Nemcsak az önkormányzati tulajdonú víziközmű-cégek küldték a figyelemfelhívó üzeneteket folyamatosan a vízszolgáltatást biztosító cégek közel tíz éve fennálló és mélyülő válságáról, hanem az önkormányzati érdekképviseletek is - írja az Index az elmúlt hetekben helyenként, például Solymáron kialakult vízhiány hátterét firtató cikkében. Nagyobb közfigyelmet mégsem kapott hogy tavaly év végén – lényegében a rezsicsökkentés miatt – bedőlt egy önkormányzati tulajdonú víziközműcég.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) amiatt vonta vissza a Hajdúkerületi és Bihari Víziközmű Szolgáltató Zrt. szolgáltatási engedélyét, mert a cég jegyzett tőkéje a folyamatos veszteséges működés miatt a törvényileg kötelező szint alá csökkent. A cég által ellátott 11 települést 3 környező másik víziközmű-társaság bevonásával látják el azóta is vízzel.

Félárat fizet a felhasználó

Ráadásul a problémákat évente megírja a parlamentnek benyújtott éves jelentésében a MEKH is. Legutóbb éppen a 2022. június 22-én benyújtott jelentésben részletezik, hogy a 2011-es szinten befagyasztott, majd 2013-ban 10 százalékkal rezsicsökkentett víz- és szennyvízdíjak reálértéke 2020-ban már csak 54,1 százalék volt, míg a nem lakossági szegmens által fizetett díjtételek reálértéke 60,1 százalék volt.

Az energiahivatal szerint mindez azzal jár, hogy a víziközmű-ágazat lassan évtizede veszteségesen működik, nemhogy fejleszteni, illetve az elöregedő hálózat rekonstruálására nem tud költeni, de sokszor a napi működés sem biztosított az állami vagy önkormányzati támogatások nélkül. 2020-ban a szolgáltatók 60 százalékának az engedélyes tevékenységből származó egyenlege veszteséget mutatott, az üzemi eredmény ágazati szinten több mint egymilliárd forint veszteség volt.

Az ivóvíz-vezetékek esetében öregedő hálózati infrastruktúra jellemző, az átlagos hálózati veszteség országos átlagban 21-22 százalék körül van, azonban egyes rendszereken 40 százalék felett is alakulhat az elfolyt víz aránya - írta a Portfolio.hu. A hálózatok átlagos kora 35 év (de sok a 60-as 70-es években fektetett azbesztcement cső), a megújulás aránya ugyanakkor nagyon alacsony. Hozzávetőlegesen csupán 200-300 kilométer vezetéket cserélnek ki évente a közel 70 ezer kilométer hosszú hálózatból.