"Emlékszem, egyszer bekéretett vasárnap egy reggel hét órai megbeszélésre. A titkárnője szólt, amikor megérkeztem, hogy vannak Kapolyi Lászlónál, várnom kell. Azt gondoltam, biztosan valami szépasszony van nála. Nemsokára meglepetésemre egy idős, töppedt, félig fogatlan asszonnyal jött ki. Elnézést kért, hogy elhúzódott a beszélgetése: 'Kati néni kézbesítő volt nálunk, most viszont valami gond van a nyugdíjba vonulásával, kérte, hogy segítsek neki'. Amikor megkérdeztem, megteszi-e, a legnagyobb természetességgel mondta, hogy mindenképpen - idézi fel Kapolyi Lászlóról a történetet Szentgyörgyi Zsuzsa műszaki doktor, nukleáris szakmérnök a nappalijában, pusztán egy szék távolságra attól a helytől, ahol oly sokszor maga az egykori ipari miniszter ült beszélgetéseikkor.

Az anekdota jól példázza, hogy mennyire más kép alakult ki a néhai milliárdos vállalkozóról, tudósról, politikusról még életében a médiában, és mennyire máshogy emlékeznek rá közeli munkatársai, barátai vagy egykori riválisai. Az ellentét párhuzamos azzal is, ahogy halála előtt vagyona odalett, sokan nem tartottak vele a nincstelenségbe.

Hova tűntek a milliárdok?

Ugyanis míg Kapolyi László A 100 leggazdagabb 2010-es listáján a 92. helyen szerepelt, 5,6 milliárd forintos vagyonával, a következő évben már az is kérdésessé vált, hogy vagyona eléri-e az egymilliárd forintot. Dacára annak, hogy egykori sikercége, a System Consulting még a tulajdona volt, külföldön és itthon is új befektetéseket tervezett.

Miközben arra kerestük a választ, hogy mi történt az ország egykor egyik legvagyonosabb emberével, az is kiderült, hogy még halálos ágyán is tervezett és számolt. Az utolsó pillanatig sem adta fel.

Nehéz kezdetek

Kapolyi László igazi harcos volt: Újpesten született 1932-ben, akkor még jómódú családban. Keresztény sváb édesapja 1926 és 1942 között Újpest főszámvevője volt, de szembeszállt a zsidóellenes rendeletekkel. Bár ellene volt a Horthy-rendszernek, a kommunisták alatt nem kerülhette el az 1948-as B-listázást. Az anyagilag ellehetetlenülő családban bizonytalanná vált, hogy az 1950-ben kitüntetéssel érettségiző Kapolyi egyáltalán járhat egyetemre.

Maga nehezen döntött az orvosi és a műszaki pálya között. A családi háttér miatt kérdéses volt, hogy bármelyikre is felveszik, de tehetsége, intelligenciája lenyűgözte az általános mérnöki kar felvételiztetőit. Azonban édesapja halála után családfenntartó is lett, így engedélyt kért, hogy dolgozhasson. Először heti 18 órára engedélyezték neki, hogy a Mélyépnél dolgozzon, majd később hogy teljes állást vállalhasson. Nehéz fizikai munkát végzett a kettes metró építésén az Astoriánál. Innen a dolgozókat átcsoportosították a bányavidékre, így került a tatabányai bányába, ahol azután, hogy 1954-ben befejezte a budapesti  egyetemet, beosztott mérnökként dolgozott. A tanulást sem hagyta abba: 1957-ig a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen a bányamérnöki diplomát is megszerezte.

Tatabánya ideális hely volt a számára: nem várták el tőle a párthoz való elköteleződést, hanem értékelték a tudást és a tehetséget. Így kutathatott, és itt húsznál is több szabadalmat jegyeztetett be tőle. Az üzem ráadásul külföldi kapcsolatokat is ápolt, a kutatási eredményeket nemcsak a keleti blokkban, de Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is hasznosították.

Nagyon mélyről jött, amit soha sem felejtett el. A befolyó szabadalmi díjakat nem tartotta meg magának, alapítványt hozott létre, hogy a hozzá hasonló helyzetű egyetemista fiatalokat támogassa - mesélte erről az időszakáról Vojuczki Péter okleveles bányamérnök, aki jó barátságot kötött Kapolyival. Gulyás Imre azt mondta, több mint 1700 műegyetemistát támogatott. Egykori munkatársai szerint alig néhány órát aludt már ekkoriban is. Volt ideje arra, hogy 1961-ben ipari közgazdász diplomát szerezzen, majd 1962-ben kevesebb mint egy hét különbséggel a miskolci Műegyetemen és a Közgázon is ledoktoráljon. Kandidátusi fokozatot szerzett, 1968-ig Tatabányán üzemmérnök lett. Innen visszakerült a kutatórészlegre, amelyet már vezethetett is.

