Joggal számíthattak arra a megfigyelők, hogy Vlagyimir Putyin, minden oroszok elnöke sikereit sorolja majd szokásos év végi sajtótájékoztatóján. Ehelyett inkább fáradtnak, mint elégedettnek látszott és a geopolitikai ügyek helyett, amelyek mellette szóltak, inkább Oroszország gondjait sorolta.

Vajon miért? - teszi fel a kérdést Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. A kérdés már csak azért is jogos, mert a legkevesebb, amit megállapíthatunk az az, hogy ha nem is az év embere, de az év trollja címet mindenképpen kiérdemelte az orosz államfő.

Megleckéztette Amerikát

Ha igazak a hírek, amelyek szerint az orosz titkosszolgálat sikeresen befolyásolta az amerikai elnökválasztási kampányt az oroszbarátnak mutatkozó Donald Trump győzelmének elősegítése érdekében, akkor Putyin bebizonyította, hogy a híres nyugati demokrácia messze van a tökéletességtől. Megszégyenítette az amerikaiakat.

Ha mindebből semmi sem igaz, akkor még jobban járt, hiszen úgy játszhatja el a félelmetes ellenfél szerepét, hogy ezért a kisujját sem kellett mozdítania. A sajtótájékoztatón azzal utasította vissza a demokraták vádjait, amelyek szerint az oroszok elnökjelöltjük, Hillary Clinton ellen trollkodtak, hogy másokat okolnak saját kudarcukért. Ezzel leiskolázta őket.

Megfélemlítette Európát

Putyin állítólagos szerepe Trump győzelmében az európai politikában is a Kreml urának kezére játszik. A német kormány máris azt hiszi, hogy az orosz hackerek a szeptemberi német parlamenti választások manipulálására készülnek. A francia elnökválasztás két esélyese, Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front és Francois Fillon, a konzervatívok jelöltje az Oroszország elleni szankciók visszavonásával kampányol.

Lenyomta Ukrajnát

Ukrajnát sikerült belekényszerítenie egy befagyott konfliktusba. Az ország újabb belpolitikai robbanás előtt áll, miután a Nyugat-barát programmal 2014-ben hatalomra került Petro Prosenko elnök irányítása alatt zavartanul tovább működik az országra jellemző korrupt, uram-bátyám politikai-gazdasági rendszer.

Sajtótájékoztatóján magabiztosan gúnyolódhatott Európán azzal, hogy pikírt megjegyzést tett az EU és Ukrajna közt januártól életbe lépő vízummentességre. Az uniónak azt kellene megengednie az ukránoknak, hogy munkát vállaljanak Európában, ugyanis csak ezt akarják - fogalmazott.

Behúzta Szíriát

Szíriában az Aleppó elfoglalásához nyújtott segítséggel győzelemhez segítette szövetségesét, Bassár el-Aszad elnököt. Ezzel elérte, hogy a közel-keleti államok és az USA is megkerülhetetlen szereplőnek tartsák Oroszországot a térség ügyeinek intézésében. Erre a Szovjetunió széthullása óta nem volt példa.

Szaúd-Arábia és a többi OPEC-tagállam ősszel megállapodott Oroszországgal az olajkitermelés korlátozásáról, amire 15 éve nem volt példa és még az év elején is úgy tűnt, hogy nem járhatnak sikerrel az erre irányuló erőfeszítések.

Olcsón megúszta

És mindennek politikai és gazdasági ára kifejezetten alacsony volt. Az orosz hadsereg csak 25 embert veszített Szíriában és a háború napi 2,5-4 millió dollárba került, ami nem vészes annak tükrében, hogy a védelmi minisztérium évi 51 milliárd dollárnyi rubellel gazdálkodhat.

Bár civil szervezetek sokat panaszkodnak az orosz beavatkozást követő brutalitásról és a sajtó tele van az ezzel kapcsolatos sztorikkal, az adatok nem támasztják ezt alá. A november végét megelőző 11 hónapban valamivel több, mint 46 ezer ember vesztette éltét a polgárháborúban, míg 2015-en több mint 55 ezer, 2014-ben pedig több mint 73 ezer.

Miért?

Szóval miért nem ünnepeltette magát Vlagymir Putyin azon a sajtótájékoztatón, amelyet a világ minden pontján figyelemmel kísért a sajtó? A válasz a Bloomberg jegyzetíróija szerint egyszerű: azért, mert sikereivel egyelőre nem ért el semmilyen kézzel fogható, tartós eredményt.

Trump nem tuti

Szemben sok hívével Putyin nem örült túl látványosan Trump győzelmének, ugyanis nem világos, hogy az ingatlanmágnás végül hogyan viszonyul majd az orosz-amerikai kapcsolatokhoz. Visszafogja-e barátságos gesztusait a Moszkvával szemen ellenséges republikánus és demokrata politikai elit? Megakadályozza-e a szenátus, hogy oroszbarátnak számító külügyminisztert válasszon? Ezek nyitott kérdések.

