Európában magas adók sújtják a műanyagipari (petrolkémiai) alapanyagokat, míg a közel-keleti régió több országában mérsékelten adóztatják ezeket a termékeket, illetve az is a térség műanyagiparát erősíti, hogy a világ olajkészletének 67 százaléka, földgázkészletének 45 százaléka a Közel-Keleten található. A régió fejlődését jól reprezentálják a legnagyobb gyártókapacitással rendelkező Szaúd-Arábia adatai: a polimer műanyagalapanyag-gyártás volumene 2007-2012 között 8,8 millió tonnáról 19,9 millió tonnára, azaz több mint a duplájára növekedett. A belső felhasználás ez idő alatt 2,8 millió tonnáról 4,5 millió tonnára nőtt. A helyi alapanyaggyártás növekedési üteme még ma is kimagasló, jelenleg évi 8-10 százalék körüli, és a petrolkémiai szektorban a következő 10 évben további 91 milliárd dollár értékű fejlesztéssel számolnak. A fejlesztések eredményeképpen az elmúlt években jelentősen megnövekedett az ebből a régióból származó - eddig főleg szaúdi és kismértékben egyiptomi - termékek behozatali mennyisége az Európai Unióba - hívja fel a figyelmet a Carboferr Kereskedőház Zrt.

Az Irán elleni embargók részleges feloldásával ez a folyamat felgyorsulhat, illetve jelentősen növekedhetnek a volumenek, hiszen a perzsa országban is elképesztő mértékű a növekedés: a 2010-es évi 800 ezer tonna polimer műanyagalapanyag-gyártó kapacitás a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően 2015 év végére elérheti a 11 millió tonnát. Ez a bővülés már érzékenyen érintheti az éves szinten mintegy 325 milliárd eurós forgalmat bonyolító, 58 millió tonna kibocsátású, körülbelül 60 ezer céget és 1,5 millió embert foglalkoztató európai műanyagipart.

"Az iráni cégek belépése az európai piacra átrendezheti az erőviszonyokat, hiszen az alacsonyabb adók miatt az európai termelőknél olcsóbban, nagy tömegben, viszonylag fejlett technológiával készítik a műanyag alapanyagokat" - véli Fazekas Roland, a Carboferr ügyvezető igazgatója. Bár nem beszélhetünk dömpingárakról, azért a termékek még szállítási költséggel együtt is versenyképes áron kerülnek az unióba. Az iráni cégek érdeklődését jól mutatja, hogy közvetlenül az embargó feloldása után, 2015 tavaszán már számos iráni alapanyaggyártó jelent meg nemzetközi, Európában rendezett műanyagipari szakkiállításokon; köztük olyan cégek is, amelyek még gyártókapacitásukat építik, termelésük csak 2015 végén indul be.

Emellett a közel-keleti, köztük az iráni gyártók földrajzi elhelyezkedésük okán helyzeti előnyben vannak a távol-keleti gyártókkal szemben is, nem csak a szállítási költségek tekintetében, hanem a határidő miatt is. Míg Iránból körülbelül 10 napot vesz igénybe a szállítás, thaiföldi, vagy dél-koreai gyártás esetén minimum 6 hetes szállítással kell számolni. Az első esetben még adott hónapon belül itt van az áru, ezért nem kell tartani a műanyag alapanyagok havi árazásából és - az utóbbi időben nem ritkán havi 10 százalék körüli - árváltozásából eredő kockázatoktól sem.

A szakember szerint, ha az unióban maradnak a jelenlegi feltételrendszerek (az alapanyagokat és a munkabéreket terhelő magas adók és járulékok), akkor közép és hosszú távon bizonyos műanyagipari szegmensek-  pl. a granulátumgyártás - megszűnhetnek. A műanyaggranulátum pedig népszerű alapanyag (az európai újrahasznosítási mennyiség eléri a 6,6 millió tonnát), Magyarországon is legalább 400-500 cég vásárolja, így amennyiben ez a termék már koncentráltan, egy régióból lesz elérhető, akkor nagyban megnő az uniós felhasználók kitettsége. Fazekas Roland szerint az európai üzemek reciklálással, regranulátum (életciklusuk végére ért termékek újrahasznosításával) készítésével valamennyire megőrizhetik versenyképességüket egyes szegmensekben, azonban számos területen (pl. élelmiszeripari felhasználásra történő alapanyagok gyártása esetén) ez nem járható út. (Ehhez képest nemrég nyílt meg az első hazai üzem, amelyben pl. a Tesco-áruházakból is visszagyűjtött PET-palackokból gyártanak regranulátumot, amelyből újra palackot készítenek.)

Fazekas szerint az európai gyártóknak maradt még egy kis ideje felkészülni, hiszen számos iráni terméknek még nincs meg az uniós tanúsítványa, így azok nem szállathatóak az uniós piacra. Emellett a korábban bevezetett embargó csupán részleges feloldása miatt a pénzügyi tranzakciók nem kivitelezhetőek olyan könnyedén, mint más országok között.