A jogszabály szerint a bankok nem jogosultak a fogyasztói kölcsönszerződéseknél 2016. április 30-ig egyoldalú kamatemelésre, költségemelésre vagy díjemelésre. Ez a szabály azokra a hitelekre vonatkozik, amelyekre a Kúria jogegységi határozatával kapcsolatos adósmentő törvény is vonatkozott, vagyis amelyeket 2004. május 1. és 2014. július 26. között vettek fel, és nem zártak le 2009 július 26-ig.

Csakhogy a referenciakamathoz kötött kamatozású hiteleknél viszont a bankok kamatemelése, ha pusztán a referenciaként szolgáló mutató változik csak, nem számít feltétlenül egyoldalú szerződésmódosításnak. (A hitelintézeteknek 2012 április óta kötelező a jelzálogkölcsönök kamatát vagy referenciakamathoz kötni, vagy pedig három, öt, illetve tíz évre fixálni.) Ez az MNB álláspontja is, és a hitelintézeti törvény is külön kezeli az ilyen eseteket. A jegybank szerint, ha a referenciaráta módosul, az nem a hitelintézet hatásköre, a bank csak a felárat nem emelheti. A törvényjavaslatot benyújtó Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium lapzártánig nem közölte az álláspontját - írta a Világgazdaság.

Az MNB adatai szerint 2012 áprilisa és 2014 júliusa között több mint 180 milliárd forintnyi változó kamatozású lakáshitelre kötöttek szerződést a bankok, és ezek referenciarátához kötött kölcsönök lehettek. Azok pedig, akik ezeket a hiteleket választották, eddig szinte folyamatosan nyertek a kamatváltozásokkal. A benyújtott törvényjavaslat nem tiltja, hogy lefelé módosítsák a bankok a kamatokat ilyen esetekben, a felfelé történő módosítás engedélyezése viszont nem egyértelmű a tervezet alapján.

Az viszont egyértelműen kiderül a törvényjavaslatból, hogy nem vonatkozik, azokra a szerződésekre, amelyeket július 27-től írtak alá a bankokban - olvasható a Világgazdaságban.