A brit népszavazást követő kormányváltásnak (és persze Theresa May miniszterelnök választásának) köszönheti a világ, hogy egy igazán szórakoztató figurával gazdagodik a nemzetközi politika - derül ki a Bloomberg cikkéből. May Boris Johnsont, London volt polgármesterét, a Leave-kampány vezéralakját, politikai sztárt bízta meg a külügyminiszteri poszt ellátásával.

Johnson nem tud lakatot tenni a szájára, ezért nagy az esélye annak, hogy új tisztségében beleviszi országát néhány diplomáciai balesetbe. Erre utalnak azok a megjegyzései, amelyeket az elmúlt években megjelent újságcikkeiben a nemzetközi politika kiemelkedő személyiségeiről, azaz immáron jövendő tárgyalópartnerei főnökeiről tett.

Putyinról

Vlagymir Putyin orosz államfőt egyenesen a Harry Potter mesesorozat egyik nem igazán megnyerő külsejű, de ártatlan szereplőjéhez hasonlította a Telegraphban 2015-ben megjelent egyik cikkében, amelyben arról értekezett, hogy együtt kell-e működni Oroszországgal Bassár el-Aszad szír elnök eltávolításában.

Annak ellenére, hogy Putyin úgy néz ki, mint Dobby a házi manó, kíméletlen és manipulatív zsarnok - összegezte véleményét.

Clintonról

Ugyanebben az újságban még 2007-ben azon lamentált, képes lenne-e támogatni az akkor első elnökjelöléséért harcba szállt (majd Barack Obamával szemben alulmaradt) Hillary Clintont. Festett szőke haja, barátságtalan szája és rideg kék tekintete alapján olyan, mint egy pszichiátriai osztály szadista ápolónője - fejtegette.

Megrökönyödve kapok a fejemhez, amikor kimondom a kérdést: Hogyan is támogathatnám Hillaryt? Úgy értem, már az arckifejezésével is azt képviseli, aminek elutasítása miatt politikus lettem. A készséget az adóemelésre és az állandó, kimért politikai korrektséget.

Hillary Clinton, aki Obama első kormányában külügyminiszter volt, biztosan az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje lesz és jó esélye van a novemberi elnökválasztás megnyerésére is.

Erdoganról

Nem is olyan régen, májusban megnyerte a Spectator című hetilap 1000 fontos díját a Recep Tayyip Erdogan török államfőt kigúnyoló krokijáért. A poénos versikében többféle szexuálisan dehonesztáló megjegyzést tett Erdoganra, miután a török elnök kísérletet tett rá, hogy bíróság elé állíttasson egy német humoristát, mert az ki merte gúnyolni.

Obamáról

Az amerikai elnökkel akkor akasztotta össze a bajuszát, amikor a függetlenségi referendum kampányidőszakában Londonba látogatva az EU-ban maradásra biztatta a briteket. Nem tartózkodva a hangulatkeltéstől azt a kérdést tette fel Obamának: vajon miért távolította el a Fehér Ház ovális irodájából Winston Churchill legendás brit miniszterelnök mellszobrát?

Az amerikai elnök válasza szerint úgy érezte, hogy az USA első fekete elnökeként helyénvalóbb, ha Martin Luther King mellszobra fogadja az ovális irodában. Churchillé - akit egyébként nagyra tart - a tárgyalóteremben van, ahol szintén minden nap látja.

A terrorizmusról

Egy 2005-ös izraeli terrortámadás után a Koránról és az iszlám terrorról értekezett a Spectatorban. A Korán nem muszlim vallású olvasói, bárkiről legyen is szó, rettegni fognak az iszlámtól, miután megismerkedtek a szöveggel. Ez lesz a természetes reakciójuk, valójában ez az, amit a szöveg ki akar váltani bennük.

Csupán az iszlám szentírását figyelembe véve - és akkor nem beszéltünk arról, amit a mecsetekben prédikálnak - azt találhatjuk, hogy az összes vallás közül ez viszonyul a legelszántabb szektás szívtelenséggel a hitetlenekhez.

Az EU-ról

Egy Margaret Thatcher konzervatív miniszterelnök, a vaslady tiszteletére rendezett 2013-as konferencián a rendezvény szelleméhez illeszkedően azt fejtegette, hogy az egyenlőtlenség jó dolog, mert ez ösztönzi keményebb munkára az embereket. Ezután tett néhány megjegyzést az EU-ra, amely láthatóan ennek éppen ellenkezőjét teszi.

Először arra kényszerítettek bennünket (briteket), hogy az adónkból támogassuk a görög olívaültetvényeket, amelyek közül számos valószínűleg nem is létezik. Aztán előírták, hol és hogyan ehetünk olívaolajat, amelynek ez elkészítését támogatnunk kellett.

Kínáról

A 2012-es londoni olimpia házigazdájaként ellátogatott a 2008-as pekingi játékokra, ahol sajátos megjegyzéssel sokkolta vendéglátóit. Gyakorlatilag minden nemzetközi szinten játszott sportot a britek találták ki és a szabályaikat ők fektették le - kezdte mondandóját.

Bár a kínaiak óriási tehetséget mutatnak a pingpong játékában, teljes tisztelettel ki kell jelentenünk, hogy az előbbi megállapítás az asztaliteniszre is vonatkozik. A pingpongot az angol ebédlőasztaloknál találták ki a 19. században, és úgy hívták, hogy wiff-waff.

Afrikáról

Amikor Tony Blair föld körüli útra indult 2002-ben, nem állhatta meg, hogy ne froclizza az akkori miniszterelnököt. Micsoda megkönnyebbülés lehet Blairnak, hogy kimozdul Angliából. Végül is állítólag a királynő is szereti körutazásait a Nemzetközösségben, mert ilyenkor üdvözlő tömeggel és zászlólengető gyerekkel találkozhat.

A hírek szerint a brit kormányfő hamarosan eljut Kongóba. Nem kétséges, hogy látogatása idejére elhallgatnak a Kalasnyikovok, félreteszik a késeket és a törzsi harcosok felveszik széles mosolyukat. Így fogadják a nagy fehér főnököt, aki megérkezik a brit adófizetők pénzéből fenntartott nagy fehér madarán.

Sorry

Az afrikaiakat sértő megjegyzéseiért később bocsánatot kért és nyilvánvaló, hogy külügyminiszteri tevékenységét azzal kell kezdenie, hogy folytatja a sűrű mea culpázást. Megkérdezték tőle, hogy elnézést kér-e Obamától két hónapja tett kötekedő megjegyzéséért.

Válaszában arra utalt, amit az amerikai elnök mondott a Brexittel szembeni egyik ellenérvként. Ha a britek kilépnek az EU-ból, akkor hátrább kerülnek azoknak az országoknak a sorában, amelyekkel az USA szabadkereskedelmi egyezményt köthet. Johnson most kijelentette: Az Egyesült Államok a legelöl lesz azoknak az országoknak a sorában, amelyektől bocsánatot fog kérni.