A magyar polgárok 58 százaléka egyáltalán nem takarít meg a nyugdíjas éveire - ismertette a Raiffeisen Capital Management  és a GfK közös kutatásának főbb megállapításait Christa Bernbacher, az RCM Közép- és Kelet-Európáért felelelső igazgatója. Bacher János, a kutatócég ügyfélszolgálati részlegének vezetője szerint az iskolázottsággal és az életkorral egyre inkább nő az öngondoskodás fontossága. Ami miatt az emberek gondolnak a nyugdíjas évek előtti spórolásra, az döntően az életszínvonal fenntartásának igénye (40 százalék), ám az állami nyugdíjjal kapcsolatos félelmek (nem lesz, vagy messze nem lesz elég) is 35 százaléknál jelentkeznek.

Az öngondoskodást még elutasítók közel 20 százaléka szerint nincs módja megtakarítani, s 15 százalékuk azzal védekezik, hogy még messze vannak a nyugdíjas évek. A rendkívül szerény öngondoskodási hajlandósággal szemben igen érdekes, hogy a megkérdezetettek 40 százaléka szeretné aktív korú jövedelmét minimum 90 százalékban visszakapni. (Más kérdés, hogy ezen válaszadókon belül mindössze 7 százalék az, aki ezt saját magára nézve reálisnak érzik.)

Az öngondoskodást már megkezdők 18 százaléka önkéntes pénztárban és hasonló arányban életbiztosításban tartják a pénzüket. Betételkben a nyugdíjcélú megtakarítások 5 százaléka van. A közvetlen tőkebefektetések, befektetési alapok terén a magyar polgárok mindössze 1 százaléka van jelen. Közöttük a legelégedettebbek az életbiztosításban pénzt fialtatók voltak.

Magas hozamot, kockázat nélkül

Bacher János szerint furcsa elképzeléseik vannak a potenciális ügyfeleknek a befektetésekkel kapcsolatban. Az átlagmagyar rendkívül komoly hozamot akar lehetőleg maximális tőkevédelem mellett. A 80-90 százalékos tőkevédelmet garantáló megtakarítási lehetőségek a megkérdezettek 20 százalékának teljes elutasításával találkoznának, a 100 százalékos tőkevédelemmel kecsegtető termékek ugyanakkor 61 százalékos elfogadottsággal bírnak. Az ügyfelek 27 százaléka befektetne egy fix 10 százalékos hozamot kínáló instrumentumba, ám érdekes módon a "csak" minimum 6 százalékot kínáló terméket első hallásra 20 százalékuk elvetette.

Már ezek az adatok is jól mutatják, hogy az átlagmagyar bizonytalan a tőkebefektetésekkel kapcsolatban, egyértelmű, hogy az ilyen irányú befektetésekhez mindenképp szakmai segítséget vennének igénybe. Az ügyfelek mindössze 20 százaléka vallotta magát többé-kevésbé jártasnak a befektetési alapok világában. Érdekes, hogy a segítséget elsősorban a független pénzügyi tanácsadóktól fogadnák el a magyarok.

Hogyan kezdjük el az öngondoskodást?

Az RCM javaslata szerint az öngondoskodást egy viszonylag kis összegű - akár 30 eurós - havi rendszeres megtakarítással is érdemes lenne elindítani. Christa Bernbacher szerint a fő cél, hogy megfelelő információkat jutassanak el a potenciális ügyfelekhez - például azt, hogy a befektetési alapok az egyik legrugalmasabb befektetési formának számítanak a piacon.

A felmérések azt mutatják, hogy a hazai megtakarítók száma csökken, ugyanakkor az MNB adatai azt jelzik, hogy a megtakarítási állomány nő, vagyis koncentrálódik a piac. Előbb-utóbb a felhalmozott vagyon eljut olyan szintre, amikor már nem tartható bankbetétben - vélte Bacher János.  Bár igaz, hogy az adókedvezmények döntően a kisebb jövedelemmel rendelkező ügyfelek számára jelenthetnek hívószót az öngondoskodásra, ám a szofisztikált megtakarítóknak is van lehetőségük olyan termékek - mint pl. a tartós befektetési számla (tbsz) - igénybevételére, amely adókedvezmény igénybevételére is jogosít - mondták el az RCM hazai képviselői.