Eső után köpönyeg − röviden így értékelhető az, hogy Orbán Viktor kormányfő immár igyekszik békejobbot nyújtani a multiknak. A miniszterelnök egy hónapja a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. dunaharaszti gyárában tett gesztust: ő avatta fel hazánk legnagyobb kapacitású, fémdobozos üdítőitalokat előállító gyártósorát, illetve stratégiai partnerségi megállapodást írt alá a kormány nevében a társasággal. (A megállapodást még július elején kötötte meg a céggel a nemzetgazdasági tárca.)

Mindez azonban megkésett lépésnek tűnik, az üdítőital-gyártó hazai egysége − értesüléseink szerint − akár 40 milliárd forintnyi beruházásra is esélyes lehetett volna. Összehasonlításul: a cég eddig mintegy 100 milliárd forintot fordított magyarországi gyártókapacitásának kialakítására és fejlesztésére.

Rosszkor jött a neta

Úgy tudjuk, a hazai egység jól jöhetett volna ki a Coca-Cola európai üzemei között zajló átszervezésből, ráadásul a dunaharaszti gyárat eleve úgy alakították ki, hogy alkalmas legyen a rugalmas bővítésre. A terveket azonban a népegészségügyi termékadó (neta) és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika keresztülhúzta, a végül megvalósult kétmilliárd forintos projektet pedig − állítják lapunk névtelenséget kérő forrásai − bonyolultabb lett volna leállítani, mint befejezni.

Igaz, a szerény bővítés ahhoz képest jó eredménynek számít, hogy akár a hazai gyártás felszámolása is felmerülhetett volna. (A Coca-Cola HBC Magyarország sem az esetleg elszalasztott projektekre, sem pedig a jövőbeli beruházási tervekre vonatkozó kérdésünkre nem kívánt válaszolni.)

A veszteséglista

A potenciális beruházások közül a legnagyobb tételt az jelentette volna, ha az ausztriai gyártást egy az egyben sikerült volna Magyarországra áthelyezni, amivel rendszerszinten is megtakarítást érhetett volna el a csoport. Végül − persze az osztrák egység lobbitevékenységének is köszönhetően − az ausztriai Römerquelle-üzemet bővítették ki és oda költöztették a teljes gyártósort.

Ennél kisebb, a végül megvalósult, 0,33 literes aludobozokat töltő sorhoz képest azonban így is hatszor nagyobb beruházás lett volna, ha egy teljesen új, úgynevezett aszeptikus töltősort (is) üzembe helyeznek Dunaharasztiban. Ezt, a gyümölcsleveket, szénsavmentes üdítőket, jeges teákat palackozó berendezést végül a bukaresti egység kapta meg. Úgy tudjuk, a hivatalos álláspont azzal indokolja Bukarest helyzetbe hozását, hogy az ott gyártott termékek régiós forgalmának 60 százalékát a román piac adná.

A korábbi tervekben szerepelt az is, hogy Szerbiából hozna gyártást a magyarországi üzembe a cég, ám ezt a feladatot a horvátországi egység nyerte el.

A kérdés mindezek után az, hogy kap-e újabb esélyt a beruházásokra a csoporton belül Dunaharaszti, vagyis lesz-e kézzelfogható eredménye a kormánnyal kötött stratégiai megállapodásnak.