A takarmányok ára az előállításukhoz szükséges alapanyagok, alapvetően a gabonák drágulása nyomán 30-50 százalékkal emelkedett az elmúlt hónapokban. A globális áremelkedés miatt jelentősen nőtt a takarmányok önköltsége, így az állattenyésztőknek sincs más választásuk, mint az áremelés. A vágóállatok és állati termékek (tej, tojás) drágulásával a megnövekedett költség a hús- és tejfeldolgozókra is áttevődik. Mindez már a közeljövőben is a hús-, és tejtermékek kiskereskedelmi fogyasztói árának fokozatos emelkedéséhez és tartósan magasabb szinten maradásához vezethet. A részletekről és a kilátásokról Éder Tamást, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnökét kérdeztük.

Elmondása szerint a sertés- és baromfitenyésztésben úgynevezett abrakos takarmányozás zajlik, aminek legfontosabb takarmánygabona összetevői a takarmánybúza, takarmánykukorica, az árpa és a szójának valamilyen formátumú terméke, például szójadara. Állományonként, fajtánként és évjáratonként a költségeket figyelembe véve bizonyos keretek között lehet tologatni jobbra-balra az arányokat, tehát ha nagyon drága a takarmánybúza és olcsóbb a takarmánykukorica, akkor bizonyos szintig helyettesíthetők egymással. Kivétel ez alól talán a szója, - amely alapvetően a tartalmazott fehérje miatt játszik fontos, alapvető szerepet a takarmányozásban -, az csak korlátosan helyettesíthető a többi gabonával, mert azok fehérjetartalma alacsony.

Kapcsolódó

Tehát ez a négy meghatározó gabona a takarmányozásban. Ezek ára befolyásolja döntően a takarmánykeverékek önköltségét. Ezen alapvető takarmánygabonáknak az elmúlt bő félévben - tőzsdéktől és devizáktól függően - 40-70 százalékkal emelkedett az áruk. Nem elhanyagolható persze az úgynevezett premixek, vitaminok szerepe sem, ezek mennyiségben viszonylag kismértékben szerepelnek a takarmánykeverékekben, de az önköltségben azért nagyobb a súlyuk. Ezek zömében importból származnak és esetükben a forint gyengülése nincs jó hatással a takarmányárakra.

- Mi okozhatta az alapvető takarmánygabonák árának ilyen mértékű emelkedését?

- Sokan sok mindent feltételeznek, de abban konszenzus mutatkozik, hogy két tényező egészen biztosan azonosítható a durva áremelkedés mögött. Egyrészt jelentősen megnövekedett a kínai import, másrészt Európának ezen a részén a meghatározó nagy gabonatermelőknél nem volt túl jó termés a múlt évben, például Ukrajna exportképessége lényegesen alacsonyabb, mint tavaly. Tehát a világpiacon és elsősorban Kínában mutatkozó nagyobb kereslet néz szembe a várakozásnál kicsit alacsonyabb kínálattal. Bizonyos szakértők spekulációs hatásról is beszélnek, mivel a világon kint lévő nagy mennyiségű szabad pénz egy része keresi helyét és részben a terménytőzsdén talál attraktív megtérüléssel kecsegtető lehetőségeket. Valószínűleg ezek együtt eredményezték ezt a takarmányár robbanást - persze más folyamatok is lehetnek a háttérben, amiket mi nem látunk, de ezek tűnnek a legvalószínűbb okoknak.

Éder Tamás
Kép: Magyar Húsipari Szövetség

- Mekkora hatást gyakorol a takarmány árának változása az élőállat előállítási költségeire?

- A takarmánygabonák bekerülnek a takarmánykeverékekbe, így azok a drasztikus áremelkedések, ami a takarmánygabonák piacán végbement, már megjelennek a keverékek árában és keveréktől függően akár 30-50 százalékos áremelkedést mutatnak. Ennyivel kerül többe tehát egy egységnyi takarmány, ami az állat elé kerül. Van egy nagyon durva hüvelykujjszabály, ami nyilván nem pontos, de azt mondhatjuk, hogy az élőállat előállítása önköltségének durván kétharmada a takarmányozási önköltség. Persze, ha tovább lépünk és minél magasabb feldolgozottsági szintre kerül az állat, annál kisebb ez a takarmányozási önköltségi rész. Az élőállat önköltsége a tőkehús önköltségében 70-80 százalékot tesz ki - ez persze technológiától, cégmérettől, és még nagyon sok mindentől függ.

- Hogyan befolyásolja mindez a fogyasztók által megvásárolt késztermékek árát?

- Nyilván egy készítménynél, szaláminál, félkész panírozott hústerméknél már lényegesen kisebb az élőállat önköltségi része, hiszen egy csomó más költségtétel rakódik rá, mint például a bérköltségek, a logisztika, a csomagolás költségei. Mindenesetre ennyi az alap, ebből lehet azután matekolni, hogy kábé mi az az önköltség növekedés, amit megalapoz egy 30-50 százalékos takarmányár növekedés mondjuk a párizsi önköltségében. Lehet számolgatni, de mindenképpen érdemi, nem 1-2 százalékos az a növekedés, ami a húsoknál, húskészítményeknél, tojásnál, de más állati eredetű termékeknél szintén, például a tejnél is érvényes. Hozzátenném azért, hogy a tejtakarmányozás más típusú, a marha nem tisztán abrakon, hanem szilás és egyéb alapú takarmányozáson van, de ott is van gabona kiegészítés, és ott is működnek ezek a hatások.

