Nagyszabású fejlesztést jelentett be 2014-ben a Sikér Malomipari Zrt. szekszárdi üzemében. A mintegy 286 millió forintnyi EU-támogatással megolajozott, összesen 464 millió forintot felemésztő beruházás keretében új őrlési technológiát vezetett be malmában a vállalkozás. A fejlesztés lehetővé tette, hogy az üzemben magasabb vízfelvevő képességű, ezáltal hosszú távon stabil minőségű lisztet állítsanak elő  Az innováció keretében új technológiát rendeltek a lengyel Spomax malmi gépgyártó cégtől, a kivitelezéshez pedig szükség volt a szekszárdi malom rekonstrukciójára.

A fejlesztések hitelezője a Széchenyi Kereskedelmi Bank Zrt. azonban bajba került: az MNB tevékenységi engedélyét 2014 decemberében visszavonta és elrendelte az intézet végelszámolását. Ennek oka az volt, hogy a bank működése nem felelt meg a jogszabályoknak és súlyosan megsértette a felügyeleti hatóság határozatát. A pénzintézet végelszámolása 2015 augusztusában fordult felszámolásba.

A gépek beszerelése közben ütött be a krach

A bank csődöt jelentett, a szerződés ellenére nem tudta folyósítani az esedékes összeget, ám a beruházást a pályázatok miatt már nem lehetett felfüggeszteni. A hitelezők felé több, mint száz millió forintnyi tartozást kellett rendezni - idézte fel lapunknak Blázsik Ferenc, a cég tulajdonos-vezérigazgatója.

Tovább folytatódott tehát a malomfejlesztés, amelyhez immár a vállalat napi működéshez szükséges forrásaiból kellett elvonni a tőkét. Eközben a Sikér jövedelmezősége olyannyira lecsökkent, hogy az megrendítette a társaság - Blázsik által meg nem nevezett - fő hitelezője bizalmát.

A helyzetet súlyosbította a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) döntése is: a GVH még 2008 nyarán indított eljárást egy, a vezető lisztpiaci szereplők többségét érintő malomipari kartell ügyében. Az eljárás azóta kínosan elhúzódott, a hivatal már bírságot is megállapított, amelyet később visszavont. Ám a büntetést újra esedékessé tették: a Sikérnek 300 millió forintnál nagyobb összegű bírságot kellett volna kifizetnie a hivatalnak. (A Kúria még tavaly a határozat után felfüggesztette a végrehajtást az összes érintett cégnél).

A nehézségek sora eltántorította a vállalat legnagyobb hitelezőjét, amely végül elzárta a pénzcsapokat. Ezzel együtt a Sikér hitelbiztosítói is úgy döntöttek, hogy nem állnak helyt a cégért.

Dőlt a dominó

A mintegy 25 éve működő cég jövője ezzel megpecsételődött. A Sikér Zrt. vezetői 2016. február 3-án csődeljárás iránti kérelmet nyújtottak be a bíróságon, így kötelezettségeit felfüggesztették. A 120 napos védettség során a Sikérnek mintegy 50-80 hitelezővel - köztük beszállítókkal, bankokkal és faktorcégekkel - kellene egyezségre jutnia. Blázsik Ferenc nem biztos abban, hogy lesz-e a reorganizációra lehetőség.

Sikér Zrt.-adatok (millió Ft)
201220132014
Nettó árbevétel7 888,68 510,910 430,8
Üzemi eredmény634,7341,3363,0
Adózás előtti eredmény113,827,997,6
Mérleg sz. eredmény47,7093,9
Eszközök összesen8 222,89 260,810 457,0
Saját tőke2 605,72 596,863 341,3
Kötelezettségek5 374,26 466, 96 933,6
Forrás: E-beszámoló, Céginfo.hu

A teljes egészében magyar tulajdonú, tatabányai Sikér Zrt. egyike az öt legnagyobb hazai malomipari cégnek - a teljes lisztpiacból mintegy 10 százaléknyi részesedést hasított ki. A vállalkozás körülbelül száz főt foglalkoztatott üzemeiben, s további 200 főnek adott munkát pékségeiben. A társaság élen járt a malomkorszerűsítésben is: a szekszárdi projekt előtt bicskei üzemében csúcstechnológiát vezetett be még 2011-ben.

