A Napi Gazdaság hétfői számának cikke
Megkapta az Európai Bizottság (EB) nevében eljáró Karel De Gucht uniós kereskedelmi biztos a tárgyalási mandátumot a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetének létrehozására az Egyesült Államokkal. A közös atlanti kereskedelmi partnerség, vagy ahogy az angolszász sajtó hívja, a gazdasági NATO ötlete februárban merült fel a washingtoni és az uniós vezetők között, akik júniusig adtak határidőt maguknak a valódi tárgyalások beindítására. A menetrend szerint a holnap kezdődő G8-csúcson indulnak az egyeztetések, amelyek előtt múlt pénteken sikerült az uniós döntéshozóknak az utolsó akadályt is elhárítani.
Az USA kereskedelempolitikai gyakorlatával szemben ugyanis ilyen típusú nemzetközi szerződéshez az Európai Unió összes tagállamának áldását kell adnia, márpedig Franciaország az uniós szerződések által is védett kulturális szektor kivételességére hivatkozva nem támogatta, hogy a bizottsági mandátum az audiovizuális termékekre is kiterjedjen. Mivel kulturális területről van szó, ezért az itteni egyezség meghozatalához nem volt elég az EU-n belüli minősített többség, hanem az alapszerződés értelmében egyhangú döntést kellett hozni. Gucht a tagállamokkal egyeztetve előzetesen kidolgozott egy kompromisszumos megoldást, ennek keretében a tárgyalások közben a franciáknak joguk lett volna az iparági viszonyokat befolyásolni. A Párizs nevében eljáró Nicole Bricq kereskedelmi miniszter viszont hajthatatlan volt, így végül a miniszterek pénteki luxemburgi tanácskozásán a 26 tagállam engedett, vagyis az audiovizuális, elsősorban film és hang produktumokra nem kapott felhatalmazást Gucht.
Visszaüthet a franciák kivétele
A legtöbb tagország és elemzők szerint is visszaüthet a makacs franciák által szorgalmazott kivétel, ugyanis a bizottság februárban az összes piacra kiterjedő egyezményt irányzott elő az amerikai partnerekkel − mivel ez a cél biztosan nem teljesül, az uniós tárgyalóknak arra kell felkészülniük, hogy az amerikaiak is hasonló kivételeket fognak kérni. Egyelőre találgatások vannak azzal kapcsolatban, hogy melyek azok a területek, ahova Washington nem szívesen engedné be az európai piaci szereplőket. Ilyen lehet például a pénzügyi szektor vagy a nemzetközi hajózás, esetleg a védelmi ipar.
A világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetétől mind az EU, mind az USA a gazdasági növekedési potenciál javítását reméli, nem teljesen hiába, hiszen például az 1950−1960-as években a kereskedelmi integrációnak köszönhetően a Európai Gazdasági Közösségen (EGK) belüli belső kereskedelmi volumen sokszorosára nőtt, ami példátlan növekedési rátát eredményezett a legtöbb tagállamban. Igaz, az EGK nem szabadkereskedelmi övezetként jött létre, hanem vámunióként, vagyis a tagállamok nemcsak az egymás közötti kereskedelmi feltételeket, hanem az övezet teljes külső szabályozását is egységesítették. Mindenesetre a napi hárommilliárd dolláros EU−USA kereskedelmi forgalom pár éven belüli megsokszorozódását remélik a tagállamok, az EB becslése szerint a szabadkereskedelmi övezet évente több száz milliárd dollárral is növelheti az áruk és szolgáltatások forgalmának értékét. Ehhez képest az audiovizuális piac mérete jelentéktelen, éves összforgalma 17 milliárd euró (viszont több millió embert foglalkoztat). Franciaországban viszont jelentős a szektor szerepe, Párizs évente másfél-két milliárd eurót is elkölt filmiparára, ezen belül a hazai gyártású termékek aránya eléri a 40 százalékot.