a csúcson.

Kapcsolódó

Egy, már idézett magyar olajipari forrás szerint is a profit motiválja inkább az embargó ellenzését, mint szakmai okok, ő az orosz olaj esetében 30 százalék körüli extra árelőnyről hallott. Ez is lehet a magyarázata annak, hogy miközben az ársapka-rendszer bevezetése miatt az üzemanyag-nagykereskedelemben a Mol hosszú ideje komoly veszteségeket kellene, hogy elkönyveljen, „a cégnek nagyon fut a szekér.”

A Mol átállítása – magyarázta az egyik olajipari forrásunk – azon az oldalon jelenthet nagy veszteséget, ha az alapolajat más forrásból kell beszerezni, és más forrást keverni kell ahhoz is, hogy olyan elegyet kapjanak a finomításhoz, amit az orosz olaj eleve teljesíteni képes. Ám technológiai értelemben ez egyáltalán nem jelent kihívást. Annál is inkább így van ez, mert a Mol már jelenleg is 30-35 százalékban arab olajból dolgozik.

Elképzelhető, hogy a teljes átállás költségei a Hernádi Zsolt vezérigazgató által közölt 700 millió dollár körüli értéket képviselik, de egyrészt ilyen kényszerű beruházást egy ekkora olajipari cég nagy biztonsággal képes "kimozogni", másrészt viszont azt is látni kell, hogy ez az összeg összevethető azzal a majdnem 250 milliárd forintos összeggel, amelyet a cég osztalékként a részvényeseinek a napokban kifizetni javasolt” – magyarázta forrásunk.

Az EU-ban is érvényesül az olcsó olaj

Arra, hogy inkább üzleti szempontok lehetnek az EU-nak az orosz olajra kivetett embargójával szembeni magyar ellenállás mögött, mutatja az is, hogy nemcsak a magyar, de a szlovák és a horvát kormány is az aggódók között van. Pont három olyan ország, ahol a magyar olajtársaság finomítói vannak.

Az Európai Bizottság, ezt orvosolandó, a három ódzkodó tagállamnak nem 2022 végi határidőt adott meg arra, hogy leváljon az orosz olajról, hanem már az első napokban egy 2023-ig tartó átállási átmeneti időszakot javasolt, de még ezt is készek lettek volna 2024-ig kitolni. Egy ilyen időkeret még akkor is elégséges lehetne, ha a Mol által közölt kétéves átállási időszak lenne csak tartható, nem pedig a szakértők által egyöntetűen indokoltnak tartott 6-9 hónap.

A brüsszeli uniós testület elnöke, Ursula von der Leyen hétfőn Budapesten tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel az olajembargó kérdéséről, de érdemi eredmény nem született a találkozón.

Más tagállamok is feltételekhez kötnék a szankciós csomag elfogadását. Csehország például úgy kér 2024 júniusáig haladékot, hogy nekik nincs olyan kapcsolatuk más olajforrásokhoz, mint ahogy Magyarország esetében ez adott az adriai csővezetékkel. A cseheknek ezen idő alatt rá kellene csatlakozniuk a Transzalpok-vezetékre. Szlovákia pedig a Mol-leány Slovnaft finomítójának átállításával érvel, de a szakértők szerint ott is inkább pénzügyi okokból lehetnek kifogások, nem a technológia hiányzik. A pozsonyi kormány közölte, hogy az átállás 250 millió dollárnyi (90 milliárd forintnyi) költséggel járna. 

Nagyárú profit

A Greenpeace más oldalról fogta meg a kérdéskört. A Mol-ügyében kiadott közleményükben azt írják: a kormány hamis érvekre hivatkozva, az olcsó orosz olajon extra nyereséget bezsebelő Mol-t védve gáncsolná el az EU-embargós szándékokat. 

„Miközben a Mol profitja 38 százalékkal nőtt az első negyedévben 2021-hez képest, ellátásbiztonsági kifogásokra és egyéb csúsztatásokra hivatkozva akarja megvétózni Magyarország a végre elfogadás előtt álló európai embargót, amelyet az orosz nyersolajra és finomított olajtermékekre vezetnének be az tagállamok. Pedig a hírek szerint az EU még nagyvonalú ajánlatot is tett a magyar és szlovák kormánynak: a többi államra vonatkozó 6-8 hónapos felkészülési időszakon túl plusz egy évnyi haladékot kaphatnánk, így csak 2024 elejétől kellene orosz helyett más forrásból beszereznünk a kőolajat” - olvasható a közleményben. A szervezet szerint a Mol profitja „véres profit”, és hamis a magyar kormánynak az az érvelése, hogy az orosz gáz- és kőolaj a magyar energiabiztonság záloga.