A teátrum, ha komoly arcát kívánja mutatni, leggyakrabban Shakespeare-hez fordul. S ha a színház érett, nagy színészének fontos szerepet akar adni, Shakespeare-hez és Lear királyához nyúl. Miként tette ezt most a Vígszínház, tán azt sem titkolva: örülne, ha Tordy Géza nem csak egyetlen szerepre térne vissza falai közé. Tordy Géza Lear szerepét játssza. Immár nem először. Lear királya igazi emberi drámát hordoz, s vele együtt politikai drámát is. Tordy nem csupán egy különös aggastyánt akar megmutatni, aki fölosztotta birodalmát, akit becsaptak lányai, s aki nem tud mit kezdeni önmagával. Az ő Learje nem sorvadt agyú öreg, aki nem tudja, mit tesz. Learje pontosan érzékeli, hisz érzékelni kénytelen a széthullott emberi kapcsolatokat, az elemeikre bomlott viszonyokat. Lear „vándorútján” megéli a csalódást, a magányt, a szenvedést, meg kell élnie, ahogy „nagy világa semmivé kopik". Groteszk és tragikus színekből, képekből vitte színre Tompa Gábor vezetésével a Vígszínház társulata a Lear királyt. Kemény és tiszta, kegyetlen és ironikus ez az előadás, amelyben a szereplők pontosan a helyükön vannak: Goneril, Regan, illetve Cordelia alakjában Igó Éva, Börcsök Enikő és Eszenyi Enikő, Kent figurájában Hegedűs D. Géza, Glosterként Lukács Sándor, Edmundként Kamarás Iván, Edgar figurájában Szarvas József, Francia királyként Kaszás Gergő. És ott van még a Bolond. A Bolond szerepének értelmezése minden Lear-előadásnak sarkpontja, hiszen ahogy Shakespeare tán legnagyobb ismerője és értelmezője, Jan Kott írta, „a bohócjáték egyszerre filozófia és hivatás”. A hivatás nem más a bolond életében, mint a mulattatás, filozófiája pedig az igazmondás. A kettő ellentmondásából és együttéléséből alakul a Bolond-magatartás. A Lear király Bolondja talán a legnagyobb e szerepek közül. Tompa Gábor, izgalmas elgondolással, a Cordeliát alakító Eszenyi Enikőre osztotta a Bolond szerepét is. Tehette ezt formailag, ugyanis a tragédiának nincs egyetlen pillanata sem, amikor Cordelia és a Bolond egyszerre volna jelen a színen. De Tompa nemcsak erre figyelt, számára Cordelia megjelenése Bolondként ennél a formai kérdésnél sokkal többet jelent. Cordelia egyetlen pillanatra sem hagyja magára apját, álruhában kíséri szenvedései és fölismerései útján, hogy a bolond-létből nyugodtan elmondhassa neki azokat a nyilvánvaló igazságokat, melyeket lányától a király sohasem fogadott volna el. A Bolond akkor búcsúzik el végleg, amikor helyét átveheti a megvakított Gloster. Nincs rá többé szükség, mindent elmondott. Most már visszatérhet Cordelia. Lear megértette, mivé vált a világ. Róna Katalin