Egészen más azonban a smarni jelentése, ha asztal mellett, az aranysárgán virító, kellemes citrom-, vanília- és rumillatot árasztó tésztafélére pillantva ejtjük ki. Mit ejtjük... leheljük, rebegjük, kellő áhítattal! A meleg tésztákban jeleskedő bajor és osztrák konyha legnépszerűbb kreációi a smarnik. Valójában egyszerű, paraszti eledel volt eredetileg. Teljes tej, jóféle liszt és vaj voltak és maradtak a smarni alapanyagai (akárcsak a palacsintáé), s ezek – a friss tojással együtt – mindig is bőségesen rendelkezésre álltak egy valamirevaló paraszti gazdaságban. Az egyszerű emberek delikateszéről sokáig nem is esett szó az „úri” szakácskönyvekben, mígnem egy bizonyos Johannes Mathesius nevű pap nem tette „szalonképessé” egy prédikációjában, amelyet egy tehetős tiroli pár esküvője alkalmából mondott, s amelyben a fiatalok „eljövendő édes boldogságának” jelképe gyanánt említette a lakodalomra készített „Schmarrent”. Attól kezdve tűntek fel az osztrák szakácskönyvekben a smarnireceptek. Anna Dorn 1827-ben megjelent híres szakácskönyvében már háromféle smarniról is szó esik: a közönséges lisztsmarnin kívül zsemlesmarniról és túrósmarniról; Rokitansky nem kevésbé nevezetes szakácskönyve már cseresznye-, piskóta-, almasmarnival is előrukkol. S mindezek tetejébe megjelenik a smarnik csúcsteljesítménye, a császársmarni is, amelynek egyébként semmi köze nem volt a császári udvar konyhájához, nem tartozott sem Mária Terézia, sem Ferenc József kedvencei közé, azonban Zwetschkenrösterrel, vagyis szegfűszeggel, fahéjjal, cukorral, citromhéjjal sűrűre befőzött szilvakompótfélével „körítve” a bécsi konyha legkedveltebb, majdhogynem emblematikus fogása volt és maradt mindmáig. A smarniváltozatok közt előkelő helyet foglal el a nálunk is népszerű kiflismarni, amelynek készítésénél a kifliket vékony karikákra vágják, majd tej, tojások, cukor, vanília, fahéj keverékével megöntözik a karikákat. Egy sütőformát vajjal kikennek, a masszát a formába teszik, mazsolával meghintik és körülbelül fél órára sütőbe teszik. Cukorral meghintve szilvarösterrel vagy más kompóttal szokták asztalra adni. A rizssmarni készítésénél a tejben főzött rizshez – kihülése után – cukrot, tojásokat, mazsolát, szeletekre vágott almát adnak, majd a masszát forró vajban szép aranyszínűre sütik. A rizssmarnit is kompóttal szokták köríteni. Czifray István szakácsmester 1840-ben kiadott Magyar Nemzeti Szakácskönyvében a smarni „smóring” néven szerepel, kétféle változatban is. A „Zsemle smóringot” Czifray mester két „koczkásra metélt zsemlyéből” javallja készíteni, amit is négy tojássárgájával habart édes tejjel kell leönteni, majd kissé sózni, cukorzni, „negyed font kiszemelt mazsolával és ugyanennyi apró szőlővel” gazdagítani, s ezt követően a smóringot lábasban felolvasztott zsírban „szép világosbarnára pirítani”. A „Liszt smóring” tésztáját Czifray mester receptje szerint lisztből, tejszínből, tojássárgából, porcukorból, mazsolából és a tojásfehérjék felvert habjából keverik, a tésztát libazsírban megsütik, s amikor jól megpirult, cukorral, tört fahéjjal meghintve adják asztalra. Halász Zoltán Császársmarni (a Sacher szakácskönyv receptje, 2 adag) Hozzávalók: 4 tojássárga, 30 g porcukor, 3/16 l tej vagy tejszín, 100 g liszt, csipet só, 4 tojásfehérje, 50 g vaj a sütéshez, 40 g mazsola, porcukor. Elkészítés: a lisztet, cukrot, sót, tojássárgákat sima, nem túlságosan sűrű tésztává keverjük. Végül a keményre vert tojáshabot is óvatosan hozzáadjuk. Serpenyőben hevítjük a vajat, a tésztát beleöntjük a forró vajba, a mazsolával meghintjük, néhány perc múlva a tésztát a másik oldalára fordítjuk és készre sütjük. Eközben – vagy utólag – kis darabokra szaggatjuk a tésztát, még rövid ideig pároljuk, majd tányérokra elosztva, cukorral meghintve tálaljuk. Körítésnek kompótot vagy félbevágott szilvákból szegfűszeggel, fahéjjal, cukorral, 1 citrom héjával és levével főzött „röstert” adunk hozzá.