Az árfolyamhullámzás drasztikus hatással lehet a külföldi piacokon is aktív, illetve Magyarországon devizaalapú üzleteket kötő cégek üzletmenetére, és előre nehezen tervezhető kockázatokat, illetve veszteségeket szülhet a vállalatoknál - mondta Molnár Gábor, a Deloitte Kft. számviteli tanácsadás üzletágának igazgatója. A Deloitte felmérésében vizsgált cégek körében az árfolyamkockázat okozta leggyakoribb negatív hatás a nem realizált árfolyamveszteség megjelenése volt. A cégeknél az év végi átértékelés során jelentős veszteség keletkezhet ugyanis a tárgyévi eredményben akkor, ha a vállalat devizahitelt vett igénybe, devizás szállítókkal rendelkezik, esetleg határidős ügyleteket kötött.

Annak ellenére, hogy az adott cégnek a jövőben nyeresége lesz a devizás bevételeken, ennek a pozitív hatását a cég a szabályok szerint nem számolhatja el az eredményében, mivel az nem volt mérlegtétel december 31-én. Az árfolyamkockázatból következő másik gyakori probléma a nehezen tervezhető üzemi és adózás előtti eredmény volt a felmérés szerint. Az üzleti tervek teljesülésének vizsgálatakor gyakran döntő szempont, hogy a cégek milyen árfolyammal számoltak bennük, és hogy végül pontosan milyen árfolyamon sikerült realizálniuk a tervet. Mindezeknek torzító hatása lehet az eredményekre - a pénzügyi és üzleti kockázat hatásait nehezebb elválasztani egymástól, a menedzsment valós teljesítménye pedig lényegesen nehezebben ítélhető meg.

Szintén sok céget érintő probléma, hogy az árfolyamkockázat következtében keletkező árfolyamveszteséget nem, vagy csak nehezen képesek beleépíteni a termékeik eladási áraiba. Ez elsősorban az import tevékenységet folytató cégeknek jelent kihívást: jelentős volatilitás esetén az árfolyam elérhet egy olyan szintet, amelynek áthárítása már keresleti korlátot jelentene. Az ügyfelek ilyenkor jellemzően inkább elhalaszthatják a vásárlást, illetve hiába is csökkenne az árfolyam, az adott cég az árait akkor sem tudja csökkenteni, mivel már kifizette egy magasabb áron a terméket. Fontos megemlíteni a saját tőke probléma megjelenését is.

Számos olyan speciális célú társaság van, amelyek tevékenységüket nagymértékben deviza (főleg euró) hitelből finanszírozzák, kiváltképp az ingatlanszektorban. Ezeknél a társaságoknál súlyos problémák keletkezhetnek, például az év végi hitelátértékelés által generált jelentős árfolyamveszteség, aminek révén a cég saját tőkéje negatívba fordulhat. Mindez azt eredményezheti, hogy a tulajdonosoknak újabb tőkét kell biztosítaniuk a vállalkozásuk részére - ami a jelenlegi globális környezetben nagyon komoly kihívást jelenthet.

Megoldások az árfolyamkockázat kezelésére

A Deloitte felmérése szerint a vállalatok 80 százalékánál nőtt az árfolyamkockázat az elmúlt egy évben, és csupán a válaszadók 5 százaléka számolt be annak csökkenéséről. A cégek közel fele (47 százaléka) ennek ellenére nem változtatott az árfolyam-kezelési gyakorlatán az elmúlt egy évben, vagyis a korábban alkalmazott módszereket megfelelőnek ítélték. A cégek közel fele arról számolt be, hogy jobban fókuszált az árfolyamkockázatok minimalizálására az elmúlt évben. A hazai cégeknél leggyakrabban használt kockázatkezelési gyakorlatok a határidős, opciós, illetve swap ügyletek, amelyek mellett a fedezeti elszámolást (hedge accounting) ma még nagyon kevesen alkalmazzák egyidejűleg, holott a módszer előnye, hogy megteremti a kockázatkezelés és a könyvelés egységét, hiánya viszont az eredmény tervezhetősége szempontjából kedvezőtlen lehet a cégek számára.

A felmérés megmutatta azt is, hogy meglehetősen kevés vállalat fontolgatja a devizás könyvvezetésre való áttérést és mérlege átstrukturálását. Mindkét megoldást kevesebb, mint az érintett cégek 10 százaléka választotta, és a jövőben is körülbelül ugyanennyien tervezik annak ellenére, hogy ezek szintén hatékony eszközei lehetnek a tervezhetőbb eredmény elérésének. Sokan csak a határidős, opciós ügyletekben gondolkodnak, de a devizahitel állományának alakításával is hatékonyan lehet változtatni a kockázati pozíción. Ennek a módszernek a másik hatása azonban, hogy a mérlegben lévő tételt át kell értékelni az év végén, illetve a hitel lejáratakor a megújítás likviditási kockázatot eredményezhet.

A következő két leggyakrabban alkalmazott eszközt, a szállítói-vevői szerződések újratárgyalását (árfolyamkockázat áthárítását) és az egyéb természetes fedezési lehetőségeket, a pénzügyi vezetők 36 és 39 százaléka említette, mint bevált módszert. A természetes fedezés és a másik félre való áthárítás az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb eljárásoknak tekinthetők, azonban hosszabb távú alkalmazásuk esetén olyan kérdések merülhetnek fel, hogy például ki viseli valójában a kockázatokat, meddig és kikre lehet továbbhárítani azokat, és ezt az árakra erősen kiható gyakorlatot a piac meddig viseli el.