"Tervező vagyok, akinek a munkája annak bizonyítása, hogy a toll nem csupán egy írásra alkalmas tárgy, hanem a kultúraközvetítés olyan kifejezőeszköze, amit nem érdemes veszni hagyni" - ezzel a definícióval indul a beszélgetés Megyeri Gáborral, az Etelburg ügyvezető tervezőjével. A szakember számára a toll "elnyűhetetlen kommunikációs eszköz, ami egyben kiváló kommunikációs felület is".
A találkozónk apropója ránk se figyelve hever az asztalon. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor heteken belül erről a szokatlan formájú, furcsán izgalmas tapintású és meglepően széles felhasználói tartományban professzionálisan viselkedő töltőtollról fog beszélni a világ.
A három évnyi tervezés, gyártás-előkészítés és technológiai, illetve innovációs fejlesztés és "babusgatás" végén a sorozatgyártásig jutott tollat akár ezer dollár körüli áron is elkezdhetik értékesíteni, erre először az amerikai Kenro Industires bolthálózatnak lesz lehetősége. Az elképzelés szerint innen kezdi meg a világhódítást az Etelburg is.
Ezen a ponton azonban érdemes megállni, és mivel a debütálásra kész márkanév mögé mostanra több mint egy évtizednyi alapozó-építő munka került, visszanézni.
Miskolc, MOME, Montblanc
Megyeri Gábor még 2007-ben, Hamburgban fogadta meg magának, hogy egyszer saját branddel is a világ elé áll. Akkor már hónapok óta a luxustoll-gyártó Montblancnál dolgozott. Éppen kezdte megérteni, hogy e területen a tervezésnek és a gyártásnak valóban létezik olyannyira magas szintje, ahol az már kevésbé iparművészeti-, sokkal inkább képzőművészeti alkotások születnek, de azt is, hogy ennek a picike, kiváltságos univerzumnak ő éppen a közepén áll.
A filmezéstől a festészeten át a grafikáig mindenbe belecsapott, de a célkereszt csak azt követően állt be a kellő irányba, amikor - a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME) sikertelen felvételit követően - elektronikus grafikusnak tanult egy szakközépiskolában.
A miskolci képzőművészeti életet akkor meghatározó Fata György keze alá került, aki "hatékonyan vezetett rá arra, hogy mit is akarok csinálni" - idézi vissza a számára máig meghatározónak tartott időszakot a dizájner. Az alapos egyetemi előkészítést követően, 2002-ben felvették a MOME-ra, ahol először csak másodévesként keltették fel az érdeklődését. Különböző, prémiummárkás német cégek projektjei között így rögzült a Montblanc tollak iránt már korábban is meglévő érdeklődés és vonzalom. És bár az egyetemista a portfóliója gyarapításával és csiszolgatásával még éveket töltött el valódi "éles bevetés nélkül", negyedévesként megérett benne a döntés, hogy a terveit elsőként a luxus tollakat gyártó cégnek mutassa meg. Az egyetemen többen megmosolyogták és vakmerőnek tartották az ambíciói miatt, a Montblanc alig egy héttel később jelezte: szeretnék Gábort szerződtetni, aki így a diplomamunkáját már Hamburgból készítette el.
Utólag sokkal félelmetesebb
A Montblancnál töltött első napokban ugyan folyamatosan az ájulás kerülgette. De aztán mégis hamar hozzászokott, hogy abba a világba kapott belépőt, ahol - mint fogalmazott: - "lépten-nyomon több mint 100 évnyi tömény dizájntörténelemben lépked az ember, ahol mindenhonnan ömlött rám az elit kultúra és tapintható volt a hírességek jelenléte". Csak később tudatosult benne, hogy milyen kivételes helyzetbe került már azáltal is, hogy a cégnél annak fennállása óta készített összes tollát szabadon elemezhette. Utólag már inkább félelmetesnek tartja, mennyire természetesnek tűnt, hogy a Montblanc vezető tervezője melletti asztalnál dolgozik a márka következő tollcsodán.
Az első projektje, a Mark Twain toll utolsó ismert kereskedelmi ára 1500 dollár volt (de már régóta nem kapható). A szimbólumokkal, utalásokkal és az írót különböző ismertetőjegyein keresztül megidéző műalkotással Megyeri Gábor úgy érezte, hogy belenézett egy bugyorba - és tetszett neki, amit látott. "Rettenetesen imponáló volt, úgy tűnt: ott a helyem. És bár vissza akartam térni a Földre, de valahogy mégis azt éreztem, hogy az a magasság az, ahol lenni, alkotni akarok" - magyarázta.
A németországi meghívás fél évre szólt ugyan, de az Gábort végképp a töltőtoll tervezés rabjává tette. Akkor is a tökéletes funkcionalitás elérésén túl hozzáadott extra érték előállítása izgatta leginkább a tervezői fantáziáját és kreativitását, amikor az Ernest Hemingwaynek dedikált tollcsaládon dolgozott, és akkor is, amikor a Grappa főzésnek állított egy toll megtervezésével méltó emléket. Mindkettőt már az olasz Montegrappa megrendelésére készítette. És bár egy alkalommal azt nyilatkozta egy riporternek, hogy a tollkészítésben már nem lát nagy innovációkra lehetőséget, később saját magát megcáfolva az anyaghasználatban, az írásmetodikában és a technológiai megoldásokban is tovább tudott lépni.
A Bugatti Chiron sportautóhoz készített, korábban 3500 dollárért megszerezhető (de már szintén elfogyott) luxustollának a kupakja például úgy működik, hogy csavarásra valójában a tollat csúsztatja a használója tenyérbe.
