A franciákról a világban alkotott kép sztereotípiák és klisék halmaza, s ezek gyakran kedvezőtlenebb képet mutatnak a nemzetről, mint amilyet az megérdemel. S ez nemcsak azért ártalmas, mert bántó és a konkrét esetben igaztalan, hanem azért is, mert károsan befolyásolhatja üzleti kapcsolatainkat, gazdasági érdekeinket is. Gyakran találkozik értetlenséggel a franciáknak a formaságok iránti túlfinomult érzéke. A távolságtartás a franciák viselkedésének számos területén megfigyelhető. A testi érintkezés megszakad a kézfogásnál, nem hajolnak túl közel, nem ragadják meg a karunkat, nem veregetnek vállon - s hasonló stílust várnak el tőlünk. A normális térbeli távolság az, ahonnan még kezet lehet fogni, asztalnál ülve pedig ahol nem érhet össze a kitartott könyökünk. Az udvariasság az egész viselkedést áthatja, nemcsak magas beosztású káderek gyakorlatában, hanem a hétköznapi életben is. Kiterjed ez a megszólításra, a köszönésre, a hölgyekkel való előzékeny viselkedésre; ők úgy mondják, hogy a "csiszolt" viselkedés elvárható. A kézcsók az üzleti életben egyáltalán nem szokás, nagyon ritka és csak egészen magas körökben elfogadott. Naponta többször is kezet ráznak, ha úgy adódik, hivatalos kapcsolatokban Bonjour, Madame, Monsieur, Mademoiselle megszólítással, ha pedig baráti vagy egyébként szoros a kapcsolat, akkor a jó napot után keresztnévvel. A vezetéknév használata ritka, hierarchális különbség bújhat meg egy "Bonjour, Monsieur Kovács"-féle megszólításban Kovács kárára. A megszólítás általános módja a magázás szakmai körökben is, csak nagyon pontosan szabályozott körülmények között fordul elő a tegezés. A franciák tolakodásnak veszik vagy félreértik a nem megfelelő kapcsolatszintena a tegezést, üzleti kontaktusban aligha kerül rá sor. Az udvariasság kérdéskörébe tartozik a meghívás, annak elfogadása, illetve lemondása, a megjelenés, távozás, esetleges késés kezelése. A hivatalos üzleti kapcsolatok keretében különböző étkezéses alkalmakra, fogadásokra, koktélokra hívhatnak meg, általában semleges területre, például vendéglőbe. Lakásra normál üzleti kapcsolat során soha. Ha mégis lakásra hívtak, tekintsük nagy megtiszteltetésnek és megkülönböztetett bánásmódnak, ilyesmi többéves jó szakmai együttműködés után fordulhat elő. Ez esetben a ház úrnőjének virágot illik vinni vagy másnap küldetni. Illik pontosan érkezni, ami azt jelenti, hogy a tárgyalásra vagy meghívásra minél pontosabban, maximum 10 perc késéssel (ennyit az átlag francia is késik). Akár késünk, akár visszautasítunk, lemondunk egy meghívást, ki kell mentenünk magunkat. Fogadásoknál mind az érkezés, mind a távozás lazább: mindkét esetben akkor vagyunk időben, ha a fogadás házigazdája még vagy már ismét az ajtó közelében tartózkodik, hogy üdvözölje, illetve elbúcsúztassa vendégeit. A francia gyakorlatban a névjegyek használata nagyon elterjedt. Feltétlenül legyen jó színvonalú nyomdatechnikával készített, ízléses, francia nyelvű névjegyünk. Ne legyen túlzsúfolt, maradjon rajta némi hely a névjegy egyes funkciói számára - például bejelentkezünk ottjártunk alkalmával, csak leadjuk, valamit megköszönünk, kondoleálunk vele stb. Angol nyelvű névjegy használata Franciaországban nagy baklövésnek számít. A telefon használata nagyon elterjedt az üzleti életben. A telefonbeszélgetések rövidek, a lényegre korlátozódnak, tárgyszerűek. Ha a telefon tárgyalás közben szól, francia partnerünk felveszi és röviden elintézi a hívást. A francia gyakorlatban a telefonnak elsőbbsége van, ne tekintsük udvariatlanságnak az esetet. Az írásos érintkezés formái nem kevésbé kötöttek, mint a szóbelié, érdemes a szokásokat megismerni mind a levelek