Páva Zsolt annak kapcsán nyilatkozott az MTI-nek, hogy a város pénteken szerződést kötött Bachar Najari svájci-magyar üzletemberrel a cég 74,5 százalékos tulajdonrészének átadásáról. A Magyarországon luxusórák kereskedelmével foglalkozó szír származású befektető a pakettért 180 millió forintot fizet Pécsnek, ezen felül félmilliárd forint tőkejuttatást nyújt a gyárnak.

A polgármester emlékeztetett arra, hogy a Zsolnay Vilmos keramikus által felvirágoztatott gyár a 19. század végétől a 20. század közepéig egyet jelentett a minőséggel és a luxussal, amit hazai és nemzetközi díjak, valamint a vásárlók is igazoltak. A második világháború utáni államosítással azonban ez a lendület megtört. "A családot elzavarták, a gyár pedig évtizedekig csak Pécsi Porcelángyár néven működhetett. A korábbi imázs, a minőséggel összefüggő arculat sokat devalválódott" - mondta. Hozzátette: fontos változás volt, amikor a 2000-es évek közepén az város vált a cég új tulajdonosává, de egy ilyen gyár működtetése nem tipikusan önkormányzati munka, és Pécs nem is volt abban a helyzetben, hogy ezt igazán jól végezze.

Befektető bevonására több kísérlet is történt. Az első érdemi lépés a Jászai Gellért által létrehozott Manufaktúra-Befektető Kft. tulajdonszerzése volt 2010 nyarán. Az üzletember kiszállásával a társaságot a Közgép vett át, s bár a társaság teljesítette kötelezettségeit, várakozásai nem teljesültek, ezért visszaadta a kisebbségi részvénycsomagot és a menedzsmentjogokat is a városnak - utalt rá Páva Zsolt.

A politikus a Zsolnay gyár fontosságát a baranyai megyeszékhely életében szellemi és materiális okokkal egyaránt indokolta. "Zsolnay Vilmos olyan gyárat hozott létre, amelynek innovációja akár az épületkerámiák, akár a dísztárgyak területén rendkívül progresszív volt a maga korában. A manufaktúra sikerét a város is sikerként élte meg, és ma úgy érezzük, Pécs számára stratégiai kérdés, kötelesség, hogy e szellemiség mentén a gyártást is fenntartsuk, s megőrizzük az ott jelenleg dolgozó több mint 200 ember munkahelyét" - fogalmazott. Páva Zsolt kitért arra, hogy a magyar kulturális örökség részének tekintett Zsolnay sorsát a városvezetés politikai kurzusoktól függetlenül fontosnak tartotta, s olykor nyomasztotta a felelősség, hogy a gyárat az önkormányzat nem tudja a jó gazda gondosságával működtetni. "A város éveken át nagyon nehéz pályán mozgott, hogy ehhez a feladathoz megfelelő partnert találjon" - tette hozzá.

Reményt keltő értékesítés

"A Bachar Najarival kötött szerződés olyan banki, visszafizetésre és esetleges kötbérre, kártérítésre vonatkozó garanciákat is tartalmaz, amely arra enged következtetni, hogy az üzletember szándékai komolyak és tisztességesek, a gyár pedig jó kezekbe kerül, hosszú távú működtetése biztosítható" - mondta.

A politikus megjegyezte, hogy az üzletember magánszemélyként fektetett be a Zsolnayba, a részvényeket nem kétes hátterű, vagy olyan vállalkozás szerezte meg, amely mögött off-shore hálózat áll. Páva Zsolt szólt arról is, hogy kellő anyagi ráfordítással, imázsépítéssel, a Zsolnay márka erősítésével, magas hozzáadott érték és a folyamatos jó minőség biztosításával a Zsolnay újra eredményes lehet. Szavai szerint a termékek értékesítését segítheti Bachar Najari kiterjedt és közvetlen piaci kapcsolatrendszere, valamint az is, hogy a luxustermékek piacát egyáltalán nem, vagy kevésbé érintette a gazdasági válság. "Akiknek van pénzük és minőségre vágynak, azok a Zsolnay termékek potenciális vásárlói lehetnek, csak meg kell találni őket. Titokban azt várjuk, hogy a termelés növekedésével egy új gyárépület építésére is szükség lesz Pécsen" - mondta Páva Zsolt.