Az "ősbűn"

A rendszerváltás után sokan vetették szemére, hogy kiszolgálta a kommunista rendszert, amikor 1976-ban elfogadta a Nehézipari Minisztérium bányászati miniszterhelyettesi posztját. Ráadásul részt vett a sokat kárhoztatott eocén-program kidolgozásában is: az energiapolitikai koncepció értelmében Magyarországon új szénbázisú erőművet építettek volna. Miközben szakértők szerint - bár ezt máig vitatják - a rendszer már sejtette, hogy erre nem kerül majd sor a paksi atomerőmű üzembe állítása miatt. Kapolyi mégis komolyan vette a feladatát, és egy olyan koncepciót dolgozott ki, amely nemcsak a szénbányászatra terjedt ki, hanem a villamos-, a kőolaj- és földgáziparra is. Végül a keleti blokk gazdasági nehézségei miatt a programból mégsem lett semmi, jelentős károkat okozva ezzel az akkori költségvetésnek és a hazai bányászatnak is. Miniszterré 1983-ban nevezték ki, a posztot pedig egészen a paksi atomerőmű 1987-es átadásáig töltötte be.

"Mondták róla, hogy munkamániás, de ha egy ilyen embert leterhelnek protokollfeladatokkal és az asztalán csak gyűlnek a papírok, akkor nem meglepő, ha sokat dolgozik" - emlékezik vissza a minisztériumi időkre Vojuczki Péter, aki ekkor a kollégája is volt. Ő arra is emlékszik, hogy a rengeteg feladat mellett megtalálta az örömöt is a munkájában. "Ha meglátogatott egy intézetet vagy gyárat, szenvedélyesen érdeklődött a kutatások iránt. Gyorsan át is látta őket, tudta értékelni ezeket".

Hiába volt magas rangú kormánytag, a pártba sosem szerették. "Grósz Károlyék tudóskámnak hívták" - idézte fel Szentgyörgyi Zsuzsa. Túl műveltnek, sokoldalúnak tartották. Pedig szerinte épp az mutatta a zsenialitását, hogy meglátta a távoli összefüggéseket, az egész gazdasághoz, iparhoz rendszerszemlélettel állt. Nemcsak egy-egy részelemre figyelt, hanem a nagy egészbe próbált beilleszteni mindent.

Hogy nem volt elköteleződött kommunista, mutatja az is, hogy 1956-ban a Műegyetemen a forradalmárok oldalán harcolt. Erről azonban mindig szerényen nyilatkozott.

Megbecsülte a kézfogásokat

"Nagyon életvidám volt, nem ivott. Amikor átvette a minisztériumot, akkor ládaszám álltak elődjétől a bourbon whiskeyk az irodájában. Utasítást adott, hogy ezeket osszák szét a dolgozók között" - meséli még róla Szentgyörgyi, aki hasonlóan Vojuczkihoz és más barátaihoz, jól emlékszik rá, hogy mennyire szerette az Újpesti Dózsát. Korábbi munkatársai szerint vasárnaponként - rá jellemzően még ekkor is dolgozott - a csapat meccseire mindig figyelt, rádión hallgatta vagy tévén át nézte.

Jól épített kapcsolatokat, és ebben a miniszteri posztja is sokat segített neki. "A Szovjetunióban ekkoriban mindennek saját minisztériuma volt, nem voltak összevonva a területek, sokakat ismert meg" - teszi hozzá még Szentgyörgyi, kihangsúlyozva, hogy sokban támaszkodott ezekre a kapcsolataira a rendszerváltás után is. Felfedezte, hogy az átalakulást a korábbi vezetők többnyire magas posztokon vészelték át. Nyugati kapcsolatait feleségének köszönhette, mert Kapolyi László, hiába próbálkozott kitartóan, nem beszélt jól nyelveket, így Zsuzsa asszony segítette.

Végül Grósz Károly leváltotta a miniszteri posztról 1987-ben, de 1989-ig kormánybiztos maradt. "Amikor innen is kirúgta Németh Mikós, kapott fél órát, hogy összepakoljon" - mesélte el róla barátja, Vojuczki Péter bányamérnök. Mások pedig úgy emlékeznek, el sem búcsúzott, hanem a garázsban bepakolt egy kollégája autójába és úgy ment el. Menesztése körülményeiről azt mondta, előtte kétszer ült össze az MSZMP politikai bizottsága. "Olyanokat mondtak neki, hogy Magának az a baja, hogy állandóan vitatkozik, azt is a fejéhez vágták, Kapolyi, maga túlképzett ehhez a területhez" - emlékezett vissza Vojuczki.

