Ősszel, ha tovább emeli az adókat, ha megtartja a jelenlegi szintet, Magdalena Andersson pénzügyminiszternek és a szociáldemokrata párt vezette kormánynak valószínűleg bizalmatlansági szavazással kell szembenéznie. Legkevésbé sem a svéd gazdasági mutatók miatt, sokkal inkább azért, mert az erősödő szélsőjobboldali populista ellenzék adócsökkentéssel próbál kampányolni.

Svédország ugyanis azon kevés országok közé tartozik, amely hagyományosan adóemeléssel reagál a válságokra. Miközben az amerikai piacot a 2008-as gazdasági válság után a bankokba és a gazdaságba pumpált ingyen állami támogatásokkal próbálták feltámasztani, addig Svédország emelt egyet az adókon. Ugyan 2008 második felében recesszióba fordultak, de az into- és telekommunikációs technológiai társaságokra, valamint a vas-, acél- és járműiparra támaszkodó gazdaság, ha nyögve-nyelve is, de talpra állt.

Kapcsolódó

Most, miközben Donald Trump amerikai elnök egy teljesen másik filozófia mentén épp a GDP 26 százalékát kitevő szövetségi adók megvágásától várja azt, hogy két év alatt 3 százalékra gyorsul a növekedés, addig Svédországban a GDP-arányos adóbevétel 43 százalék. Mégis a jelenlegi mutatók a svédek modellje mellett szólnak: 2016-ban 3,1 százalékos volt a bővülés, szemben az amerikai 1,6 százalékkal - írja a Bloomberg.

Andersson ráadásul tavaly olyan helyzetben találta magát, hogy az első negyedéves adatok 4 százalékos növekedést jeleztek előre. Ekkor a költségvetés deficitesből többletből gazdálkodóba váltott. Így az amúgy is példásan alacsony 45 százalék körüli GDP-arányos államadósságot tovább csökkenthette - viszonyításképpen az Egyesült Államokban ez meghaladja a 100 százalékot, míg Magyarországon 77 százalék, Németországban pedig 60 százalékra csökkentenék az év végéig.

Nem elég szétadóztatni egy országot

Önmagában a magas adóteher még nem jelent megváltást, ehhez a svéd gazdaság egy-két sajátosságára és a kormány által fenntartott különleges szociális ellátórendszerre is szükség van. Az állam például fekete öves kapitalistaként viszonylag ritkán segít ki vállalatokat, ha azok csődközelbe kerülnek. Jó példa erre az egykori legendás Saab autógyártó, amely 2012-ben a válság után képtelen volt talpra állni. A tulajdonos General Motors jelezte, hogy szabadulna a patinás márkától, ahogy az Opel esetében Németországban, úgy a stockholmi vezetésnél is megpróbált kilincselni. A kormány viszont nem kívánt beavatkozni a piacba.

Mindezt azt tehették meg, mert évtizedek óta fenntartották a munkanélkülieket védő szociális hálójukat: aki elveszti a munkáját ingyenes átképzéseken vehet részt, támogatják az országon belüli mobilitását és a pénzosztási rendszert úgy alakították ki, hogy az a munkavállalást ösztönözze. Andersson többször elmondta, hogy a hálózat költséges, de szükséges ahhoz, hogy az antiglobalista, antikapitalista mozgalmakat távol tartsák a hatalomtól.

A svéd gazdaság másik sajátossága, hogy az Európai Unióban itt a legmagasabb munkaerő-piaci részvétel - vagyis itt dolgozik a lakosság legnagyobb arányban. Annak dacára is, hogy viszonylag magas, 6,9 százalékos a munkanélküliségi ráta, ezzel is jó 3 százalékkal az uniós átlag alatt. A magas munkaerő-piaci jelenlét viszont leginkább a család és karrierbarát hálónak köszönhető: az állam adóbevételekből támogatja a szülői szabadságot és a megfizethető napköziket. Nem véletlen mondta azt Andersson, hogy a svéd modellnek három pillére van: a munka, a jóléti állam fenntartása és a vagyon újraelosztása.

Nem mindegy, kik fizetnek

A svéd sza-rendszer progresszív adózással működik. Havi 18 800 koronáig (mintegy 603 ezer forintig) adómentesek a jövedelmek, majd óriási ugrással az ezt meghaladó bérek egészen 438 900 koronáig (14 millió forintig) 31 százalékot kell befizetni - 7 százalék az önkormányzaté, 24 a kormányzaté. A következő sáv 638 500 koronás (20 millió forintos) fizetésig tart, itt 31 és 20 százalék az arány, míg e felett 31 és 25 százalék a két mutató - derül ki a svéd adóhatóság idei adataiból.

A sávozás pedig azt eredményezte, hogy a világon Svédországban az egyik legalacsonyabb a leggazdagabb és a legszegényebb 10-10 százalék közötti felhalmozott vagyonban megmutatkozó különbség. Az egyenlőtlenséget kimutató Gini-együttható 25,2 pontos az EU vagyoneloszlási statisztikái szerint, Magyarországon ugyanez az arány 28,2 pontos, az uniós átlag pedig 30,2 pont.

Miután idén Magyarországon egységesen 9 százalékra csökkent a társasági adó, addig Svédországban megtartották a 22 százalékos szintet. Az adókedvezmények a béren kívüli juttatások és az exporttermelés után járhatnak.

A bevándorlással kell megbirkózni

A 2015-ben kezdődő európai migrációs válság Svédországot is kihívások elé állította, így jól jött, hogy tavaly költségvetési többlet keletkezett. Az állam kis részben tovább takarékoskodott, de a szabad forrásokat elosztotta az ingyenes oktatási és egészségügyi, valamint a biztonságpolitikai és rendészeti kiadások között.

Azonban hiába a jó gazdasági mutatók, a populista pártok - kivált a Svéd Demokraták nevű bevándorlás ellenes tömörülés - felületet kaptak a kormány bírálatára. A tízmilliós ország 162 ezer menedékkérőt fogadott be ideiglenesen vagy véglegesen 2015-ben, amely egy főre leosztva a legmagasabb arány az egész EU-ban. Viszont a nagy arányban érkezett képzetlen vagy kiskorú, a nyelvet nem beszélő menekült egyrészről leterhelte az ellátórendszert, másrészről rontott a foglalkoztatási és az oktatási statisztikákon is.

Régóta probléma ugyanis, hogy Svédországba többnyire alacsony képzett emberek érkeztek az EU-ból és harmadik országokból is. Lényegesen nehezebb magas végzettséget igénylő állásokat találni, sőt, számukra a munkavállalás is nehézkesebb. Ez pedig a gazdaság egyik jelenlegi legnagyobb kihívása: az olyan nemzetközi, dollármilliós bevételű cégek, mint a Spotify vagy a Nordea Bank is szenvednek tőlük. Előbbi már kérte is az államot, hogy változtasson a munkavállalási feltételeken és szabályozáson.