Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014. augusztus 28-án kiadott jelentése szerint a 2014 eleje óta a négy érintett országban - Guineában, Sierra Leonéban, Libériában és Nigériában - regisztrált Ebola-lázban szenvedők száma 3069-re emelkedett, közülük 1552 beteg meghalt. A megbetegedések több mint 40 százaléka az elmúlt 21 napban fordult elő, tehát a járvány terjedése gyorsul, de a legtöbb megbetegedés néhány területre koncentrálódik. A halálozási arány 42 százalék (Sierra Leone) és 66 százalék (Guinea) között változik, az átlag 52 százalék.
Augusztusban a nyugat-afrikaitól független járványról érkeztek hírek a Közép-Afrikában fekvő Kongói Demokratikus Köztársaság Egyenlítő tartományából (Equateur Province). Az előzetes adatok szerint itt július 28. és augusztus 18. között 24, a vérzéses láz tüneteinek megfelelő megbetegedést derítettek fel utólag, közülük 13 beteg meghalt. Itt a Zaire Ebola-vírus etiológiai szerepét augusztus 26-án erősítették meg a laboratóriumi vizsgálatok. Az Ebola-vírus felfedezése, 1976 óta Kongóban ez a hetedik Ebola-láz járvány.
Nyugat-Afrikában az összes megbetegedés 62 százalékát a járvány epicentrumában, három ország, Guinea, Sierra Leone és Libéria határvidékén, Gueckedou prefektúrában (Guinea) és Lofa régióban (Libéria) valamint Sierra Leone keleti tartományának két területén, Kenema és Kailahun közigazgatási egységben regisztrálták. A legnagyobb járványügyi veszélyt az jelenti, hogy a betegséget mindhárom ország fővárosába is behurcolták, ami a nagy népsűrűség valamint a nemzetközi kereskedelmi és utazási lehetőségek miatt nagy aggodalmat kelt.
A WHO augusztus 28-án publikálta a járvány felgyorsult terjedését megfékező intézkedési tervét. Emellett azonban továbbra sem ajánlanak semmilyen utazási vagy kereskedelmi megszorítást, kivéve az igazoltan vagy feltételezhetően Ebola-lázban szenvedők valamint a velük szoros kapcsolatba került személyek utazási tilalmát.
Alábecsülik a járvány méretét
A járvány valódi méretét Libériában és Sierra Leonéban több okból alábecsülik. Sok család otthonában rejti el megfertőződött szeretteit, hogy legalább otthon, kényelmesebb, emberibb körülmények között halhassanak meg. Mások tagadják a betegséget, és azt hiszik, hogy az izolált kórházi osztályon - mintegy a betegség kialakulását elősegítő inkubátorban - kezeltek biztosan megfertőződnek és meghalnak. Legtöbben a stigmatizációtól és a közösségi kirekesztéstől félnek, ami a betegre és családjára vár, ha kiderül, hogy a tüneteket biztosan az Ebola-vírus okozta.
A gyorsan terjedő járvány a nemzetközi segítő szervezetek számára nagy kihívást jelent. Hiány van személyzetből, szolgáltatásból és eszközből, közte az egyéni védőfelszerelésből is. A kórházi és a diagnosztikus kapacitások túlterheltek. Sok terápiás központot és általános klinikát bezártak. A félelem távol tartja a betegeket és az egészségügyi személyzet menekül.
Friss sírhantok
Vidéken, a falvakban a holttesteket anélkül temetik el, hogy a hatóságok regisztrálnák a halálesetet és nem vizsgálják ki a halál okát. Bizonyos helyeken a járványügyi szakemberek vidékre utaznak, és a falvakban a friss sírhantok száma, mint nyers indikátor alapján próbálják megbecsülni a gyanús eseteket.
