- Az elmúlt másfél évtizedben sorra szabadult meg vállalkozásaitól, mi vezetett oda, hogy az Ön által annyira szeretett Centrál kávéházat is eladta?

- Mindenekelőtt az életem fókusza változott meg. Az üzleti vállalkozások helyett három tinédzser gyermekem és keresztyén projektjeim kerültek a középpontba. Ráadásul ebben a gazdasági közegben nem láttam már fantáziát a további üzemeltetésben. Álmaimban egy jó kávéház a vendégekért van, a mai valóságban azonban a verseny és a nyereségesség a meghatározó. Be kellett látnom, hogy manapság nem a szolgáltatás színvonala, a miliő, az ételek számítanak, hanem elsősorban a beszállítói kapcsolatok és a közösségi médiában való aktivitás.

Kapcsolódó

- Biztos szerepet játszott a döntésben az is, hogy a Centrál kávéház nem volt nyereséges, vagyis a döntés akár racionális is lehetne.

- Nem tartottam profitforrásnak a kávéházat, működtetni akartam szerény jövedelemmel. Ez összességében megvalósult.  A mostani konjunktúrában és a turizmus hihetetlen dinamikája mellett a Centrál kiváló befektetés. Én továbbra is a klasszikus versenyben, a szabályok és törvények tiszteletben tartásában hiszek, de ez ma már nem elég. A kulcskérdés a fogyasztói kapcsolatrendszer lett. Az új tulajdonosok szakértelmét és kapcsolatrendszerét ismerve akár négyszeresére növelhető a mai forgalom és persze a nyereség is.

- Különböző cégei eladása után igazán apait-anyait beletett a Centrálba. Miért nem lett mégsem sikeres?

- Én inkább azt mondanám, sok sikert éltünk meg de én nem vagyok képes nagy forgalmú gasztrohelyszínné tenni a kávéházat. Nem érzek rá késztetést. A 2008-as válság után nagyon nehéz éveket éltünk át. Ezt tetézte, hogy éveken át folyt a Ferenciek terének átalakítása és így szinte lehetetlen volt megközelíteni a Centrált. Elmaradoztak a vendégek és a turisták is.

A házat 2008-ban eladtam egy spanyol befektetőnek, a Mango üzletlánc tulajdonosának, amely aztán 2015-ben - az ingatlan tervezett további eladása miatt - nem hosszabbította meg velem a kávéház bérleti jogát. Így "légüres térbe" kerültünk. Másfél éven át tartott ez a bizonytalan helyzet, a napról napra való küzdelem engem is felőrölt.

- Nem így akarták önt "kitúrni" az épületből?

- Ezt a lehetőséget már más is felvetette, de nem hiszem, hogy ez volt a motiváció. A Centrált egyébként nem hirdettem meg, nem akartam eladni, sokkal inkább szakmai partnert kerestem. Egyszer csak jött egy vevő, és jó árat kínált. Megállapodtunk. Aztán másnap már féltucatnyian érdeklődtek a kávéház megvétele iránt. Nekem a kiszállás volt a cél, nem elsősorban a pénz. Elégedett vagyok, mert nagyon jó szakmai csapat vette meg a Centrált. Augusztus óta már ők viszik az üzletet. Az ügylet lezárása ezekben a napokban, szeptember végén történik meg.

- A múlt század 90-es éveiben Ön volt az egyik magyar sztár vállalkozó, aki sikerre vitte a Plusssz pezsgőtablettát, majd egy multinak eladta ennek gyártóját a Pharmavit céget. Később egy sor vállalkozást indított, amelyek rendre zátonyra futottak. Most min töri a fejét? Mivel foglalkozik?

- Őstermelő leszek. Vácegresen élek egy 15 hektáros birtokon. Van 50 birkám és most kezdjük egy ültetvény telepítését. A cél az önfenntartás a bevételekre, illetve a működés, elsősorban az energiafelhasználás racionalizálására alapozva. Furának tartom, hogy bár van két hektár erdőm, ahonnan elméletben elegendő fűtőanyagot lehetne kitermelni, mégis importgázzal fűtünk.

A családi gazdaság mellett két keresztyén projekteken dolgozom. Az egyik egy hároméves Biblia-ismeretet oktató akadémia, a másik egy online képzési rendszer. Ez utóbbi egyfajta szolgáltatásnak is tekinthető. Olyan kérdésekre keres választ, amelyek az Istent kereső és a hívő embereket foglalkoztatják, amelyekkel a mindennapi élethelyzetükben szembesülnek. Tervem, hogy létrehozok egy keresztyén online médiát is, amely alapvetően a keresztyén életvitel kérdéseire keresi a választ, s amely eligazodási pontot jelenthet.

- Ilyen már létezik, a Reformátusok lapja például évtizedek óta működik...

- És mennyi emberhez, milyen tartalmat juttat el? Talán furcsának tűnik, de én szeretném a hitéletben is növelni a "hatékonyságot" - éppen úgy, mint egykor tettem az üzleti világban.

- Üzleti sikerei idején, a 2002-es indulástól kezdve éveken át szerepelt A 100 leggazdagabb című kiadványukban, majd éppen tíz évvel ezelőtt kiesett a legvagyonosabbak közül. Hogyan élte meg ezt?

