A vizeinkben lévő mikroműanyagokról egyre többet hallunk a médiában, pedig a szennyezés nemcsak a vizeket, hanem a talajt is érinti – írja Jurecska Laura, környezetkémikus, a környezettudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének oktatója.

Sőt a kutatók szerint ott még súlyosabb probléma az apró plasztikdarabkák jelenléte:

a talajokban ugyanis fajlagosan 4-23-szor több mikroműanyag halmozódik fel, mint az óceánokban.

A problémára Matthias Rillig, a berlini Freie Universitӓt kutatója hívta fel a figyelmet 2012-ben. Azóta intenzíven kutatott területté vált a talajok mikroműanyag-szennyezettsége. Többek között kimutatták a kutatók, hogy a leggyakoribb szennyezők a polietilén és a polipropilén, de a polivinil-klorid és a polietilén-tereftálat hozzájárulása is jelentős.

Meglepő, hova kerül a mikroműanyag a tengerekből

Több mint egymilliárd műanyagrészecske köt ki a bálnákban a három-négy hónapos táplálkozási időszak alatt, legalábbis Kalifornia partjainál ezt mérték a kutatók. A Földközi-tengernél ennél sokkal nagyobb is lehet a műanyagszennyezés. Bővebben>>>

Szennyezettebb a mezőgazdasági talaj, mint a városi

A tapasztalatok szerint a mezőgazdasági talajok szennyezettsége általában nagyobb, mint a városi talajoké.

Ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a világon előállított összes műanyagnak mintegy 2-4 százaléka kerül mezőgazdasági felhasználásra, ami 2019-es adatok szerint 7-14 millió tonnát jelent.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint

a mezőgazdasági területeken átlagosan 3500 kilogramm melegház-fóliát, 400 kilogramm csepegtető szalagot, illetve 180 kilogramm mulcsfóliát használnak hektáronként.

A szennyezés forrásai sokrétűek:

  • származhatnak szennyvíziszapból,
  • tisztítatlan szennyvízből,
  • talajtakaró fóliákból,
  • de az autóutak mellett jelentős a gumiabroncsokból származó törmelék is.

Csak Németországban évente 57-65 ezer tonna gumitörmelék szennyezi az út menti területeket.

Beépülnek a növények és az állatok sejtjeibe

A klímaváltozás miatt gyakoribb és intenzívebb aszályok miatt a kiszáradt és repedezett talajba könnyebben és mélyebbre jutnak el a mikroműanyag szemcsék, megváltoztatva annak kémhatását, tápanyag-tartalmát és szerkezetét.

Amelyek aztán beépülnek a növények sejtjeibe, gátolva például a búzacsírázást vagy terméscsökkenést okozva a gyapotnál, de a dohánynövények is bekebelezik a műanyagot, ahogy a fás szárú növények gyökereiben, hajtásaiban és leveleiben is felhalmozódnak.

A földi giliszták és fonálférgek esetében pedig szövettani elváltozásokat figyeltek meg, míg az egerek máj lipid anyagcseréje borult fel.

Mit tehet az agrárium?

Mint minden más területen, a mezőgazdaságban is fontos lenne az egyszer használatos műanyagok alkalmazásának visszaszorítása, helyettesítő anyagok (polikarbonát, üveg, ténylegesen lebomló műanyag) használata.

Melegházak esetében például a polikarbonát vagy az üveg megfelelő alternatíva lehet. A mulcsfóliák esetében pedig a lebomló műanyagok jelenhetnek környezeti szempontból kedvezőbb megoldást, de ezek is csak akkor, ha ténylegesen le tudnak bomlani a felhasználás körülményei között, nem pedig csak apróbb darabokra esnek szét, tovább növelve a mikroműanyagok mennyiségét a talajban. 

A takarófóliák helyett pedig a takarónövények nyújthatnak természetes alternatívát.

A bükkönyféléket vagy a rozst például télen is el lehet vetni, majd vetés vagy ültetés előtt eltávolítani. A hüvelyesek pedig akár élő takarónövényként is funkcionálhatnak nitrogénforrást biztosítva az elsődlegesen termelni kívánt növény számára.

Ahol pedig nem megoldható a műanyagok alkalmazásának elkerülése, ott legalább a használat utáni begyűjtést és az újrahasznosítást kell ösztönözni.