Kultúraközvetítés újragondolva
A tömegtermelésben gyártott tollak a tervező-dizájner szemében alig különböznek a szívószálaktól. Környezetszennyező mihasznaságként tekint rájuk, melyek miatt nem vagyunk képesek a valódi értékén kezelni azt, amire általa képesek vagyunk: a kézírást. A prémium minőségű tollak viszont szerinte éppen ezt teszik lehetővé, ráadásul generációk számára biztosíthatnak nem csak folyamatos használatot, de akár legenda-teremtési élethelyzeteket is.
"Egyre tisztábban látom, mennyire szükség van a kézírás megóvására, annak a jövő számára átörökíthetőségére" - mondta, tévedésnek tartva azt az utat, ami kényelmi szempontoknak engedve az emberiséget leszoktathatja a tollhasználatról. Pedig nem lehet véletlen - tette hozzá, hogy miközben a digitalizáció hatására (a billentyűzetek és érintőképernyők térnyerésével) általános jelenséggé vált a kézírás háttérbe szorulása, Németországban továbbra is kötelező a diákoknak töltőtollat használni. Egy finn kísérletből - mely 2016-ban azzal indult, hogy az általános iskolákból kivezetették kézírás-oktatást - éppen az derült ki, hogy a tollhasználat billentyűkre cserélése oktatási problémákhoz vezethet. Kimutatták, hogy a gyerekek logikai fejlődése (illetve: bizonyos finom motoros mozgásra épülő képességeké) lelassulhat vagy visszafejlődhet.
A töltőtoll tervezés és gyártás ezért is különleges fontosságú Megyeri Gábor számára. Végeredményben erről szól az amerikai kereskedő által csak "A töltőtollak Teslája"-ként emlegetett készlet fejlesztése is.
Profiknak, mindenre, örökké
Az Etelburg debütáló töltőtolla három területen is figyelemre méltó innovációk eredménye.Felhasznált anyagok: a toll a repülőgépiparban ismert perunalból készült. Ez a közel acél szilárdságú rendkívül tartós anyag további speciális bevonatokat kap a hosszú élettartam biztosítása érdekében. Az egymásba csúszó alkatrészek rozsdamentes acél perselyt kaptak, az opcionálisan felszerelhető klipp anyaga pedig szintén acél-króm védőréteget.
Modularitás: Többféle értelemben is igaz; a felhasználási környezet és mód szerint választható könnyen szállítható 138 milliméteres, rövid száras felépítés, a professzionális, otthoni / stúdió környezetbe használathoz pedig a 220 mm-es, hosszú száras felépítés. Ez utóbbi, ergonómiai szempontból is megfelelőbb kalligráfia, grafika, festészet, rajzolás esetén, plusz a hosszú szárba épített súly segítségével, az alkotó a saját igényeihez igazíthatja a toll súlypontját. A töltőtoll hegye a szárban elforgatható, amivel az írószöge a megfelelő, kényelmes tartási pozícióhoz igazítható. De a toll másodpercek alatt átalakítható töltőtollból rollerballá, filctollá, vagy akár ecsetté is.
Tinta: speciálisan ehhez a tollhoz fejlesztették, a vízbázisú tinta professzionális kritériumoknak megfelelő viszkozitású, sűrűségű és felületi feszültség kialakítására képes. Laboratóriumi minősítéssel ellátott, edzett, többször felhasználható üvegpatronokba töltik, ezek különlegessége, hogy a hagyományos tintapatronok űrtartalmánál (0,4 ml) lényegesen nagyobb, akár 1,8 ml tintával is tölthetők.
A premierjére készülő toll abban különbözik Gábor korábbi tollas projektjeitől, hogy nem egy háttértörténet vizuális megjelenése volt a célja, hanem egy különleges, innovációkat felmutató toll létrehozása. "Az a küldetése, hogy a digitalizációs világban is megmutassa a kézírás helyét és fontosságát" - magyarázta Megyeri Gábor. Ennek érdekében a toll mindenféle felhasználási módhoz (legyen az írás, festés, rajzolás vagy kalligráfia) professzionálisan és személyre szabhatóan idomítható.
Az Etelburg újdonságát nagy meglepetésnek szánja az alkotója, aki abban bízik, hogy kellő feltűnést kelt majd vele a piacon ahhoz, hogy a brand tovább építése is zökkenőmentesen folytatódhasson. Az Etelburg elnevezés - ami a magyarok eredettörténeti krónikáiban Attila népének várát jelzi - valójában a cég budapesti gyökereire és a tervezés és gyártás magyarországi megvalósítására utal, de mindez egyáltalán nem csak a tollakról szól.
Gábor és unokatestvére, Megyeri Péter, ma már üzlettársak a 3 éve együtt indított projektben, mely egy teljes rendszer kiépítéséről szól.
A három évnyi fejlesztés, tervezés része az a speciális tintatöltő állomás is, ami speciális színkeverést és tollba töltést tesz lehetővé. Az egész rendszer alapját egy mobilos labor-applikáció jelenti, ezzel - többek között - színminta-vételezésre van lehetőség. Ezt a színt képes 45 másodperc alatt kikeverni és a töltőtoll patronjába tölteni az asztali készülék, ami már eljutott a gyártás-előkészítésig.
Ha toll után ezt az innovációt is sikerre tudják vinni, az Etelburg számára más tárgyak és eszközök fejlesztése-tervezése is "előtérbe kerülhet". Ahogyan az egy várépítés során elvárható.