Libéria egyes területein olyan jelenség fordul elő, ami korábbi Ebola-láz járványokban soha: amint egy új gyógyító központ megnyílik, azonnal megtelik korábban Ebola-gyanúval nem regisztrált betegekkel, azt sugallva: láthatatlan és megbecsülhetetlen tömeg maradt regisztrálatlanul. Monroviában, Libéria fővárosában a múlt héten nyílt meg egy 20 ágyas gyógyító központ, ami több mint 70 beteg felvételét követően azonnal túlterheltté vált.
További problémát jelentenek azok a falvak, ahonnan Ebolára erősen emlékeztető betegekről és halálesetekről szóló hírek érkeznek, de a közösség ellenállása és a személyi, illetve a közlekedési feltételek hiánya miatt ezek az esetek felderítetlenül maradnak.
Példa nélküli az egészségügyi dolgozók megfertőződése
Augusztus 25-ig több mint 240 egészségügyi dolgozó betegedett meg a járvány által sújtott négy országban, közülük több mint 120 meghalt. Az Ebola-láz kiemelkedő orvosok életét követelte Sierra Leonéban és Libériában is, megfosztva ezen országokat nem csak tapasztalt és elhivatott egészségügyi szakembereiktől, hanem példamutató nemzeti hőseiktől is.
Az okok közé tartozik az egyéni védőfelszerelések hiánya, a nem megfelelő használat, a járvány nagyságához képest messze nem elegendő számú személyzet, és a biztonságosként ajánlottnál jóval több munkaóra, amit a személyzet az izolált körülmények között kénytelen dolgozni.
A korábbi Ebola-járványokban a vírus terjedése akkor vált láthatóvá, mikor a fertőzöttek száma megsokszorozódott az egészségügyi intézményekben, és orvosok illetve nővérek is megbetegedtek. Azonban amikor az Ebola-vírust azonosították és megfelelő megelőző intézkedéseket léptettek életbe, az egészségügyi dolgozók körében a megbetegedések száma drámai mértékben lecsökkent. Ráadásul sok korábbi járvány Afrika távoli, nehezen megközelíthető területein alakult ki, ahol már korábban is sokkal ismertebb volt a betegség, és ahol a fertőzési lánc könnyebben volt követhető és megszakítható.
A félelem irányít
A jelenlegi járvány ettől eltér: a távoli, vidéki területek és a fővárosok egyaránt érintettek már, nagyban növelve a lehetőségét annak, hogy nem diagnosztizált betegek szoros kapcsolatba kerüljenek a kórházi személyzettel. Nyugat-Afrikában sem az orvosok, sem a lakosság nem ismeri ezt a betegséget. Fokozott félelem irányít egész városokat és falvakat is.
Sokféle fertőző betegség terjed a régióban, közte a malária, a hastífusz, és a Lassa-láz, melyek az Ebola-láz kezdeti tüneteit utánozhatják. Az ezekben a betegségekben szenvedőknek gyakran van szükségük sürgős egészségügyi ellátásra. Az orvosok és nővérek sokszor nem látnak okot arra, hogy Ebola-lázra gyanakodjanak és ezért nem látják szükségét a személyes védelemnek sem. Ráadásul a védőfelszerelést a trópusi klímán nagyon nehézkes viselni, és erősen korlátozza azt az időt, amíg az orvosok és nővérek dolgozni képesek egy elkülönítőben.
A WHO becslése szerint a három, leginkább járvány által sújtott országban csupán 1-2 orvos jut 100 ezer lakosra, és ezek az orvosok leginkább a városi területeken dolgoznak. A dolgozók megbetegedése az egészségügyi intézmények bezárásához vezethet, különösen amikor a megmaradó személyzet visszautasítja a munkavégzést, féltve az életét. Ha a kórházak bezárnak, más szokásos és sürgős egészségügyi ellátási igények, mint a biztonságos gyermekszülés és a malária kezelése is elhanyagolódik. A nagyszámú orvos és nővér elvesztése megnehezíti a WHO számára elegendő számú szakembert biztosítani a külföldi egészségügyi személyzet köréből.