A szállásfoglalás területe volt az egyik első piac, amelyen megjelent a fogyasztóvédelmi szabályok online értékesítésre vonatkozó alkalmazása – így például a fokozatos árazás tiltása (azaz a foglalási folyamat elején fel kell tüntetni a később biztosan felmerülő díjakat és költségeket), a keresési eredmények sorrendjének transzparenciája vagy a vásárló sürgetésének tilalma. A fogyasztóvédelmi hatóságok sorra terjesztették ki és értelmezték a különböző fogyasztóvédelmi előírásokat a digitális szolgáltatások egyéb területeire is, így az olyan gyakorlatokra, mint az influenszerek szponzorált posztjai, a közösségimédia-használók adatainak monetizálása vagy egy társkereső platform felhasználói számának túlbecsülése.

Új irányelvet kell integrálni 

A legfontosabb fejlemény, hogy idén november végéig a magyar jogrendszerbe is át kellett ültetni a 2019-ben elfogadott uniós szabályt, az úgynevezett omnibus irányelvet. Azon túl, hogy ez alapján módosulnak az árfeltüntetés szabályai, az összes digitális szolgáltatásra vonatkozóan is rögzít több alapelvet, szabályozza, hogyan érvényesülnek az általános fogyasztói jogok digitális szolgáltatások esetén. Például meghatározza az online piacterek szerződéskötéssel kapcsolatos kiegészítő tájékoztatási kötelezettségét és különös szabályokat határoz meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán.

Kapcsolódó

Kötelezettségeket ír elő a keresési eredményekkel és a fogyasztói értékelésekkel kapcsolatban: kifejezetten feketelistás szabálysértés a fizetett hirdetések „elrejtése” a keresési rangsorban, vagy a valótlan fogyasztói értékelések alkalmazása. Az irányelvet átültető új magyar szabályok 2022 májusában lépnek hatályba.

Bár az online közvetítő szolgáltatásokra és keresőprogramokra vonatkozó uniós rendelet nem a fogyasztókkal, hanem a platformok szolgáltatókkal szembeni (platform to business, P2B) magatartásait szabályozza, a rangsorolásra ez a rendelet is tartalmaz előírást. Azt is meghatározza, milyen feltételekkel korlátozható a szolgáltatók megjelenése a platformon és mikor írható elő a szolgáltatóknak, hogy egyéb platformon más feltételekkel nem értékesíthetik szolgáltatásaikat.

A digitális fogyasztóvédelmet leginkább lázban tartó kérdés a nullás árazás (zero pricing), amikor egy online szolgálatás ingyenesen elérhető, azaz előfizetési díj nélkül. Ilyenkor a szolgáltató bevétele a megjelenített hirdetésekből származik, amihez gyakran felhasználja a fogyasztók adatait. A Kúria nemrég erősítette meg a Gazdasági Versenyhivatal Facebook ügyben hozott határozatának megsemmisítését. Az ügyben a Gazdasági Versenyhivatal 1,2 milliárd Ft bírságot szabott ki arra hivatkozással, hogy a nullás árazású szolgáltatások nem hirdethetők ingyenes szolgáltatásként és a szolgáltatóknak az adatvédelmi követelményeket meghaladóan kell tájékoztatnia a fogyasztókat az ilyen üzleti modellről. A Kúria szerint a fogyasztók személyes adatai nem férnek bele az ingyenességet kizáró ár fogalmába, a fogyasztók pedig az – általuk regisztráció alkalmával elfogadott – adatvédelmi szabályzatok útján megfelelő tájékoztatást kapnak adataik hirdetési célokból történő felhasználásáról.

Szükséges a versenykorlátozás

A versenykorlátozások ugyancsak megjelennek a digitális szolgáltatásokkal kapcsolatban is. A digitális platformokon is lehet kartellezni. Az Európai Unió Bírósága már korábban megerősítette, hogy egy online közvetítő platformon a szolgáltatóknak a kedvezmények rögzítése érdekében küldött rendszerüzenet is megvalósíthat versenytársak közötti árkartellt. Legutóbb pedig az Európai Bizottság találta jogsértőnek, hogy angol bankok brókerei minden reggel – munkába menet – online csevegőszobákban egyeztették az aznapi azonnali devizakereskedelmi megbízásaikat és az alkalmazott árakat.

