A fő kockázatot továbbra is az eurózóna jelenti

A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A magukat makacsul tartó recessziós tendenciák és bizonytalan hangulatindikátorok közepette az embernek az az érzése, hogy ez a helyzet örökre így marad: amint megjelenik néhány pozitív jelentés, azonnal követik újabb pesszimista előrejelzések. A bizalmatlanság továbbra is kísért mind a befektetők, beruházók, mind a magánfogyasztók körében. Így a növekedést visszafogó legfontosabb tényező a világgazdaságban változatlanul a bizonytalanság.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Minden jel arra utal, hogy a globális gazdasági kilátások idén csak nagyon mérsékelten javulnak a tavalyihoz képest, s számos bizonytalansági tényező annak ellenére megmarad, hogy a stabilizálódás jelei is látszódnak. A pénzpiacok jelenleg nyugodtabbak, de továbbra is sérülékenyek. A legtöbb országban a belső kereslet tavaly nyomott maradt, ami fékezte a világkereskedelem bővülését és ennek következtében a kereskedelmen keresztül ható növekedési impulzusok is lagymatagok maradtak. Ez a helyzet az idén ugyan valamelyest javulhat, azonban igazi fellendülésre még nem lehet számítani. Az USA-ban a költségvetési konszolidáció kényszere fékezőleg hat a világgazdaság egészére, míg Japánban az exportkereslet szűkülése okoz gondot, s ez a belső kereslet zsugorodásával párosulva tavaly az év második felében recesszióba vitte az országot, s az idén is csak lanyha növekedés várható. A feltörekvő országokra is kedvezőtlenül hatott a fejlett országokban tapasztalt növekedéslassulás, azonban egyes országokban, például Kínában, a belső kereslet élénkítésével lehetett kompenzálni a külső kereslet lanyhulását.

A legnagyobb globális kockázatot továbbra is az eurózóna megoldatlan adósságproblémái jelentik, bár a válság kezelhetetlenségétől való félelmek valamelyest enyhültek. A fiskális feszültségek számos országra jellemzőek, és az integráció elmélyítése az egyik legnagyobb kihívást jelenti a monetáris unió országai számára. Görögországban − a jelentős költségvetési megszorítások és az ország gyenge versenyképessége miatt − a súlyos recesszió az idei évre is átnyúlik, és az is eredménynek számít, ha 2014-ben a gazdaság nem zsugorodik tovább. A recesszió azonban nemcsak Görögországot sújtja, hanem egyre több uniós országot is. Így az idén a 17 eurózónatagból legalább nyolcban − köztük Franciaországban és Olaszországban − csökken a GDP, hétnél a költségvetési hiány a maastrichti határérték felett mozog, s nyolcban a munkanélküliségi ráta két számjegyű. Mindennek fényében a várakozások szerint az euróövezet gazdasági teljesítménye az idén is csökken, ami már önmagában megnehezíti a kényszerű fiskális konszolidáció és a szükséges reformok végrehajtását. Az eurózóna motorjának számító Németországban is csökkent a GDP 2012 utolsó negyedévében, ami jelzi, hogy a német gazdaság sem tudja függetleníteni magát a régióban zajló folyamatoktól, az exportpiacok szűkülése − különösen a francia gazdasági előrejelzések rosszabbodása következtében − a német gazdaságot is fékezi. Holott a német államháztartás egyensúlyban van, s az időben meglépett munkaerő-piaci reformok következtében a foglalkoztatási problémák is kisebbek, mint az uniós országok többségében.

Az EU−27 újonnan csatlakozott 12 országa esetében a konjunktúra ingadozása követi az eurózónáét, még ha a GDP-ráta folyamatosan az euróövezet átlaga fölött mozog is. Az egyes országok teljesítménye között jelentős különbségek vannak: míg a Baltikum országaiban az uniós átlaghoz képest dinamikus a növekedés, addig Magyarország, Csehország, Szlovénia, Ciprus és Málta esetében csökken a GDP, Bulgária és Románia esetében pedig a stagnálás a jellemző. A stabil teljesítményt nyújtó Szlovákiánál és Lengyelországnál is jelentős dinamikavesztés figyelhető meg. Az eurózónába belépett új tagországokat a válság hasonlóan érintette, mint az eurózónán kívülieket. Az új tagországok közül azok tudtak a válságból hamarabb kilábalni, ahol a belső egyensúlyi feltételek kedvezőbbek voltak, de a régi uniós tagországok részéről tapasztalható lanyha piaci kereslet továbbra is jelentősen fékezi az élénkülési folyamatokat ezen országokban.

A globális növekedés jelentősebb gyorsulásával a legtöbb prognózis most már inkább csak 2014-ben számol, s noha a konjunktúraindikátorok egy része óvatos felfelé mozdulást mutat, teljes az egyetértés abban, hogy a rövid távú előrejelzéseket lefelé mutató, fokozott kockázatok teszik bizonytalanná. Így a külső környezet a magyarországi növekedési lehetőségeket az idén csak kismértékben támogatja, érezhető pozitív keresleti impulzusok legfeljebb az év második felében, de inkább csak jövőre várhatóak.

Nagy Katalin,

a Kopint Konjunktúrakutatási Alapítvány ügyvezető igazgatója