A hazai gyümölcstermesztés 2-3 évtizede erőteljes lejtmenetben van, melynek - a FruitVeb szakcikke szerint - szemléletes példája az alma és a málna. A korábban világhírű magyar málna és alma termelési volumene is folyamatosan csökken, piacuk egyre inkább szűkül. A probléma nem a piacigény hiánya, lenne, aki megvenné a magyar gyümölcsöket. A gond az, hogy versenyképes méretű árualapok hiányában nem sikerült piacra juttatni és/vagy a termelés gyenge hatékonysága miatt nem versenyképes önköltségen termelnek Magyarországon.

A jelenség ráadásul nem is új a portál szerint: a fent felsorolt tényezők hiányoznak a hazai kertészetből már mintegy 15-20 éve. Ennek az állapotnak, illetve folyamatnak az egyik állomása, hogy a leginkább tőke-, szaktudás- és munkaerő-igényes, valamint a klimatikus viszonyok változására legérzékenyebb ágazatok (málna, szeder) mára eltűntek a termesztésből.

Kapcsolódó

Két gyümölcs, az alma és a málna példáján keresztül mutatják be a legnagyobb problémákat:

  • A magyar almatermesztés az 1980-as években még közel 60 ezer hektáron folyt, évente 1-1,2 millió tonna terméssel. A termőterület az ezredfordulóra 41 ezer hektárra csökkent, és azóta is folyamatosan zsugorodik, jelenleg már nem haladja meg a 26 ezer hektárt. A termésmennyiség a 2000-es évek elejére 600 ezer tonnára esett vissza, melyen azóta stagnál. Az almaültetvényeinknek mintegy fele korszerűtlen, amelyet elavult művelési rendszer és fajtaszerkezet, valamint alacsony technológiai és ráfordítási színvonal jellemez. A támogatási rendszer 2020 utáni átalakulásával meg is szűnnek, mert jelenleg az EU-s források tartják őket lélegeztetőgépen.
  • A málnatermesztésnél még rosszabb a helyzet: az 1980-as években közel 7 ezer hektáron 25-30 ezer tonna málna termett. Ez 2000-re körülbelül 1 500 hektárra és 10-15 ezer tonnára zuhant. Mára pedig gyakorlatilag eltűnt a hazai termesztésből: a termőterület jelenleg nem éri el a 200 hektárt, a termésmennyiség pedig már valamivel az 1 000 tonna alatt van, és csökkenő tendenciát mutat.

Az összkép sem jobb

Összességében a hazai gyümölcstermő terület az 1990-es években 100 ezer hektár körül alakult, ez az EU-csatlakozás környékére 80 ezer hektárra csökkent, és azóta néhány ezer hektárral tovább zsugorodott. A termésmennyiség - a nagy évjáratonkénti kilengések mellett - 800 ezer tonna körül szokott alakulni. De a legrosszabb évben a 400 ezer tonnát is csak alig haladta meg a termesztett mennyiség, a legjobb évben nagyjából 1 millió tonna volt.

A termőterület változása nagyon eltérő az egyes gyümölcsfajok között. Egyes szakágazatok esetében (kajszi, őszibarack, alma, málna, szeder, köszméte, ribiszke) területi visszaesés tapasztalható, sőt a málna, a szeder és a fekete ribiszke a megszűnés határára jutott, néhány ágazat növekedett (cseresznye, szamóca, bodza, dió), a harmadik "blokkba" tartozók (körte, meggy, szilva) pedig területileg gyakorlatilag stagnálnak. A bodza és a dió megháromszorozta termőterületét az elmúlt 10-15 évben, ami azonban alapvetően nem a kiváló jövedelmezőségükre, hanem alacsony tőke- és munkaerő-igényükre vezethető vissza - írják.

Munkások golden almát szednek Derecske határában. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt