A tehén olyan, mint egy autista gyerek: az állandóság végtelenül fontos neki – mondja a 24.hu tehenészetekről szóló riportjában László Róbert, a Makói Hagymakertész Kft. tulajdonosa és ügyvezetője. Nagy probléma a Covid hatása, az ukrajnai háború, az infláció, a forint árfolyamromlása, de mindegyiknél nagyobb, hogy nem esik az eső.
A királyhegyesi úton 101 milliméter csapadék hullott fél év alatt, két hónapban kellett volna annyi. A telep melletti szántóföldön alig ér derékig a napraforgó, de már kezd nyílni. A virága akkora lesz, mint egy tűpárna. Lesz benne kilenc szem, amit nem tudnak beporozni a rovarok, mert a vízhiány miatt nem lesz rajta nektár. Amit abból learatnak, irgalmatlan drága lesz – mégsem lesz benne köszönet, mert annyira kevés lesz.
Szájáról fejik a tehenet. Vagyis úgy fejnek, ahogy etetnek. A költségeik 60–65 százalékát a takarmány ára teszi ki. Alapesetben 12 hónapra előre megtervezik, miből mennyi lesz a takarmánymixben. De most három hónapra sem lehet előre tervezni. Ha valamilyen takarmány kiesik, mert nem terem, vagy nem tudják kifizetni, helyettesíteni kell mással. Vásárolnak repcedarát vagy napraforgódarát, ha tudnak.
Elszálltak a költségek
Szoktak ocsút venni olcsón a takarmányba, de a háború miatt borzasztó drága lett a takarmánybúza; ki sem rostálják az ocsút, hanem eladják a búzával együtt tonnánként 100 ezer forintért. Próbálnak etetni keményítőipari melléktermékeket vagy sörtörkölyt, ami a szesziparban keletkezik.
Az euróárfolyam is bekavar, hogy mennyivel kerül többe egy raklap tőgyápoló vagy kéztörlő papír, mint a múlt hónapban, de a takarmány az igazi tétel. Nem vehetnek meg egy olyan mellékterméket, ami tehenenként ugyan hozna plusz két liter tejet, de három liter tej árát kell kifizetni érte.