A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

− A végtörlesztés nyomán a K&H már korábban jelezte: a piaci átlagnál jelentősebb ügyfélkör ment el a banktól. A kérdés az, hogy valóban végleg elvesztek ezek az ügyfelek?

− Az, hogy valaki végtörlesztett, nem jelenti egyértelműen azt, hogy nem a bankjának ügyfele többé. Az ügyfelek nagy része a számlavezető banknál kötötte hitelszerződését, akik nem a számlavezetőjüknél vették fel a végtörlesztéshez szükséges hitelüket, megtakarításaikat várhatóan továbbra is ott halmozzák fel. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden ügyfelet meg tud tartani egy pénzintézet. Nálunk a hiteltörlesztéssel érintett ügyfélkörnek csak 25 százaléka nem folytatta tovább bankkapcsolatát, azonban főleg vidéken, ahol sokat ér a korábban kialakított személyes kapcsolat, maguk a végtörlesztők sok helyen közölték, hogy továbbra is a K&H-nál szeretnék bankügyeiket intézni. Rájuk azért lehet alapozni, hiszen azt követően, hogy végtörlesztettek, sokuknak újra kell építeniük megtakarításaikat.

− Ha már megtakarítások: a végtörlesztés miatt aligha indult jól az év... S persze az is érdekelne: érezték-e az év eleji bizalommegingást a betétállománynál?

− Idén januárban valóban az előző évek azonos időszakát meghaladó pénzkivét volt megfigyelhető, ugyanakkor a februári adatok azt mutatták, hogy ez a hatás elmúlt, sőt − bár ez most még inkább csak megérzés − az elmúlt napokban vannak olyan jelek, hogy a korábban kivett pénzek elkezdtek visszaáramlani.

− A mostani napok egy másik intézkedésről, az árfolyamgát II. megoldásról szólnak. Mit gondolnak, az ügyfelek mekkora része veszi majd igénybe a lehetőséget?

− Miután a részletek még nem ismertek − hiszen a törvény még nincs elfogadva, s a Magyar Bankszövetség még nem alakította ki végleges véleményét, így ez a kérdés még megválaszolhatatlan −, aligha véletlen, hogy az előrejelzések 50 és 90 százalék között szórnak. (Tegnap megszületett a megállapodás részletek itt olvashatóak.) Az egyértelmű, hogy azon adósoknak, akik a végtörlesztésben nem vettek részt, és továbbra is jelentős devizatartozással rendelkeznek, megoldást jelenthet az árfolyamgát II. konstrukció. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a lehetőség igénybevétele döntően attól függ majd, hogy a jelentkezési időszakban − az év végéig − hogyan alakul a forint árfolyama. Az ügyfelek érdeklődését ugyanis az emelkedő árfolyamszintek exponenciálisan növelhetik. Miután a megoldás szerint az árfolyamgát esetében a gyűjtőszámlán keletkező kamatveszteséget fele-fele arányban viseli az állam és a bankrendszer, ez újabb érv amellett, hogy higgyünk a hazai gazdaságpolitika sikerében.

− Ajánlani fogják a szolgáltatást az ügyfeleknek?

− Természetesen korrekt tájékoztatást nyújtunk majd. Azt ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az árfolyamgáttal élőknek az igénybevétel napjától készülniük kell arra, hogy miután a védelem lejár, nemcsak az eredeti törlesztőrészletet kell majd tudniuk fizetni, hanem esetleg a gyűjtőszámlán felhalmozott, Buborral kamatozott összeget is. Az ügyfélnek arról kell döntenie, hogy egy relatíve magas, kiegyensúlyozottabb, vagy a következő néhány évben alacsonyabb, ám később megnövekedő havi törlesztőrészletet tud inkább finanszírozni.

− Bár a szabályozás még itt is hézagos, de érdekelne, milyen az érdeklődés a Nemzeti Eszközkezelő (NET) iránt.

− Az ügyfelek egyelőre nem olyan lelkesek, s azt hiszem, ebben az elmúlt hónapok történései is közrejátszanak: valahogy "kikopott" a köztudatból, hogy a hitelek nemfizetése komoly szankciókat vonhat maga után. Ha viszont kézzelfoghatóvá válik a veszély, jó eséllyel megugrik majd a lehetőség iránt érdeklődők száma, főleg ha a megvalósulnak a Bankszövetség által tett javaslatok és szélesedik az igénybevevők köre, tehát hogy minden rászorulón − de valóban csak a rászorulókon − segítsen az állam a szűkös költségvetési keretein belül. Arra készülünk, hogy minden potenciális ügyfélnek ajánljuk a NET lehetőségét.

− Miért?

− Nem felejthetjük el, hogy e hiteleket az érintettek már régóta nem tudják fizetni, így a bankoknak e kölcsönök mögé már komoly tartalékokat kellett állítaniuk. Ha a NET megoldását választjuk, a tartalékok egy része felszabadítható, ráadásul a hitelportfólió is javul az érintett hitelek kikerülésével, amire pedig − kell-e mondanom a végtörlesztés után − komoly szükségünk van. Ugyancsak támogatjuk a 90 napnál régebben tartozó ügyfelekre vonatkozó forintra váltással és a követelés 25 százalékának elengedésével járó megoldást, de itt is részletszabályok megalkotására van szükség.

− Térjünk vissza a megtakarításokra. Sok bank számára az üzletági bővülést csak a források növekedése jelentheti − tekintve hogy az anyacégek csak a kötelező szintig hajlandóak támogatni a magyar leányokat. Mi a helyzet a K&H-val?

− A 82 százalékos hitel/betét mutatónk a legjobbak közé emel minket, ám miután a piaci részesedés fontos, természetesen nem vonhatjuk ki magunkat a verseny alól − még akkor sem, ha látható, hogy a forintforrásokkal túl sok mindent nem tehetünk, tekintve hogy eszközeink (hiteleink) nagyobb része deviza. Ám erre vannak megoldások.

− Mint ahogy a hitelezés felfuttatására is születtek új elképzelések. Ezekről mi a véleménye?

− Az MNB hitelezést segítő programja elsősorban a forráshiányos bankok számára jelenthet megoldást, e tekintetben nem mi vagyunk annak fő célpontjai. Ráadásul a hitelezési korlátok megítélését egyoldalúnak érzem, a hitelezés visszaesése nemcsak kínálati, hanem keresleti okokra is visszavezethető. Sok vállalkozás kevesebb hitelt igényel, tartózkodik a beruházásoktól, mert azt tapasztalja, hogy a vásárlóközönség távol marad, a fizetőképes kereslet csökkent és a jövő is bizonytalan. E szempontok okán 2012-ben a hitelkereslet terén nem számítunk komoly élénkülésre.