tipikus szerkezetét, tagolását, mind a kötelező udvariassági fordulatok alkalmazását illetően. Az életritmus különbségét feltétlenül figyelembe kell vennünk találkozó, üzleti tárgyalás idejének rögzítésekor, program, napirend összeállításakor. A tárgyalás időtartama ritkán több, mint másfél óra, nem szokás a maratoni tárgyalás. Egy délelőttre így vagy 9 után vagy 11 körül fognak időpontot javasolni, utóbbi általában azt jelenti, hogy ebédmeghívással folytatódik a tárgyalás. Az étkezés szent dolog a franciáknál, időpontja is, tartama is sérthetetlen szabályokat követ. Hozzá vannak szokva a minőséghez és a választékhoz. A magyaros ételeket mutassuk be az étlapon, mondjuk el nekik, miből állnak, hívjuk fel figyelmüket egyes elkészítési módok, egyes hozzávalók számukra szokatlan voltára, ne erőltessük a zsíros, túl fűszeres ételt. Könnyű fogásokhoz szoktak, olajjal főznek, rántás nélkül, sok zöldséggel. Hívjuk fel figyelmüket arra, hogy a nehéz magyar borok magas alkoholtartalmúak, óvakodjunk attól, hogy lelkesen itassuk őket. A vacsorára később kerül sor a franciák napirendjében, mint a miénkben, 8 óra előtt aligha ülnek asztalhoz. Ha kulturális programot szervezünk estére, számoljunk azzal, hogy a műsor után szeret a francia vacsorázni. A francia partner dokumentációval jól felszerelkezve érkezik a tárgyalásra. Biztosítanunk kell a lehetőséget arra, hogy iratait kiteríthesse, táblájára tűzhesse stb. Gondoskodnunk kell arról, hogy segédeszközei használatára lehetőséget biztosítsunk neki. Mihelyt kettőnél több személy van jelen a tárgyaláson, felmerül az ültetés bonyolult problémája, valamint ezzel összefüggésben az asztal méretének és formájának megválasztása. Egyszerű fizikai tényezők mellett (vagyis hogy a résztvevők jól lássák és hallják egymást - de azért ne legyenek túl közel egymáshoz) a protokoll szempontjai is hatalmas szerepet játszanak: a résztvevők rangjának megfelelő ülésrend összeállítása, illetve a tárgyalás funkciójának megfelelő asztalforma (melynek gyakran protokolláris szerepe van) megválasztása nem mindig egyszerű feladat. A mondanivaló kifejtésében a legfontosabb erények: világosság, pontosság, igényesség - ezt partnereiknél is értékelik. A francia üzleti, gazdasági élet fogalmainak ismerete nélkülözhetetlen, különös tekintettel a mindenkori aktualitásokra, a fontosabb gazdasági intézményekre. A gesztusoknak és a mimikának az átlagos francia tárgyalópartner kommunikatív funkcióiban lényegesen kevesebb szerep jut, mint ahogy az más, délebbre fekvő latin országok polgárai esetében megfigyelhető; a kulturált viselkedés normái szerint az élénk gesztikulálás kerülendő. A franciák viccfogékonysága eltér a magyarokétól. Más a humor természete. A politikaira alig, a durva viccekre egyáltalán nem vevők, számukra a kulturált, szalonképes, szellemes adomák, anekdoták a kellemesek. A pénzről beszélni francia társaságban nem illik, akár sok van belőle, akár kevés. A magánszféra teljesen hiányzik az üzleti partnerkapcsolatban állók témáiból, csak szorosabb ismeretség után engedhetünk meg magunknak akár saját, akár partnerünk magánéletével kapcsolatos megjegyzést, kérdést, utalást. Tabu minden olyan téma, amely feszültséget, rossz hangulatot teremt, amely drámaivá tenné a szituációt, hiszen éppen a feszültség oldása, a dedramatizálás a cél, melyet a legkülönfélébb eszközökkel igyekeznek elérni. A világon kevés olyan társadalom van, amely toleránsabb lenne a franciánál a sajátjától eltérő gondolkodás, vélemény, ideológia dolgában. De a viselkedés normáinak megsértése esetén korántsem ilyen elnézőek. Európai stílusú, kulturált magatartást várnak el partnereiktől. VÖLGYES GYÖNGYVÉR