- Milyen terminusra lehet számítani, milyen kifutással épülnek be a fogyasztók által megfizetett árakba ezek a költségnövekedések?

- A sertéshús ára még februárban is csökkent, tehát ekkor még nem kezdődött meg a takarmányárak emelkedésének beépülése. A sertéshús esetében amúgy volt egy más irányú ciklus korábban. Más okok miatt tavaly jelentős árcsökkenés következett be, közel 10 százalékkal esett a sertéshús ára. E mögött egyrészt a Covid-19 járvány hatása, másrészt az afrikai sertéspestis németországi megjelenése áll, mert emiatt a német sertés kiesett sok potenciális exportpiacról, s így a régióban komoly túlkínálat, felesleg keletkezett. Mivel a magyar sertéspiac lényegében követi a német piaci árakat, komoly áresés következett be ezzel és ennek következtében leesett a tőkehúsok fogyasztói ára is a tavalyi második félévben.

MTI Fotó, Máthé Zoltán

Mostanra azonban ez a folyamat biztosan megfordult és az elmúlt hetekben az élősertés árában közel 30 százalékos emelkedés következett be, ami - persze kisebb mértékben - a fogyasztói árakban is megjelent már. Ez pedig már egyértelműen a növekvő takarmány önköltségek beépülésének megjelenése az élősertés piacon, amit a következő hetekben a vágóhidak, illetve a húskészítmény üzemek nyilván elkezdenek továbbítani az átadási áraikban a fogyasztók felé.

Az elmúlt 3-4 hét közel 30 százalékos áremelkedése a tenyésztők számára adhatott olyan jelzést, hogy számukra vége a szűk időszaknak és előbb-utóbb olyan ár alakul ki, ami mellett az önköltségek már fedezve vannak. Most a vágóhidak és a készítményüzemek kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a növekvő önköltséget egyik hétről a másikra nem tudják átadni a fogyasztónak és veszteséget fognak csinálni. A kérdés az, hogy mennyi ideig tart ez a folyamat. Az iparágnak nyilvánvalóan az az érdeke, hogy az önköltségek növekedése minél gyorsabban menjen át az értékesítési árakba, mivel ennek hiányában a veszteséges gazdálkodás a cégek fennmaradását veszélyezteti. Ez persze nem egyszerre fog megtörténni, hetekig hónapokig eltartó folyamat lesz, amíg a húsipar képes lesz a húskészítmények, húsok árába teljesen átvinni a megnövekedett önköltségeket.

- Kell-e tartani a késztermékek iránti végfelhasználói kereslet csökkenésétől a fogyasztói áremelkedés miatt?

- Nyilván ettől mindenki tart, de azért, mind a sertés, mind a baromfi alapvető élelmiszer, tehát a velük szemben mutatkozó kereslet viszonylag rugalmatlan. Drasztikus áremelkedésre persze reagálna a fogyasztó, ám most a covid miatt a szokásosnál is nehezebb prognózisokat készíteni, de nem tűnik valószínűnek, hogy nagy kereslet eséssel kellene számolni. Az áremelkedés nem hirtelen menne végbe, hanem több héten, hónapon keresztül jönnének be a magasabb árak.

Pár tízezer tonna ide-oda

A magyarországi sertés ágazat külkereskedelmi mérlege pluszmínusz néhány tízezer tonnás szokott lenni a 130 és 170 ezer tonna közötti sávban. Az elmúlt években inkább deficites volt 150-170 ezer tonnás import és 130-140 ezer tonnás export mellett. A múlt évi adatok még nem ismertek, de Éder Tamás szerint valószínű, hogy kiegyensúlyozottabb lesz a mérleg.

Másfelől a kiskereskedelmi láncokkal való egyezkedés is eléggé nehéz dió. Nagyon jó képviselői a fogyasztóknak, az utolsó pillanatig ellenállnak minden átadási áremelésnek még akkor is, ha látható, hogy valós önköltség növekedés áll a kérés mögött. Ez persze veszélyes is lehet, mert minden egyes héttel, amikor a termelő az önköltségek növekedését nem tudja áthárítani a fogyasztóra, növekszik a vesztesége és ezzel az ágazati válság veszélye is növekszik.

- Távolabbra tekintve lehet-e már látni valamit a takarmány-, illetve a takarmánygabonák árának alakulásáról?

- Eléggé vegyes a kép, egyelőre nem sokat látni az idei terméskilátásokról. Nemcsak Magyarországon, de az északi féltekén még korán van olyan megalapozott termésbecslést adni, amire alapozva prognózist lehetne felállítani arra, hogy várható-e a magasabb gabonaárak csökkenése vagy sem. Ezzel együtt a legtöbb szakértő azt várja, hogy az idei termés nem fogja ezt az árnövekedést visszafordítani, vannak, akik a magas szinten való 1-2 éves stagnálást prognosztizálnak.