A milliárdos vagyonhoz vezető út

Ekkoriban sokat köszönhetett annak, hogy 1979-től az MTA levelező, majd 1985-től rendes tagja volt. Így elbocsátásakor visszatért az akadémiára, de fizetését nem vette fel. Szentgyörgyi azt mesélte, hogy egy ideig felesége munkájából éltek.

Még a rendszerváltás előtt belefogott a vállalkozásba, ekkor alapította későbbi sikercégét, a System Consultingot. Egymillió forint alaptőkével hozta létre, a cégbírósági adatok szerint ennek egyik fele készpénz, a másik a lakásának használati joga volt. Egy régi barátja, Gulyás Imre segített: irodát és lehetőséget adott neki.

Talpra állt, nagyon szívós volt. Kihasználta, hogy miniszterként rengeteg orosz és ukrán vezetőt ismert meg - magyarázta Gulyás, hogyan kezdett bele a vállalkozásába. A változáskor részt vett a szovjet államadósság lebontásában. A Szovjetunió rengeteg pénzzel tartozott Magyarországnak, de ezt készpénzben nem tudták rendezni. Az lett a megállapodás, hogy magyar cégek az adósság terhére vásárolhattak az oroszoktól termékeket, nyersanyagokat, az eladókkal pedig az orosz állam számolt el. A cégek ingyen kapták meg a kiválasztott árut, ezután a magyar államnak kellett 58 százalékot fizetniük. Kapolyi szenet vett Oroszországban, ebből ukrán erőművekben áramot termeltetett, azt adta el Magyarországon. Milliárdos forgalom mellett az utolsó forintig befizette az 58 százalékot.

Nem elégedett meg azzal, hogy egy sikeres cége van. Folyamatosan tervezett, még a halálos ágyán is öt objektummal foglalkozott Gulyás szerint, köztük volt horvátországi kiserőmű, de még idősek otthona is.

A politika ártó közelsége

A rendszerváltás után a politikától sem akart eltávolodni, megalapította a Magyar Szociáldemokrata Pártot, de önerőből nem jutott a parlamentbe. Erre egészen 2002-ig kellett várnia, amikor az MSZP szabolcsi listájáról szerzett mandátumot, 2010-ig volt képviselő.

Hiába mondtuk neki, ne csinálja, ő mindig azt mondta, neki ez a szenvedélybetegsége. Olyan mint az alkoholizmus - mondta el róla beszélgetésünkkor Gulyás Imre. Vojuczki Péternek pedig azzal magyarázta kitartását, hogy vállalkozása miatt szükség van erre.

Pedig a politikán csak veszített: 2002-ben még közvetített is Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és az orosz állam között az adósság utolsó szeletének rendezésekor. Az utolsó moszkvai tárgyalásra is kikísérte a magyar kormányfőt, de ott a korábbi konstrukciót megváltoztatták, pénzre váltották. Így Kapolyi korábbi üzleti modellje már nem volt működőképes.

Egy rossz szót nem szólt, a fejében már megvolt a terv, hogyan tovább - mondta el az esetről egy korábbi képviselőtársa.

A kudarcok is megérkeztek

A 2000-es évek végére egyre kevésbé volt sikeres üzletemberként. Tervezte, hogy Vásárosnaményban felépít egy gázerőművet, de riválisa akadt. Az olcsó türkmén és orosz gáz felett rendelkező Emfesz is a közelben akart turbinás üzemet létesíteni, ők a magyar államnál jobban "feküdtek". Aztán az ukrajnai narancsos forradalom alatt kiszorították az ügyletből Dmitro Firtasz oligarchát, márpedig mind Kapolyi, mind az Emfesz tőle pályázott gázra. Julija Timosenkó, akkori ukrán miniszterelnök és Vlagyimir Putyin viszont kiegyeztek, hogy Kijevnek és Moszkvának is megfelelő embert találjanak.

Kapolyi László azonban soha sem tett fel semmit egy lapra. Kocsis Istvánnal az MVM akkori vezetőjével közösen dolgoztak azon, hogy a Vértesi Erőmű Zrt.-t és a hozzátartozó bányákat megszerezze. Még 2008-ban az áramkereskedőknél 20 milliárd forint értékben kötött le 250 megawatt kapacitást, melyből a létesítmény csak 40 megawattot tudott biztosítani, a többire kisebb, főleg külföldi szolgáltatóval szerződtek. Ő viszont még az év végén "pénzügyi ellehetetlenülésre" hivatkozva közölte, hogy nem veszi át a 2009-re megrendelt áramot. Ellenben vállalta, hogy ésszerű mértékben kárpótolja a vállalatot. Állta a szavát, 12 milliárd forintot kifizetett a cége, vállalva, hogy anyagilag ellehetetlenül.