A mintegy 90 milliárd forintosra becsült, évente 870-900 ezer tonna lisztet előállító malomipart ugyanakkor egy fontos szereplő kihullása tovább löki az egyensúlyi állapot felé.

Többszörös présben az ágazat

A Sikér csődvédelembe menekülésével tovább folytatódik a hazai malomipar két évtizede zajló koncentrációja. Fogynak az üzemek: míg az 1990-es évek közepén még több mint száz malom működött országszerte, addig 2015-ben már csak 54 létesítmény őrölt. (Tavaly már a teljes felöntés 82 százaléka a tíz legnagyobb vállalatra jutott).

Annak ellenére, hogy számos szereplő eltűnt a piacról, az iparágban még mindig óriási a többletkapacitás: a meglévő malmok 50 százalékkal több lisztet tudnak előállítani, mint amennyit a hazai piac igényel.

Az ágazatban ádáz verseny folyik. A lisztpiaci szereplők olyan mértékben viszik le az áraikat, hogy kénytelenek, 1-2 forintos kilónkénti profitokért, 2 százalék körüli árrésért küzdeni.

A szorító prés az alapanyag beszerzésnél kezdődik. Mivel a búza spekulatív termék, árfolyama nem a hazai terméstől, hanem a nemzetközi piacok mozgásaitól függ (a benchmarkot alapvetően a chicagói és a párizsi árutőzsde szabja meg). Az áringadozásokat kiegyenlíteni csak sok pénzzel lehet, ezért gyakorlatilag a malomipar összes szereplője bankhitelből vásárolja a búzát - hívta fel lapunk figyelmét Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének főtitkára.

A malmok ráadásul igen rossz alkupozícióba kerültek a gazdálkodókkal szemben. Mivel az elmúlt években jelentős tároló kapacitások épültek, a gazdáknak nem szükséges gyorsan piacra dobni a malmi minőségű búzát, hanem betárazhatnak és kivárhatják a drágulást.

A malmok másik nagy kihívása, hogy a hektikus, időnként égbeszökő búzaárakat átültesse a tartósan alacsony liszt- és péksüteményárakra. Ezen "átpolitizált" termékek ára Magyarországon hagyományosan nyomott. (Egy 2012-ben készült felmérés szerint a lisztárak - nem vásárlóerő paritáson - Magyarországon, illetve Szlovákiában voltak a legalacsonyabbak globálisan).

Emiatt aztán a malmok alkupozíciója nagyon gyönge a sütőiparral, illetve a kereskedelmi láncokkal szemben is. A lisztfelvásárlók igyekeznek folyamatosan lenyomni az árakat: így a malmi beszállítókat rendszerint megversenyeztetik, az áremelések hírére pedig akciózásba kezdenek.

Nem volt más út tehát a molnárok előtt, mint a gyártási költségek csökkentése: az elmúlt tíz évben a nagy szereplők ezért is vágtak bele jelentős technológiai fejlesztésekbe.

Nagyot szorít a feketegazdaság

Miután a kormány 2012-ben fordított áfát vezetett be gabonakereskedelemben, az addig ott ténykedő áfacsalók jelentős része átnyergelt a lisztpiacra. Pótsa Zsófia szerint a malomipar gyöngye nyereségességének másik fő oka, hogy a piac átláthatatlan: az áfacsalások évente mintegy 100 ezer tonna lisztet érintenek, a feketézők mintegy 4-5 milliárd forintnyi adót nem fizetnek be a költségvetésbe.

Ezzel szemben a gabonaszövetség szerint amennyiben 27 százalékról 5 százalékra csökkentenék a liszt áfáját, az évi 2 milliárd forintnál kevesebb bevételkiesést okozna a költségvetésnek. A szervezet évek óta lobbizik a kormányzatnál az áfacsökkentésért, ám - sok egyéb élelmiszer-ipari szereplőhöz hasonlóan - eddig falakba ütközött.