A Napi Gazdaság keddi számának cikke
Ahogy közelednek a szeptember 22-ei német szövetségi választások, a nagy pártok igyekeznek tiszta politikai alternatívákat kínálni a választóknak. Ugyan a kampányt a belpolitikai kérdések dominálják, a választások kimenetele az euróválság jövőbeli kezelését és az egész európai integráció jövőjét meghatározhatja.
A legnagyobb vita a pártok között az adózás és a társadalmi igazságosság kérdéseiben van, amivel kommentátorok szerint már tartoztak a német társadalomnak. A németek többsége szerint az adórendszerük igazságtalan, a sávok túl alacsonyak, a behajtás pedig nem elég hatékony, és túl sokan mentik adóparadicsomokba a pénzüket. Az SPD, igyekezvén visszanyerni a tradicionálisabb baloldali értékű szavazókat és elhódítani a fiatalokat a radikálisabb die Linke-től, a vagyonok adóztatásával és a 100 ezer euró fölötti jövedelmek adósávjának 42-ről 49 százalékra emelésével kampányol. Ez a követelés a zöldek programjában is szerepel, amelyet azok még kiegészítenének egy európai szintű vagyonadóval, amely az egymillió euró fölötti keresetekre lenne érvényes. A szakszervezetek és a munkás szavazók visszacsábítását szolgálja, hogy az SPD, szintén a zöldekkel együtt, teljes mellszélességgel kiáll az általános minimálbér bevezetése mellett.
Bár a szociáldemokraták jól szerepelnek ezekben a kérdésekben, van egy komoly problémájuk: miniszterelnök-jelöltjük, Peer Steinbrück nem igazán népszerű, a korábbi pénzügyminiszter Angela Merkel népszerűségével pedig nem tud versenyezni.
Épp Merkel támogatottsága a CDU fő fegyvere: míg a párt a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint 40 százalékon áll, a kancellárt a válaszadók 62 százaléka látná szívesen továbbra is a kormánynál, szemben Steinbrück 29 százalékával. A kancellár európai kiállása a válságkezelésben szimpatikus a választók körében, és ez a terület az, amelyikre a kereszténydemokraták kampánya fokuszál. A párt programjában kiemelt téma még a kkv-szektor, a családosok adókedvezményekkel való támogatása és az SPD-féle adóemelések elutasítása.
Annak ellenére, hogy a két nagy párt igyekszik megkülönböztetni a programjait egymástól, és egyre több pontot találnak, amiben nem értenek egyet, továbbra is valószínű, hogy a választások után ismét össze kell majd hangolniuk a terveiket egy nagykoalícióban. Ugyan a mostani kisebb koalíciós partner FDP a legutóbbi mérések szerint átlépné a parlamenti küszöböt és Merkel a liberálisokkal folytatná legszívesebben a kormányzást, egy új CDU−FDP koalíció többsége elenyésző lenne a Bundestagban. Szintén esélytelennek tűnik az SPD által preferált vörös−zöld koalíció, amely jelenleg a szavazatok 39 százalékát kapná közösen. Steinbrück pártja elzárkózik attól, hogy a Linke-vel is koalícióra lépjenek, és annak az esélye is kicsi, hogy a zöldek a jobboldali koalícióhoz csatlakozzanak. A nagykoalíció tehát valószínű, bár egyik oldal sem szeretné igazán. Az ötlet viszont népszerű a szavazók körében, a ZDF-politbarometer szerint 27 százalék örülne egy nagykoalíciónak, míg egy újabb liberális-kereszténydemokrata kormánynak csak 15 százalék.
Ha mégis a liberálisokkal folytatná Merkel, az egyúttal a mostani politika folytatását is jelentené az olyan fontos kérdésekben, mint például az európai válságkezelés. Kérdés, hogy egy nagykoalíció milyen változásokat hozna ezen a téren. Ugyan az SPD nyitott volt az eurókötvények bevezetésével kapcsolatban, és kritizálta a mostani kormány európai megszorító politikáját, elemzők szerint egy koalícióban engednének a CDU és Merkel preferenciáinak, úgyhogy e tekintetben nagy változás nem várható. Steinbrücknek viszont biztos, hogy nem kell majd ilyen problémákon törnie a fejét, hiszen kijelentette: vagy nyer az SPD, vagy ő kiszáll a politikából.