- Az önmegvalósításban nagyon kitartó voltam. Sokat nyilatkoztam, és ha most visszanézem egykori mondataimat, bizony van min csodálkozni. Három ciklusra oszlott eddigi karrierem. Az első a Pharmavit sikerszériája volt. Ezt a vállalatot 1996-ban adtam el és saját holdingcéget indítottam. Ez tekinthető a második fejezetnek. Ekkor féltucatnyi vállalkozást vezettem és beindítottam társadalmi projektjeimet is. Ezt a vállalatcsoportot 2004 és 2006 között szanáltam és feleségemmel létrehoztam a Somody és Társa céget. Ennek középpontjában az egészségügyi szolgáltatások álltak. Ez a tevékenységi kör 2012-ben dőlt be és magával rántotta a többi vállalkozást is. A cégek szanálását és felszámolását tavaly fejeztük be.

Karrierív

Somody Imre 1957-ben született Szombathelyen, házas, négy gyermeke van. A budapesti és a berlini közgazdaság-tudományi egyetemen tanult, majd doktori címet szerzett a gyógyszeripari innováció témájában. Pályafutását a Chinoin Gyógyszergyárnál kezdte, majd 1988-tól a Pharmavit Rt. vezérigazgatója, majd 1996 és 2001 között elnök-vezérigazgatója volt. Az 1990-es évek közepétől 2005-ig számos tudományos és köztestület tagja volt és szinte évente kapott valamilyen elismerést az Év menedzser díjtól (1996) a George Washington Díjon át (1999) a Budapestért díjig (2003). Egészségügyi területen működő alapítványok sorát alapította.

- Hogyan tudott ennyi rossz ötletet finanszírozni?

- Nem voltak ezek eleve rossz ötletek, inkább túl korán jöttek. Azt mondják a hozzáértők, hogy nekem különlegesen széles a kreatív látásom, összefüggéseket találok ott, ahol más nem, vagy ahol még nincs. Volt egy biotojásüzemem, amihez akkor a piac még nem volt érett, ma viszont remek üzlet. Termeltünk előre sütött és csomagolt croissant-t, de nem vették - ma ez is nagyon megy. Létrehoztam egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó intézetet és a Misszió egészségközpontot - mindkét koncepciót az idő igazolta, ma is életképesek, főleg ha a politika képes egy kicsit racionálisan működni.  Láthatjuk, hogy ma szárnyalnak az egészségügyi magánvállalkozások. Valójában túl korán kezdtem el ezeket az egyébként jó és hasznos dolgokat.

- A politika viszont segíthetett volna önnek, hiszen volt idő, amikor politikusok, kormánytagok támogatták, kérték ki véleményét, sőt 2002-2003-ban az uniós csatlakozást előkészítő szervezet egyik vezetője is volt.

- Az ezredforduló táján jó viszonyban voltam az első Orbán-kormány vezetőivel és magával a miniszterelnökkel is. Többek közt Chikán Attila gazdasági miniszter és Stumpf István kancelláriaminiszter is partnernek tekintett, azóta is barátaim. Mondhatom azt is, hogy a "fontos ember" voltam. Például 2002-ben kihelyezett kormányülést tartottak Veresegyházon a Misszió egészségügyi központban. Nem volt ez másként a szocialista kormányok idején sem. A Medgyessy-kormány 2004-ben tartott ugyanott kihelyezett ülést, ami mutatja a veresegyházi modell elismertségét és értékét is.

- Ezzel a programmal többek között az egészségügyi rendszer átalakítását próbálták előremozdítani. Miért nem lett ebből végül semmi?

- Egy nonprofit kft. valósította meg a programot. Az első években mintegy egymilliárd forintért készítettünk tanulmányokat és elemzéseket, amelyek ma valahol egy raktárban porosodnak. Eközben folyt a program kistérségi előkészítése. Mi nem egyszerűen az egészségügyet akartuk megreformálni, hanem a megoldást a kistérségi felzárkóztatásban-fejlesztésben láttuk. A "veresi modell" sokak rosszallását ellenszenvét is kiváltotta, aztán egyszer csak a politika úgy döntött, hogy a modell további működtetésére szolgáló pénzt inkább szét kell osztani más települések között. A projekt így rövid idő alatt szétesett. Ez volt életem egyik mélypontja.

- Azzal is vádolták önt a szocialista-szabad demokrata kormányok idején, hogy a háttérből ön irányítja az egészségügyi tárcát.

- Igen, ezt én is többször visszahallottam. Ha így lett volna, bizonyára nem vonják meg a pénzt a veresegyházi modelltől.

- Ha most valamilyen csoda folytán ismét kíváncsi lenne a kormány a véleményére, elvállalna egy tanácsadói posztot?

- Pártpolitikai alapon közel menni bármilyen színezetű kormányhoz - ezt ma nem tartom vállalható megoldásnak. Sokkal fontosabb az életemben a gyermekeim nevelése és a családi életem. Emellett ma igazán az a kérdés foglalkoztat, milyen útmutatás mentén lehet választ találni életünk nagy kihívásaira. A valóságtól egyre inkább elszakadó, virtuális világban hogyan lehet felelősen élni? Mit hagyok reménységgel és bizakodással utódaimra? - engem most ezek a kérdések foglalkoztatnak. Meggyőződésem, hogy a választ már kétezer éve megírták a Bibliában, csak nem sikerül jól alkalmaznunk. Pedig szerethető jövőnk benne gyökerezik.

A fotó forrása: Napi.hu/Szakonyi Péter.