Izgatja a közélet iránt érdeklődőket, hogy az Oroszország elleni nyugati szankciók hatásosak-e, nem fájnak-e jobban a nyugati világ lakóinak, mint az oroszoknak - írja a G7, amely idéz egy tanulmányt, amely Krím félsziget 2014-es orosz bekebelezése után elfogadott korlátozások hatását vizsgálja. Részben a nyugati export-, részben az erre válaszul bevezetett orosz importkorlátozásokét.
Nem meglepő módon a szankcionált termékek árai jelentősen nőttek az embargót követően: 2015 elejére a kontrollcsoporthoz, azaz a nem szankcionált élelmiszerekhez viszonyítva 7,7 százalékkal, a más termékekhez (tehát a nem szankcionált nem élelmiszerekhez) viszonyítva 14,9 százalékkal magasabb volt az áremelkedés mértéke. Érdekes módon a nem szankcionált élelmiszerekkel szembeni plusz áremelkedés csak másfél évig volt számottevő, és 2016-ra eltűnt a különbség. Az élelmiszerek és a nem élelmiszerek közti árkülönbség viszont tartós maradt, és 2016-ban is öt százalék körül volt.
Utóbbi jelenséget magyarázhatja, hogy a szankcionált termékeket Oroszország más termelőktől szerezte be, emellett az oroszok kevesebbet vettek a szankcionált termékekből, és többet másból. Az adatokból ez is visszaköszön: a szankcionált termékek fogyasztása 22 százalékkal csökkent a nem szankcionált élelmiszerek fogyasztásához képest. A harmadik potenciális hatás, hogy a szankcionált termékek belföldi termelése nőtt, bár a kutatás szerint nem jelentősen.
Kis különbség
A kereskedelmi modell azt is megmutatja, hogy ki járt rosszabbul az embargóval, Oroszország vagy a szankcionált exportőrök. Az eredmények szerint az orosz jólétre nagyobb negatív hatást gyakorolt az embargó, mint bármelyik szankcionált államra nézve. Európában a legjelentősebb hatást Hollandiára gyakorolta a szankció, ott 0,88 százalékkal csökkent az életszínvonal ennek hatására, míg Oroszországban 1,8 százalékos jólétcsökkenést okozott a lépés. Magyarországon az orosz export kiesése 0,4 százalékos mínusz jelentett.
Összességében a 2014-es szankciós kör azt is jelzi, hogy a részben az oroszok által maguknak okozott, részben a nyugati szankciók által kiváltott mérsékelt életszínvonal-csökkenés nem destabilizálta Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimjét, és nem tántorította el a további agressziótól.
Ugyanakkor az akkori szankciók, valamint az orosz ellenlépések önsorsrontó hatása sehol sincs az utóbbi hónapokban elfogadott amerikai és európai uniós szankciós csomagok erejéhez képest, ebből fakadóan a 2022-es büntetőintézkedések gazdasági hatásai is jóval súlyosabbnak és sokrétűbbnek ígérkeznek.