A Napi Gazdaság keddi számának cikke
Végül a jogszabály cigarettakereskedelmi része valamelyest enyhült, de a jogszabálytervezet gerince változatlan maradt, vagyis a termék értékesítése uniós szinten is rendkívül szigorú lesz. A legfontosabb elemek közé tartozik, hogy a jogszabály 2013. január helyett július elsejével lép hatályba, vagyis a kiskereskedői érdekvédelmi szervezetek kérése teljesült, megoldódni látszik a zökkenőmentes átállás.
Tisztázódott az a kérdés is, hogy mit árulhatnak a dohányboltok (dohányterméket és ahhoz kapcsolódó eszközöket, illetve a végrehajtási rendeletben megjelenő termékeket). A jogszabály elvileg kétezer lakosonként egy dohányboltot engedélyez (az még nem világos, hogy a nagy városokban milyen módszer szerint osztják szét a létesíthető üzletek helyét), ami nagyjából 5 ezer üzlet létrehozására adna lehetőséget. Az utolsó módosítók lazítottak a kétezer lakosnál kisebb településeken azzal, hogy kiskaput nyitottak egy plusz egy üzlet nyitására. Ott pedig, ahol nem akar dohányboltot nyitni senki, lehetővé teszik a mozgó árusítást, amelyet nem feltétlenül vállalkozó, hanem a gazdasági miniszter által létrehozott, a koncessziót kvázi birtokló társaság végez, biztosítva ezzel a termékellátást.
A kétezer főnél kisebb településekkel számolva a dohányboltok száma 6-7 ezer körülre tehető, ám nem tudni, mennyibe kerül majd a koncesszió. Ha túl magas lesz, roppant kevesen érdeklődnek majd a forgalmazás iránt. Ha pedig túl alacsony, nagyon sokan jelentkeznek majd a pályázatokra. Egyelőre nem ismert, milyen elvet követ majd a kormányzat. A Napi Gazdaság előzetes számításai szerint alapesetben nem lesz rossz üzlet a cigarettaforgalmazás − főleg a fővárosban −, igaz, az árrésképzés a gyártó kezében van. Ez egyfelől kiszámíthatóbbá teszi a nyereséget, másfelől viszont olyan alacsony, hogy a jelenlegi kiskereskedelemben haszon szinte nem is képződik rajta. A cigarettát elsősorban gyors forgásáért és vevőcsalogató szerepéért tartják a kereskedők. A kiskereskedők szerint a törvényjavaslat életbe lépése lehetővé teszi számukra a lassú termékkivezetést, ami hosszabb távon ugyan forgalomkiesést jelent, ám haszonkiesést nem.