- Amikor Roland Busch, a Siemens AG elnök-vezérigazgatója tavaly ősszel a túlteljesített tervszámokat hozó évet értékelte, azt mondta: a cég mostanra ideális helyzetbe került ahhoz, hogy a kialakult helyzetben (a Covid–19 hatása, digitalizáció, gazdasági irányváltás, elektrifikáció, stb.) még jobban teljesíthessen. Mi látszik mindebből Magyarországon?
– Amit világszinten a Siemensnél látni lehet a számokban, az Magyarországon szintén megvan: kiemelkedő évet tudhatunk magunk mögött. Globálisan 44 százalékkal növekedtek a megrendelések, és itthon is terv felett zártunk. Ez azt is mutatja, hogy a globális átalakulás után, fókuszált technológiai cégként sikeresen kezdett új fejezetet a Siemens a több mint 170 éves történetében.
Kedvező a hazai és nemzetközi környezet, a hosszú távú nagyberuházások mellett erősödtek a rövidebb időtávú projektek is, a cégek az ipar 4.0 fejlesztésekben látják a jövőt, amelyekben a Siemens beszállító, megvalósító cégként vesz részt. A modernizáció, az „okosítás”, a fenntarthatóság növekvő igénye mind nagyon húzza most a társaságot. De ebben sokat számít az is, hogy a Siemens a kutatásra és fejlesztésre évek óta – a járványtól függetlenül – igen sokat költ. Ennek előnyeit – azt, hogy több igen előremutató tétel már a cég magyarországi portfóliójában szintén elérhető – most élvezzük is. Ugyanakkor az nagy kihívást jelent, hogy a szállítási határidők megnyúlása a hazai operációt és ügyfeleinket szintén érinti. Úgy gondolom, nyárra enyhülnek a globális logisztikai kihívások.
- Tavaly májusban nevezték ki a posztjára, ezért most, háromnegyed év után igazán aktuális a kérdés: hogy látja a magyar gazdaságot meghatározó azon indikátorokat, mint amilyen a munkaerőpiaci helyzet (a statisztikailag jó számokat mutató gazdasági pályát, de az inflációs nyomást és a globális nyersanyagproblémák veszélyeit is)? Milyen lehetőségeket teremt ez a helyzet a Siemens Zrt. számára?
– A hazai bérnövekedés, a kifeszített munkaerőpiac az automatizáció felé terel sok szervezetet. Ipari cégnél is előfordul már, hogy a műszakokat már nem az alapján állítják össze, korábban kit hova osztottak be, hol dolgozott eddig, hanem hogy ki jelent meg munkavégzésre. És ezt már nem emberi munkaerő, hanem szoftver végzi. Ott, azonnal, a helyszínen.
A nyersanyaghiányra reagálva, abból okulva, a logisztikai láncok után a gyárak is egyre inkább a nagyobb rugalmasság felé fognak elmozdulni, ami a mi olvasatunkban az ipari digitalizáció további fejlődését jelenti. Komoly modernizálási lehetőségek léteznek az élelmiszer-, a gyógyszer- és a vegyipar területén, de az autóiparban is vannak projektlehetőségek, elég talán a szektorban az elektromosautó-gyártásra való áttérést megemlíteni.
Az e-járművek terjedése egy másik területen is kedvező lehetőséget kínál számunkra; az e-autók mellett az e-buszok töltési infrastruktúrájának kiépítésén, megerősítésén dolgozunk. Ehhez kapcsolódó új irányt jelent, hogy épületegyütteseknek, kisebb közösségeknek is kiépítünk saját áramhálózati rendszert (mikrogridet), mellyel a karbonlábnyomuk csökkentése mellett e-töltési infrastruktúrájukat szintén tudják optimalizálni, amivel teljesíthető az épületekre érvényes új kötelezvény, az, hogy minden új, nagyobb lakó és nem lakáscélú épületnek rendelkeznie kell e-autó-töltővel, illetve ennek helyét elő kell készíteni.
Az energiaelosztásban pedig egyenesen azokat az időket éljük, amikor alaposan átrajzolódik a terepasztal. Megjelenik a decentralizáció, a digitalizáció, és ehhez rendszerirányítói és üzemeltetői szinten komoly előkészületeket kell tenniük a szereplőknek. A rendszerben például helyet szereztek maguknak az olyan új szereplők, mint az energiaközösségek és a zöldenergiás termelők, és választ kell adni az így fellépő igényekre. Ehhez össze kell hangolni az amúgy jellemzően lassan változtatható infrastruktúrát, de ma már egy új beruházás energiaigényeit is jóval hamarabb kell megoldani, mint ahogyan azt a területre vonatkozó fejlesztési terv tartalmazza.
– Az új utak kapcsán eszembe jut két másik projekt, amelyekre rákérdeznék. A cégük főszereplőnek jelentkezett Németország egyik legnagyobb hidrogéngyárának felépítéséhez, illetve az osztrák fővárosban a félidejéhez ért az Aspern Smart City Research projekt, melyben a Siemens szintén központi szereplő. Utóbbi értékelése során nemrég elhangzott: „olyan klímavédelmi megoldásokat kínál, amelyekre Európában még nem volt példa”. Mi az, ami a Siemenst e kérdésekben előre hajtja, hiszen ez a terep jellemzően kutatóintézeteké vagy az egy kiváló ötletből felkarolt startupokké, és nem a multinacionális mamutvállalatoké?
– A válaszom egyszerű: a hidrogéntechnológia a klímasemleges jövőbe vezető út egyik kulcsa lehet, energiára pedig a jövőben még többre lesz szükségünk.