Hasonlóan bizonytalan az Ukrajnával kapcsolatos orosz-amerikai ellentét alakulása. Putyin július óta nem beszélt arról, mik a távolabbi szándékai a szomszédos országgal, amelytől elvették a Krím félszigetet, illetve amelyről az oroszbarát szeparatisták segítségével gyakorlatilag leválasztották délkeleti részét. Összességében Putyin és Trump viszonya barátságos és ellenséges is lehet 2017-től.

Európa sem tuti

Az EU néhány napja hosszabbította meg fél évvel a Krím lenyúlása miatt bevezetett szankcióit Oroszország ellen és az ausztriai elnökválasztáson a szabadságpárti jelölt vereségével elakadt a populista erők előrenyomulása. A Brexit-döntés nyomán nem került hatalomra Nagy-Britanniában oroszbarát kormány és könnyen lehet, hogy a holland, a francia és a német választáson is elmarad a Trump-féle varázslat, azaz a radikális politikai erők előretörése.

Ha Fillon nyer Franciaországban, akkor valószínűleg az EU együtt tartása lesz a fő célja, márpedig a Moszkva elleni szankciópolitika folytatása ennek egyik eszköze lehet. Más szóval könnyen előfordulhat, hogy elnökként nem lenne olyan oroszbarát, mint amilyennek az elmúlt években mutatkozott.

Az év vége előtt nem sokkal Oroszország eladta a Rosznyefty olajvállalat ötödét egy katari-svéd befektetőpárosnak, amivel a Kreml azt akarta bizonyítani, hogy az oroszellenes szankciók immáron hatástalanok. Csakhogy az ügylet, amelyet az olasz Intesa bank finanszíroz, nem biztos, lehetséges, hogy 2017-ben kútba esik.

Ukrajna sem tuti

Az ukránok többségének vágya, hogy országuk eltávolodjon Oroszországtól, ugyanolyan erős, mint a 2013-2014-es forradalom idején volt. Az elnök és kormánya ugyan népszerűtlen, ám nehéz elképzelni, hogy a helyüket egy oroszbarát vezetés vehetné át. Sőt, Porosenko helyére még egy nála is elvakultabban nacionalista politikus kerülhet. Putyinnak sikerült ugyan destabilizálnia az ukrán államot, ám ezzel nem javult az esélye annak, hogy Moszkva megszerezze az ellenőrzést Ukrajna felett.

Szíria sem tuti

A szíriai helyzet szintén cseppfolyós. Az év végére, úgy tűnik, megvalósul az orosz elnöknek az a terve, hogy orosz és török részvétellel összehozzanak egy tűzszünetet, amelyben Irán is a fegyvernyugvást garantáló országok között van. A neheze, a harcoló felek tárgyalóasztal mellé ültetése azonban még hátra van.

Ha ez is sikerülne, az megerősítené azt a látszatot, miszerint Putyin egy külpolitikai mágus, ám egyelőre nagyon messze van még a béke. Sikerült ugyan hátszelet adnia szövetségesének, Aszadnak, ám ezzel még nem érte el, hogy a szír elnök ellenfelei hajlandóak legyenek szóba állni vele. Így az idén elért orosz sikerek Szíriában illékonynak bizonyulhatnak.

Oroszország sem tuti

Oroszország gazdasági helyzete igencsak bizonytalan. A 2017-es költségvetés bevételeit és kiadásait évi átlagban 40 dollár/hordós olajár feltételezésével számolták ki. Ha az OPEC-kel kötött megállapodás nem teljesül, azaz nem tudják korlátozni a fekete arany kínálatát, vagy beindulnak az amerikai olajpala-termelők, ami növelné a kínálatot, akkor borulhat a büdzsé.

Újabb év telhet el úgy, hogy az ország gazdasága recesszióban van és a csökkenteni kell a szociális kiadásokat. Az oroszok az elmúlt két évben jól tűrték életszínvonaluk romlását, ám egy újabb ilyen év a kilátástalanságot erősítheti, ami még Putyin pillanatnyilag biztosnak látszó 2018-as elnökválasztási győzelmét is alááshatja.

Az üzenet

Ez is szerepet játszhatott abban, hogy nem geopolitikai sikereiről beszélt népének és a világ közvéleményének az év végén, hanem arról, hogyan oldaná meg Oroszország belső gondjait. Azt akarta bizonyítani, hogy látja az emberek nehézségeit, együtt érez velük és javítani akar a helyzetükön.

A külpolitikai sikerek eddig segítették Putyint abban, hogy elfedtesse a belső bajokat és megtartsa az orosz társadalom túlnyomó többségének támogatását. Ha 2017-ben ez az "üzlet" elkezdene felbomlani, akkor mindenképpen fel kellene mutatnia valamit az emberek mindennapi életének javításában.

Ehhez a Bloomberg szakírója szerint az orosz elnöknek legalább akkora szerencsére lenne szüksége, mint amekkora 2016-ban mellé szegődött.