Ahogy arról a Napi.hu-n is írtunk, a kőolajfinomítás technológiáját vizsgálva a Mol Nyrt. üzemei az európai rangsorok élén helyezkednek el: a legjelentősebb, százhalombattai Dunai Finomító pedig a hetedik az iparági standardnak számító Nelson-komplexitás rangsorában, de a pozsonyi is a kőolajválaszték széles körét tudja feldolgozni.

Így önmagában az egy nehezen értelmezhető állítás, hogy az orosz Ural típusú nyersolajról való váltás komoly technikai kihívást jelentene a Mol-csoport számára.

Kőolajpiaci és -finomítási szakértők lapunknak azt mondták, hogy egy piaci cégnél érthető módon nehezen áll át az olajtársaság a most jóval olcsóbb orosz olajról a drágább másfajta termékekre, mert az csökkenti a profitmarzsukat.

Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője a pénteken a G7-en megjelent jegyzetében ezt a profitot a Mol finomítói és nagykereskedelmi üzletága esetében úgy becsülte, hogy az napi 3-3,5 milliárd forint extra adózás előtti nyereséget termel, valamint 2-2,5 milliárd forint extra profitot ér el a finomított termékek magas árrése miatt. Ezt részben ellensúlyozza a magas földgáz és energiaár (- 1,5 milliárd forint), illetve a magyar befagyasztott üzemanyagárak 1-1,5 milliárd forintos vesztesége. De így is napi 2,5-3 milliárd forinttal nagyobb az üzemi nyereség.

A Mol szerint a helyzet nem egyszerű

A Napi.hu megkeresésére a Mol további részleteket közölt az orosz olajról való leválás kapcsán, amely esetében az Európai Bizottság és az uniós tagállamok jelenleg is egyeztetnek egy embargó bevezetéséről. A magyar olajtársaság szerint – ahogy arról korábbi cikkünkben írtunk – nemcsak a kőolaj kéntartalma miatt bonyolultabb váltani másfajta nyersanyagbevitelre.

„A kéntartalom csak részben határozza meg a tulajdonságokat, például azt, hogy mennyire van szükség kénmentesítésre. Ezen kívül azonban, számos paramétert kell figyelembe venni, ami korlátozhatja a feldolgozást a finomítóban, illetve beruházási igényt teremt, ilyen például a savasság, ami fontos szempont, hiszen a nagy savtartalmú kőolajok erős korróziót okoznak, ami azt vonja magával, hogy ellenállóbb anyagminőségű készülékeket kell beépíteni” – közölte portálunkkal a Mol Nyrt.

Fontos paraméternek nevezték még a betáplált olaj fém- vagy nitrogéntartalmát is, de az egyes frakciók tulajdonságai is meghatározzák a finomítási eljárást. „Fontosak például a dízel hidegfolyási tulajdonságai, a kerozin, vagy bitumen egyes tulajdonságai amelyek mindegyike komoly minőségi előírások és szabvány követelményeknek kell, hogy megfeleljen” – írta az olajcég lapunknak.

A kőolaj kéntartalma nem egyenletesen oszlik el az egyes frakciók között a különböző kőolajokban – hiába azonos az átlagos kéntartalom. Ezek magas kéntartalma csökkenti a katalizátor élettartamát, ugyanis magasabb hőmérsékleten megy végbe a reakció.

A váltással kapcsolatban azt írták a Napi.hu-nak, hogy az alternatív kőolaj hozama első lépésben a desztillációs üzemek menetét befolyásolja, az onnan kilépő különböző frakciók minősége, mennyisége viszont az alapvetően orosz kőolajra tervezett feldolgozó üzemek menetére van hatással az olajtársaság szerint.

Korábbi cikkünkben a szakértők ezt a kalibrációt ilyen komplex erőművek esetében viszonylag könnyen megugorható fejlesztésnek nevezték, a Mol-csoport szerint a helyzet azért bőven tartogat technikai kihívásokat. De azt jelezték, hogy ugyan a jelentősen eltérő termékhozamú kőolajokat a desztilláló üzemekben csak csökkentett kapacitással tudják feldolgozni, attól még „ezek a korlátok megfelelő beruházásokkal feloldhatók.”

„Olyan ez, mint amikor egy mesterember felújítja a műhelyét, mert újfajta anyaggal kezd el dolgozni. Új berendezések, új eszközök kellenek, másképp, máshogyan kell az új anyaghoz hozzáállni. A kőolaj-finomítás egy fizikai, kémiai műfaj” – olvasható a magyar olajóriás válaszában.

Mire is kell költeni a leváláshoz?

A társaság szerint az orosz olaj elhagyása esetén a legfontosabb, hogy ez a bonyolult infrastruktúra fennmaradjon, vagyis a finomító folyamatosan és biztonságosan üzemeljen, és garantálja az ellátásbiztonságot.

Az átalakítás nyilván komoly összegbe kerül, de a MOL ezt nem pénzkérdésnek, hanem egy olyan ellátásbiztonsági, társadalmi feladatnak tekinti, amely sok időt és körültekintést igényel

 

– válaszolták az ezzel kapcsolatos kérdésünkre.

Pletser Tamás, az Erste iparági szakértője ezt a kiadást már idézett elemzésében 500-700 millió dolláros értékűre becsülte, amely szerinte finanszírozható a most az olcsó Uralon realizált magasabb profitból.

A Mol lapunknak megerősítette: 500-700 millió dollár szükséges a fejlesztések végrehajtására, és szerintük a finomítót legalább három év lenne átállítani. (Lapunknak korábban nyilatkozó elemzők ezt inkább 18 hónapra tették, figyelembe véve, hogy a Dunai Finomító az egyik legfejlettebb a kontinensen.)

Az olajtársaság szerint a beruházás főként eszközigényes. „Ezeket meg kell rendelni, ide kell szállítani. Aki ismeri az olajipart, tudja, hogy a kompresszorok, nagyméretű szivattyúk, berendezések, és a többi kulcsberendezés leszállítása minimum egy év a rendeléstől számítva” – állítják a fejlesztésekkel kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy minden finomító egyedi berendezést kíván.

„Sajnos ezt nem lehet "csak úgy", az interneten megrendelni, precíz szakmai folyamat előzi meg ezt.  Egy bonyolultabb beruházás esetén a hatósági engedélyeket is be kell szerezni a tervek alapján. Ezért tart egy beruházás több évig, a komplexitástól függően.

Ráadásul, ha egyszerre jelentkezik az igény több régiós finomítóból, akkor felmerül a készülékgyártási és kivitelezői kapacitások kérdése is” – magyarázták a helyzetet. Viszont ezzel együtt nem tartják kizártnak, hogy teljes egészében az Adriai vezetéken keresztül fogadjanak alternatív kőolajat.