Amikor a befektető és a szolgáltató a szerződést megkötötték, részletesen szabályozták az utóbbi felelősségét. Érdemes felidézni a fontosabb kikötéseket. Így a szolgáltatót nem terheli felelősség az eseti megbízások, bizományosi szerződések, egyéb utasítások teljesíthetőségéért - illetve azok eredményességéért - az ügyfél üzleti döntéseinek, a pénz- és tőkepiaci folyamatok és hatások eredményéért. Ennek megfelelően a szolgáltató az ügyfél veszteségében, kárában való osztozásban, az ügyfél kárának akár részben történő megtérítésére nem kötelezhető, kivéve, ha jogellenesen, neki felróhatóan okozott kárt.

Vagyis a cselekménye, valamint a kár között közvetlen és nyilvánvaló ok-okozati összefüggés áll fenn, és nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg az ügyleten mutatkozó tényleges veszteség összegét azzal, hogy az ügyfél és a szolgálató közötti kármegosztásnál figyelembe kell venni felróhatóságuk arányát is. A szolgáltató kizárta a felelősségét az elmaradt haszonért és a kártérítés tényleges vagyoni veszteségen felüli többi összetevőiért, és ezt az ügyfél (a befektető) a szerződés aláírásával tudomásul vette. A megállapodás a telefonon, faxon és e-mailen keresztül adott ügyféli utasítások körében rögzítette, hogy az ügyfél tisztában van az ilyen módon kezdeményezett, vagy megkötött bizományosi szerződések, saját számlás ügyletek kockázatával, e jogcselekményeit, jognyilatkozatait e kockázatok ismeretében teszi meg.

Kapcsolódó

A befektető által adott megbízások alapján, a szolgáltató az általa elvégzett megbízásokról számlakivonatot, illetve kimutatásokat készített. A befizetési pénztárbizonylatok szerint a befektető összesen 60 millió forint összegű befizetést teljesített a szolgáltató részére, míg a kifizetési pénztárbizonylatok szerint az ügyfél csak 33 millió forintot kapott vissza.

A befektető fizetési meghagyást bocsátott ki 22 millió forintra (azzal érvelt, hogy a szolgáltató egyes megbízásait nem hajtotta végre, illetve megbízása nélkül is hajtott végre befektetéseket). Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szolgáltató késve mondott ellent a fizetési meghagyásnak, így az jogerős lett, tehát a szolgáltató perelhető. Ez ellen a szolgáltató fellebbezett és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította. Ebben az elsőfokú bíróság elutasította a befektető követelését. Így került az ügy újra a másodfokú bíróság elé.

A másodfokú bíróság kitért arra, hogy a befektetőnek kellett volna kidolgoznia - a szolgáltató által rendelkezésére bocsátott hangfelvételek alapján -, hogy állítása szerint milyen ügyletekre adott megbízást, ehhez képest a szolgáltató mit teljesített, és melyik ügyletre nem volt megbízása az ügyfelétől, amelyek tekintetében az alperes megbízás nélküli ügyvivőként járt el. A befektető e kötelezettségének teljesítése hiányában - pontos kereseti tényállás nélkül - a szükséges bizonyítás nem folytatható le, a hiányos kérelem alapján a szolgáltató kártérítési felelőssége - bizonyítottság hiányában - nem állapítható meg.  Így a befektető - bizonyítási kötelezettségének elmulasztása miatt - a kereset elutasításának volt helye. Tehát helyesen döntött az elsőfokú bíróság.

A befektető felülvizsgálatot kért a Kúriától, de az is jóváhagyta a jogerős másodfokú ítéletet.