A már említett ukrajnai változás miatt nem kapott hálózathasználati engedélyt: a határmenti burstini erőmű csatlakozásán keresztül nem hozhatott be áramot Magyarországra.

A magyar kormány még rendeletet is hozott a System Consultingot helyzetbe hozására. Ez azonban csak a felszín volt: valójában hátba támadhatták. Kapolyi élete utolsó éveiben közeli ismerőseinek gyakran beszélt egy a magyar kormány legfelsőbb szintjéről az ukrán vezetésnek írt levélről. Itthonról kérték, hogy ne üzleteljenek vele. Ennek létezését többen megerősítették nekünk, információink szerint 17 milliárd forintot veszített cégével.

Ezzel egy időben a Vértesi Erőmű privatizálása miatt, valamint azért, mert nem biztosította a szerződött áram mennyiségét, per indult ellene. "Nehezen viselte, hogy bűnözőként beszélnek róla" - mondta el megkeresésünkre Faller Jenő, a Külügyminisztérium korábbi államtitkára, aki még bányászmérnök édesapja révén ismerte meg Kapolyit, de élete végéig barátságban voltak.

"Egy végtelenül becsületes ember volt, bántotta, hogy gyanúsított, vádlott lett. Lelkileg nehezen tudta ezt elviselni" - magyarázta Faller, hogyan élte élete utolsó éveit.

Napi megélhetési gondok

Pénzügyileg is megroggyant, mivel megmaradt vagyonából addig tartotta fenn egykori vezető cégét, a System Consultingot, amíg tudta. Még ha a csúcsidőszak harminc-negyven fős dolgozói gárdájából már csak két kolléganője maradt meg.

A per miatt felfüggesztették nyugdíja egy részét is: nem folyósították számára akadémiai, valamint az előző rendszerben betöltött miniszteri posztja után járó juttatását. Érdekesség, hogy az ügyben idén márciusban született meg az elsőfokú ítélet, miután 2016-ban újraindították az eljárást. Kocsis Istvánt, az MVM Zrt. akkori vezetőjét felmentették, pedig a vélt 15 milliárd forintos kárból csak a Kapolyi által kifizetett 12 milliárd forint térült meg.

"Napi megélhetési gondjai voltak, pedig rengeteg tartaléka volt. Ezekhez nem fért hozzá, és többen át is verték" - tette hozzá a történtekhez Gulyás Imre, aki lányával együtt az utolsó napokban is kitartott mellette. Feljártak hozzá, ételt vittek neki. Az átverésekről elmondta, hogy volt egy Amerikában élő magyar férfi, aki 300 millió dollárt ígért neki, ezzel szemben több tízezer eurót vett el tőle arra hivatkozva, hogy a pénz a rendelkezésére álljon.

Gulyás szerint a pereskedés és a pénzügyi problémák mellett megviselte felesége 2013-as halála is. De a leginkább a tétlenség tette tönkre: "A kórházban minden vizsgálat negatív volt, de mégsem maradt meg benne az étel. Nem is fiziológiai, pszichés problémája volt. Egy ennyire tevékeny embert felemészt a tétlenség" - véli barátja. Többször meglátogatta a kórházban, ahol Kapolyi még a halálos ágyán is tervezte a fejében meglévő projekteket, és képes volt viccelődni.

Még rendezetlen a hagyaték

2014. novemberi halála után vagyona elfüstölt. Legendás Béla király úti villájából szinte minden vagyontárgy eltűnt, a bútoroktól, festményeken át egészen az ásványgyűjteményéig. Pedig Kapolyi szívének ez mindig kedves volt: bányász ismerősei rendszeresen ajándékoztak neki a föld mélyében talált kincseket. Míg a System Consulting irodája működött, az épületben a vendégeket - ha ideje engedte - végigkísérte a folyosón és mesélt nekik a különböző kőzetekről, ásványokról. Most már nemhogy a gyűjtemény, de az épület sincs meg. A hírek szerint áron alul adta el a felszámoló.

Bár óriási nélkülözésben élt, néha a közüzemi számlákra is kölcsönkért, vagyona nagy része állítólag megmaradt. Gulyás Imre elmondta, hogy négy évvel Kapolyi László halála után a hagyaték sorsa még mindig rendezetlen, pedig annak része több ingatlan, eszközök és befektetések is. Barátja arra is visszaemlékezett, hogy még közeli ismerői is csak a temetésen tudták meg, hogy mennyit adakozott, többek között annak a templomnak, amelyben végső nyugalomra helyezték. Újpesten, ott, ahonnan elindult.

Fotó forrása: Németh András Péter