A Hanhikivi-1 és az új paksi atomerőmű párhuzamba állítása még az Orbán kormány műve volt, és bár a hivatkozott, a paksival azonos típusú reaktorra váró finnek már jóval előrébb járnak, az egyáltalán nem állítható, hogy az ottani beruházással (eddig: jellemzően az engedélyezéssel) ne lennének problémák - olvasható az atlatszo.hu friss riportjában.

A terjedelmes cikk tételesen végigveszi, hogy mi az oka annak, hogy egyik helyszínen sem indult még meg az érdemi munka, de azt is, hogy az előkészítési és előkészítettségi szintek között miért lehet "zongorázni a különbséget".

Kapcsolódó

Nem csak ezért, hanem mert Finnországban átláthatóbb is az engedélyeztetési folyamat, a terjedelmes riport a paksi és hanhikiviai projektek előkészítési szintjének összehasonlításán túl az azt körülvevő nyilvánosságot - vagy annak hiányát - is megmutatja. Azt, hogy miért jelent ma több dimenziós (pénzügyi, engedélyezési, kommunikációs, technológiai stb.) nehézséget egy-egy ilyen vállalás - illetve annak már az elindítása is.

Azt, hogy egy-egy atomerőmű építése során nem kivételes eset, hanem átalános jellemző a csúszás és a költésgemelkedés, és azt is, hogy a projektbe magabiztosan érkező oroszok elbizonytalanodása nem csupán holmi kulturális különbségre vezethető vissza, hanem arra is, hogy nyilvánvalóvá vált: 2030-ra egészen másként kellene az energetikára gondolni, mint azt az atomerőművekben hívő iparágban valaha is képzelték.

A finnországi nukleáris beruházás központi szereplője, a Fennovoima úgy számol, hogy az új atomerőmű mind az utóbbi években megnövekedett villamosenergia import, mind pedig a Finnország által 2029-ig vállalt szénerőmű-bezárásokra megfelelő megoldás lesz, és segítheti az országot a nagyobb arányú energetikai önellátásban. Még 500 millió eurós árelőnyt is kimutattak a csökkenő importból, a külkereskedelmi mérleg javulásából, és a háztartások vásárlóerejének növekedéséből kalkulálva.

Más források szerint ez nem így várható, sőt, aki energetikai ügyekben általános szinten tájékozott, annak egyre kínosabb a Fennovoima ténykedéset. A régió energetikai prognózisai szerint 2030-ra már a szélenergia dominanciája várható, egy évtized múlva a finn energiatermelés egyharmada már innen érkezik majd. Ráadásul az összekapcsolt skandináviai és észak-európai hálózatokon további olcsó dán, svéd, norvég és akár német offshore szélfarmtermés kerülhet majd a finn hálózatra - mivel jelenleg is ezek számítanak a legolcsóbb termelési módnak - olvasható az Átlátszó cikkében.