Tipikus versenykorlátozás, amikor termékértékesítésnél különbséget tesznek a fogyasztók között, korlátozzák hozzáférésüket, vagy más feltételeket szabnak a vásárláshoz – például amikor a gyártó vagy az importőr korlátozni próbálja a forgalmazót az értékesítésben bizonyos platformokon. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint az online értékesítés teljes korlátozása nem írható elő a forgalmazóknak, de harmadik fél – például az Amazon vagy az Ebay – platformjainak használatát a szállító kizárhatja. A forgalmazó a termék imázsának megőrzését figyelembe kell vegye, és ezért elfogadható, ha a termék nem érhető el ott, ahol ezek a követelmények nem tarthatók be.

Folyamatban van az Európai Unió úgynevezett vertikális csoportmentességi rendeletének felülvizsgálata is, amely az összes online értékesítési forma – online hirdetések, keresőmotor-marketing, árösszehasonlító eszközök, saját weboldal – korlátozását szabályozná. Ha a magyar forgalmazó idegen nyelven vagy más ország domainjén is készít honlapot, akkor ez a jogszabály alapján úgy tekinthető, hogy a cég az adott ország piacán aktívan kíván értékesíteni. Az ilyen aktív értékesítés korlátozása a gyártó vagy importőr által adott esetben versenyjogba ütközhet, ami az egész megállapodás semmisségét eredményezheti és bírság kiszabásához is vezethet.

Az Európai Bizottság a fizetős televíziózás és a videójátékok piacán már megállapította, hogy versenyjogba ütközik a digitális termékek értékesítésének területi alapú korlátozása. Az uniós geoblocking rendelet 2018 decembere óta kifejezetten tiltja az indokolatlan terület alapú korlátozást, azaz weboldalak, mobil applikációk esetén a hozzáférés tiltását, illetve eltérő hozzáférési feltételek alkalmazását lakóhely vagy állampolgárság alapján. Fontos, hogy csak az indokolatlan korlátozás tilos, így a helyi jogszabályoknak való megfelelés érdekében alkalmazott eltérő feltételek nem ütköznek a rendeletbe.

Az erőfölény és a fúziók dilemmája

Az erőfölénnyel való visszaélés is megjelent a digitális piacokon. Az újonnan megjelenő digitális piacok könnyen átbillenő piaccá (tipping market) válhatnak, amikor az egyik első piacra lépő rövid időn belül dominánssá válik. A Google-ra például három ügyben is bírságot szabott ki az Európai Bizottság: erőfölénynek minősült például, hogy a keresési eredményekben a cég saját árösszehasonlító oldalát kedvezőbb helyen jelenítette meg a keresési találatok között (self-preferencing), de szankcionálták a különböző területeken erőfölénnyel bíró szolgáltatások összekapcsolását más Google-szolgáltatásokkal (Chrome, Android és Google Play). Az Európai Unió Törvényszéke nemrég hagyta jóvá a Bizottság self-preferencing-re vonatkozó Google döntését – ez messzemenő következményekkel járhat digitális szolgáltatók számára: a meglévő szolgáltatások fejlesztésekor átbillenő piacokon nem lehet az egyetlen szempont a fogyasztók minél hatékonyabb kiszolgálása.

A fúziók, vállalati összefonódások a digitális szolgáltatások területén is felvetnek kérdéseket. Jellemző eset, amikor nagy cégek felvásárolják a velük versengő technológiát fejlesztő kisebbeket, startupokat (killer acquisition). Annak érdekében, hogy az ilyen tranzakciókat a versenyhatóságok ellenőrizhessék, Ausztriában és Németországban már korábban tranzakciós érték alapú bejelentési kötelezettséget vezettek be, Magyarországon pedig 5 milliárd forintos árbevételi küszöböt alkalmaznak hasonló célból.

Nemrég kiadott iránymutatásában az Európai Bizottság arra bátorítja a tagállami versenyhatóságokat, hogy utaljanak elé ilyen típusú tranzakciókat, ha azok Európa szerte piaci hatásokkal járhatnak. Az Európai Bizottság érintett piacok meghatározására vonatkozó közleményének felülvizsgálata is folyamatban van annak érdekében, hogy a digitális piacokat megfelelően tudják vizsgálni a jövőben. Az Országgyűlés pedig 2022 januári hatállyal módosította a versenytörvényt azzal kapcsolatban, hogy a digitális piacokat érintő fúziók esetén milyen szempontokat kell vizsgálnia a Gazdasági Versenyhivatalnak – így például a vállalkozás rendelkezésére álló adathalmazok versenyre gyakorolt hatását.