Az OECD legutóbbi elemzése szerint a világ energiaigénye 2050-re mintegy 80 százalékkal tovább nő. Ez azt is jelenti, hogy masszív beruházásokra lesz szükség a tiszta energia előállításához és elosztásához, de a digitalizációban is, hogy ezeket az igényeket ki lehessen elégíteni úgy, hogy közben a klímaváltozás kihívásaira megfelelő választ lehessen adni.
A Siemens fővállalkozó a wunsiedeli üzemben, amely több szempontból is mintaprojekt: a hidrogén előállításához kizárólag megújuló forrásból származó, főként nap- és szélenergiát fog használni. Az sem általános helyzet, hogy a hidrogénüzem egy akkumulátorgyár és más iparvállalatok szomszédságában épül, s ezek a létesítmények a hulladékhőt vagy az elektrolízis során felszabaduló oxigént is fel tudják használni. Az így összekapcsolt infrastruktúrájuk egész Németország számára modellként fog szolgálni.
Van egy másikkülönleges projektünk is, ahol egy falu energiatermelő és -fogyasztó lakói a prosumerek blokklánc technológia segítségével tudják adni-venni a megújuló forrásból megtermelt elektromos áramot.
Hogy miért fontos nekünk ilyen projektek élére állni? A céget történelmileg is a legnagyobb kihívásokra adott megoldások, az emögött felhalmozódó tapasztalati tőke, a K+F tevékenység vitte előre, és ma is ez az egyik garancia arra, hogy versenyképesek maradjunk és fenntarthatóan fejlődjünk. Ha mi nem fürkésznénk a jövőt, ha nem „ugranánk” időben, akkor manapság megtennék ezt azok a néhány éves vagy évtizedes múlttal rendelkező cégek, amelyek eleve a gyors reagálásra épültek fel. Ez a piac egyik követelménye. Ma pedig gyorsabban kell kutatni és fejleszteni, amihez több pénzre is van szükség.
Szerintem a Siemensnél jól tudjuk keverni azt, hogy a nagy, tradicionális szervezet hogyan legyen mégis gyors reagálású, és hogyan tudja a több szempontból is stabil hátterét ezekbe a folyamatokba mindig az elsők közt bekapcsolni.
– A zöldhidrogén a gyakorlatban interdiszciplináris kérdéskör, komplex iparágak és gazdasági szektorok együttműködését kívánó feladvány. Olyan, amelynek sikere azért attól is függ, hogy az adott országban mennyire van meg az ehhez szükséges alap. Mégis mennyiben lehet a bécsi Aspern Smart City kutatási projekt eredményeit átültetni majd például Budapestre?
Teljesen, hiszen a projekt mindvégig a lehető legszélesebb körű alkalmazhatóságra törekszik. A Siemens által is támogatott Aspern Smart City projekt Európa-szerte kimagaslónak számít: valós körülmények között tesztelik a jövő energiarendszereit. A cél, hogy Bécs Seestadt városrészében, valódi épületeken, hálózatokon, üzemeltetők és felhasználók részvételével határozzák meg azon koncepciókat, amelyek fenntarthatóbbá teszik a városi területek energiaellátását.
Ennek szükségességét két adattal illusztrálnám: Magyarországon alig 30 éven belül, ötből négyen városokban élnek majd, a jelenlegi áramfelhasználásunknak pedig mintegy 40 százaléka épületekhez kötődik. Ez félreérhetetlenül mutat abba az irányba, hogy a városi területek energiahatékonyságának javítása mennyire fontos. Az Aspern projektből számos jó példát már most át lehetne venni!
Az energiaközösségek kialakítása, az okosépületek összekapcsolása, a saját hálózati rendszer (mikrogrid) kialakítása, az épületek digitális ikreinek megvalósítása, az energiarendszerek adatainak elemzése mesterséges intelligenciával, az intelligens hálózatok kialakítása ilyen – hogy épp csak a leginkább kézenfekvő példákat említsem.
– A Dow Jones fenntarthatósági indexében a Siemens az iparágat is feszítő fenntarthatósági rohanás éllovasa lett 2021-ben, de a cégeket globálisan rangsoroló Corporate Knigths is már a világ első 25 legfenntarthatóbb cége közé sorolja a vállalatot. Megint az érdekelne a leginkább, hogy mi is az igazi cél; az, hogy ebben a versenyben is az elsők legyenek? És ebben hogy segít az, amit a DEGREE keretrendszerbe beleírtak?
– Elsőként a saját működésünket tesszük még inkább fenntarthatóvá, és ezzel párhuzamosan segítjük ügyfeleinket. A listákon való szereplés azonban nálunk nem elvárás és nem is cél - a fenntarthatóság azonban üzleti értelemben az.
Ahogy korábban említettem, a digitalizáció és a fenntarthatóság hajtja előre a Siemenst. Ennek jó példája, hogy az ügyfeleink fenntarthatóságát segítő termékportfólió –amely évente 90 millió tonna szén-dioxid kibocsátásától mentesítik a partnereink karbonlábnyomát– a globális bevételeinknek a harmadát adják.
2015-ben, a nagy iparvállalatok közül elsőként mi köteleződtünk el a globális szén-dioxid- semlegesség irányába. Mostanra kevesebb, mint a fele lett az akkori globális karbonlábnyomunk mérete, 2030-ra pedig elérjük a zéró kibocsátási szintet. A DEGREE keretrendszerrel – maga a kifejezés a dekarbonizáció, az etika, a governance, a resource efficiency, az equity és employabilityből képzett mozaikszó – pedig további célokat határoztunk meg, és transzparensen közöljük az elért eredményeket. Magyarországon egy dedikált csapat dolgozik azon, hogy az ilyen irányú erőfeszítéseink is hozzáadódjanak a globális fenntarthatósági eredményekhez.