Az ügy anyagi része valójában kicsinyes: mindössze 36 ezer 912 forint éves bérleti díjról van szó. Az apartmanban ennyi pénzért üdülhet minden év 46. hetében az, aki az osztott üdülési jog tulajdonosa. Ennél érdekesebb a vita jogi vetülete: aki megvásárolta az üdülési jogot, az szabadon értékesítheti-e azt tovább egy harmadik személynek? (A megvásárlás azt jelenti, hogy a vevőnek az üdülő tulajdonosának részvényeiből kell meghatározott mennyiséget vásárolnia.)

A bérleti díj miatt beperelt eladó 1998 novemberében vásárolta meg az üdülési jogot 99 évre, majd 2012 decemberében adta azt el - az üdülőben meglévő részvényeivel együtt - egy cégnek. Azt, hogy nem magánszemély a vevő, abból derül ki, hogy nem minősül fogyasztónak. Az eladó a 16 darab, egyenként 40 ezer forint névértékű  részvényét viszont csak 2013 júliusában adta tovább a vevőnek. Közben az üdülőt működtető részvénytársaság fizetési meghagyást bocsátott ki az eladóval szemben, majd amikor az nem fizetett, perré alakult a bérleti díj követelése.

Az első fokú bíróság úgy vélte, hogy az üdülési jog átruházása 2012 decemberében megtörtént, így a következő évi bérleti díjat a vevőnek kell fizetnie. Azt, hogy a vevő nem fogyasztó, illetve hogy a részvények átruházása később történt meg, nem releváns érv. Az eladó arra hivatkozott, hogy a működtető cégtől - a szerződés megkötését megelőzően, 2011. szeptemberében - kapott egy levelet, amelyben az állt, hogy az üdülőhasználati jog értékesítése szabadpiacon lehetséges. Az ítélet szerint tehát az eladónak nem kell fizetnie.

Ugyanerre jutott a másodfokú bíróság is, de a részvénytársaság ebbe sem nyugodott bele, felülvizsgálatot kért a Kúriától, ahol szintén veszített.

A Kúria az ítélete indoklásában kitért arra is, hogy mi a jogi helyzet akkor, ha az üdülési jog eladása és a részvényátruházás időben elválik egymástól. "Amennyiben a felek egy szerződésben több szolgáltatás teljesítését kötik ki, nincs akadálya annak, hogy egyes szolgáltatások tekintetében a felek megállapodása nyomban, míg más szolgáltatások tekintetében további intézkedések megtételét követően menjenek teljesedésbe. Az egyik szolgáltatásnak a teljesítése alapesetben független a másiktól, ilyen függő helyzet csak a felek megállapodása, vagy a jogszabály előírása alapján állhat fenn, amelyek azonban a perbeli esetben nem állapíthatók meg. Ezért a 2012. december 18. napján megkötött szerződéssel a perben nem álló személy (a vevő) nyomban megszerezte az üdülőhasználatra való jogosultságát és átszállt rá az üdülőhasználati díj fizetésének a kötelezettsége is, míg az egyidejűleg átruházott részvények az arra irányadó speciális szabályok szerint szállnak át reá." Miután a részvények dematerializáltak voltak, azokat az eladó értékpapírszámlájáról később vezették át a vevő számlájára.

Mi az osztott üdülési jog?

Az Európai Fogyasztói Központ honlapja így definiálja az osztott üdülési jogot: Az üdülési jog (más néven üdülőhasználati vagy szállás időben megosztott használati joga, tartós szálláshasználati szerződés, angolul: timeshare - nálunk a time-sharing megnevezés használatos) az elmúlt években a magyar fogyasztók körében is nagy népszerűségre tett szert, és egyre több szállásajánlat közül választhatnak azok, akik megfelelő anyagi erővel rendelkeznek ehhez az olcsónak egyáltalán nem nevezhető üdülési formához. Az üdülési jog e formájánál egy belföldön vagy más külföldi országban található szálláshely (hotelszoba, apartman), vagy az éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magába foglaló tartózkodás céljára szolgáló ingó dolog (hajó, telepített lakókocsi) kizárólagos használatára többen - egymás használati jogának tiszteletben tartása mellett - lesznek jogosultak a szerződésben meghatározott díj ellenében. A használó a naptári év pontosan meghatározott hetében vagy heteiben (más időpont csere esetén lehetséges) veheti igénybe a szállást, míg az év többi részében mások - szintén kizárólagosan - használják azt.