Az ilyen ember a munkára összpontosít és borzasztó nehezen viseli a kudarcot, ráadásul túlzottan teljesítményorientált. De nem azért, hogy többet és jobban produkáljon, őt kizárólag az általa igen magasra tett célok elérése érdekli. Állandó sürgetettségben él, egyszerre 8-10 dolgot akar csinálni. Persze sehol nem tud jól megfelelni, emiatt folyton elégedetlen a saját eredményeivel. Jellemző rá, hogy másokkal ellenséges, önmagával szemben pedig nagyon türelmetlen. Az, hogy az emberek sokat dolgoznak, nem új keletű. Ehhez alapul szolgált a kálvinista teológia mára elhíresült tétele, miszerint, aki nem dolgozik, ne is egyék. Ez azt sugallja, hogy isten adta tehetségét mindenkinek kötelessége kihasználni. Az évszázadok során az egyik legfőbb emberi tevékenység a munka lett, ám újabban károsító tényezőként is szóba került. Feltűnt ugyanis az orvosoknak, hogy vannak olyan személyiségjegyek, amelyek tulajdonosai nagyon sokat dolgoznak, ám munkájukban is rendellenesen viselkednek és ezek az emberek rendszerint szív- és érrendszeri betegségekben halnak meg. Szenvedélybetegségként és mániaként is szokás emlegetni ezt a kóros állapotot, de nem a terminológia a fontos, véli a szakember. A lényeg az, hogy egyfajta függőség jön létre, ami mindenképpen rendellenes. Kialakulásának okairól sokféle elmélet létezik, bár a probléma mélységében máig nincs feltárva. Egyes kutatások szerint a gyermekkorból ered, mégpedig a szülők által kitűzött elérhetetlen célok miatt. A gyerek minden igyekezete ellenére sem képes megfelelni az elvárásoknak és elismerést kivívni. Felnőtt korára kialakul benne az a belső igény, hogy mindig magasra tegye a lécet. Olyannyira, hogy minden vállalkozása eleve kudarcra ítélt. Más teóriák azt hangsúlyozzák, kamaszkori sérült énkép következményéről van szó. Mivel nagyon sok elvárás szegeződik a fiatalra, megfelelő példa híján nem tud prioritásokat megjelölni. Hiába hajt megszállottan, a várt eredmény elmarad. Később a munkában ugyanígy folytatja. „Azért a megváltozott munkahelyi tempónak is lehet szerepe abban, hogy e függőség rabjainak száma növekszik, hiszen a szakmai előrejutásnak mindinkább feltétele a még több munka – mondja a pszichológus. – Bár ez ettől részben független, hiszen a szocialista rendszerben is voltak munkamániások, pedig akkor egy adott munkahelyen elég volt 8-tól 4-ig bent lenni és egy dossziéval rohangálni. Igazából nem az a baj, ha rengeteget dolgozik valaki, hanem az, hogy rendszerint nem eredményesen. Emiatt úgy érzi, még több és több energiát kell a munkára fordítania!” Az ilyen ember mindent, ami feladataitól elvonja, időpazarlásnak tart. Ezért a munkamániás evésre, alvásra és sportolásra sajnálja a drága időt. Ezek a külső szemlélő számára is feltűnő tünetek idejekorán jelzik a bajt. Csakhogy az érintett mindezt nem tudja magáról és akkor sem hiszi el, amikor a közvetlen környezet figyelmezteti a rendellenességre. Házasságok mennek tönkre emiatt, de a gyerekek is kénytelenek nélkülözni az életükből kivonult apát. Barátai az ilyen embernek nincsenek, legfeljebb egyik-másik üzletféllel tart kapcsolatot. Kizárólag az jöhet szóba, akinek valamilyen köze van a munkájához, mert az közös témát jelenthet. A munkamánia általában a férfiakra jellemző, bár esetenként a gyengébb nemet sem kerüli el. A női típus betegsége, amit imposztor szindrómának hívnak, kicsit eltér az eddig elmondottaktól, mivel egy hölgynek nemcsak a munkában kell helytállnia, de otthon is, hiszen a gyermeknevelés és a háztartás minden terhét is cipeli. Mindennek meg akar felelni, de a lelke mélyén érzi, hogy ez nem megy. Emiatt folyton azt hiszi, úgyis kiderül minden, ma csak azért nem bukott le, mert szerencséje volt. És ezzel így van akkor is, ha emelkedik a karrierlétrán, mondván: nem érdemli meg az előléptetést, ráadásul holnap nyilvánvaló lesz mindenki előtt az alkalmatlansága. Nem árt tudni, súlyos egészségi károsodást okozhat a kezeletlenül maradó munkamánia. A kezdeti álmatlanság után rendszerint fogyás jelentkezik. Aztán váratlanul rákap az illető a dohányzásra, holott tíz éve már leszokott. Majd gyomorbántalmak és depresszió következik, később szív- és érrendszeri betegségektől, gyakran végzetes kimenetelű agyvérzéstől szenved a beteg. Nem éri meg hosszú távon elpalástolni a bajt, mert a szervezet idővel benyújtja a számlát. Ma már a legtöbb cégnél működnek vezetői tanácsadók. Jól képzett pszichológusokról van szó, némi klinikai gyakorlattal, ők felismerik a rendellenességet és segíteni tudnak az ilyen embereken. Egyébként a gyógyulás esélye jó, mivel sok olyan technika van már, amivel a munkamánia kordában tartható, sőt orvosolható. Gyerkó Katalin Képalá: Mata János grafikája