Egy fiktív példán keresztül mutatta be a lap, hogy miért vannak sokszor kiszolgáltatva a magyar kkv-k. Vegyünk egy lézervágó gépekkel dolgozó céget, a Magyar Kft.-t, amely 50 százalékos támogatottságú uniós pályázat segítségével vesz 300 millióért lézervágót. Ilyen eszközt itthon nem gyártanak, ezért a pénz egy része egyből Németországba kerül, ám a remények szerint a befektetés magyar családok megélhetését segíti, illetve ezáltal a kft is gyarapszik.
A Magyar Kft. legnagyobb megrendelője (gyakran egyetlen) a Magyarországi Német (MN) Zrt., amelynek anyavállalata Németországban van. A magyar beszállító cég lényegében azért vette a lézervágókat, hogy ezt a partnerét ki tudja szolgálni, mondhatni azt is, hogy a német cég ösztönözte a magyart a befektetésre, nem a magyar cég keresett piacot üzleti ötletéhez.
Fontos pont, hogy a Magyar Kft. a gép értékének csak azt részét tudja a könyveiben amortizálni, amelyet nem támogatásból fizetett, ami által a nyeresége is magasabb lehetne. Az MN Zrt. azonban tudja, hogy magyar partnerénél csak a szokásos piaci érték felére rúg az amortizációs költség, ezért elvárja, hogy a Magyar Kft. ne a korábbi, támogatás felvétele előtti szokásos piaci áron, hanem az alatt dolgozzon neki. E módszerrel nemcsak a munkát szervezik ki hozzánk, hanem a gépvásárlást is, az uniós támogatással együtt, hiszen az Németországban nem elérhető.
A rossz hír, hogy ez a rendszer nem ösztönzi a magyar céget a fejlesztésre, hiszen egyetlen célja, hogy német partnerét kiszolgálja. Mindez azt is jelenti, hogy például nincs szüksége értékesítőkre, topmenedzserekre, ami bár csökkenti a kiadásait, így növeli a nyereségét, ám a cég tulajdonképpen az MN Zrt. foglya, tőle függ mindene, így később értékesíteni sem nagyon lehet. Tipikus példa: ha az MN Zrt. valamilyen külső ok miatt profilt vált, akkor a Magyar Kft. azonnal bedől.
A kitörést az jelentené, ha a beáramló know-howból a Magyar Kft megpróbálna saját termékeket és szolgáltatásokat indítani belőle. Ez azonban meglehetősen ritka itthon, hiszen ehhez saját fejlesztés , új termék kellene, sőt, saját értékesítő csapat is. Ami a jellemző: a vezető az összegyűlt pénzből luxusautót vesz és megelégszik azzal, hogy van egy darab biztos megrendelője.
A G7 összesítése szerint a példa ott csúszott el, hogy az MN a végsőkig leszorította a beszerzési árait - még úgy is, hogy a lépés logikus, és egy szabad piacon nem is várhatnánk mást. "Ez ellen csak úgy lehetne védekezni, ha az MN Zrt.-t (például a magyarországi megjelenés vagy terjeszkedés alkalmával) erősen motiválnák nemcsak arra, hogy a beszerzéseinek egy bizonyos meghatározott aránya (hozzáadott érték szerint) magyar beszállítóktól származzon, hanem arra is, hogy ennek során a magyarok úgynevezett belső körös kulcsbeszállítóvá váljanak. Így léphetnének ki abból a ketrecből, amelyben azok a beszállítók vannak, akiktől csak akkor rendelnek, ha rendkívül olcsón adnak valamit (mert amúgy könnyen helyettesíthetők)" - írja a G7.