Csehország ugyan rendelkezik néhány csak rá jellemző nemzeti jellegzetességgel, ám több ok miatt úgy látszik, hogy arra az útra lép, amelyet Magyarország és Lengyelország taposott ki az elmúlt években - írja az október 20-21-ei választásokat értékelő cikkében Jan Rovny, a párizsi Sciences Po professzora az London School of Economics and Political Science blogoldalán. Ez az út három vonással bír, amely immáron mindhárom ország esetén megtalálható, ám az Európai Unió főútvonalán járó államok politikai viszonyaira nem jellemző.

Hatalmon ellenzékben

A csehországi választásokon győztes ANO párt valójában a populista Andrej Babis dúsgazdag üzletember házi pártja. Babist szokták a volt olasz miniszterelnökhöz, Silvio Belusconihoz, illetve Donald Trumphoz, az USA elnökéhez hasonlítani, miután mindhárman a korábbi politikai elit elleni fellépésre építették politikai karrierjüket. Az ANO-nak van ugyan gazdasági programja, amely útépítéseket és adócsökkentéseket ígér (az utóbbiakat bizonyos szolgáltatások és termékek, így a fodrászat és a sör esetén), de e mögött nincs ideológia.

A lengyel radikális jobboldali kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) Lengyelország mélyen konzervatív katolikus-nacionalista hagyományaira épít, a magyar Fidesz vezetője, Orbán Viktor három éve előállt a maga doktrínájával az illibeárlis demokráciáról, amelyet nacionalista és autoritáriánus törekvések töltenek meg tartalommal. ANO ezekkel szemben pragmatikus. Babis például hangsúlyozza EU-pártiságát, de elutasítja az euró bevezetését és a bevándorlás kérdésében a szélsőjobboldal kottájából játszik.

Más módszerrel ugyanaz

A politikai elkötelezettség teljes hiánya miatt Rovnynak az a benyomása, hogy az ANO voltaképpen Babis vállalatbirodalmának része - egyfajta politikai vállalkozása -, amivel sokkal inkább olyannak látszik, mintha egy ukrán politikai formáció lenne, mint egy európai stílusú politikai párt. Ez a különbség a PiS, a Fidesz és az ANO között. Ugyanakkor Babis már az előző kormány tagjaként is képes volt úgy eladni magát a nagyközönségnek, minhat ő voltaképpen kívül állna a politikai eliten, szemben menne a rendszerváltás utáni felső tízezerrel, amelynek tagja.

Bár nála az az EU-ellenes ideológia hiányzik - ami a PiS és a Fidesz vezetőit képesé teszi arra a mutatványra, hogy a hatalom birtokában is eljátsszák (egy nagyobb) hatalom ellenzékének szerepét -, a korrupcióból élő politikusokkal szemben a saját erejére támaszkodó, sikeres üzletember imázsára építve mégiscsak elő tudja adni ezt a színjátékot.

Összeomló baloldal

A második hasonlóság a három kelet-közép-európai ország között a baloldal összeomlása. A korábbi vezető kormánypárt a Cseh Szociáldemokrata Párt, illetve a kommunisták 15-15 helyet szereztek a választáson törvényhozásban. A szocdemek az előző szavazáshoz képest elvesztették támogatóik felét, kommunista pártnak 1921-es alapítása óta ez volt a legrosszabb teljesítménye, ami arra utal, hogy a rendszerváltás veszteseiből kikerülő szavazóinak jelentős része átpártolt a szélsőjobb bevándorlófaló SPD pártjához.

A baloldal térvesztése nem ideológiai szempontból fontos, hanem azért, mert ezzel elhalványul a cseh politikai élet egyik olyan sajátossága, amely korábban megkülönböztette ezt a lengyeltől és a magyartól. Csehországban a demokrácia 1918-as megszületésétől kezdve, majd az 1989-es újrakezdés után hagyományosan gazdasági programjaikkal versenyeztek egymással a pártok, míg Magyarországon és Lengyelországban mindig legalább ilyen erős volt a nacionalista, illetve vallási alapú kulturális identitásverseny.

A baloldal mellékszereplővé válásával Csehországban is előtérbe kerülhetnek az olyan politikai kérdések, mint az EU-hoz fűződő viszony, a nemzeti szuverenitás ügye, a bevándorlás megítélése. Egy szóval olyan problémák körül foroghat a közbeszéd és a politikai erők versenye, amelyeket nem racionális érdekek alapján ítélnek meg az emberek, hanem ízlésüktől, családi hagyományaiktól, azaz kulturális identitásuktól függően. Éppen mint a lengyeleknél és a magyaroknál.

Széttöredezett ellenzék

Végül a harmadik tényező, amely a magyar-lengyel útra terelheti a cseheket, az ellenzék szétaprózottsága. Bár az is jó kérdés, hogy Babis és az ANO hogyn alakíthat kormánykoalíciót, hiszen nincs abszolút többsége, még nagyobb kérdés, hogy lehet-e egyáltalán vezető ereje az ellenzéknek. Az ANO 78 helyet szerzett a 200 fős törvényhozásban, a konzervatív ODS 25-öt, a Kalózok és az SPD 22-22-t. Az utóbbi kettő egymás tökéletes ellentéte: az előbbi a nyitottság, az utóbbi bezárkózás híve.

A cseh parlament ezzel a széttöredezettséggel a lengyel, illetve még inkább a magyar törvényhozásra emlékeztet. Ezek egyikében sincs erős, jól szervezett ellenzéke a kormányzó politikai erőknek. A cseh politika így akadálytalanul szerveződhet újjá a bevándorlási válsággal kapcsolatos érzelmileg túlfűtött vita körül, miközben gyakorlatilag alig van bevándorló az országban.

Új szövetség Európában

Adott tehát a képlet, amely immáron mindhárom kelet-közép-európai országot jellemzi - foglalja össze mondandóját a cseh politológus. Az országot vezető politikai erő kaméleonszerű képessége arra, hogy elitellenes maradjon annak ellenére, hogy hatalmon van. A gazdasági programok vetélkedésének dominanciája helyett a kulturális identitás képviselete körüli harc, illetve a politikai ellenzék széttöredezettsége.

Sokan bíznak abban, hogy az ANO nem fog olyan illiberális politikát folytatni, amilyet Magyarországon és Lengyelországban tapasztalhattak az utóbbi években. Rovny azonban úgy látja, hogy a lenyel PiS, a magyar Fidesz és a cseh ANO új populista szövetséget formálhat Európában. Végül is - teszi hozzá - a cseh Pilsner jól megy a magyar gulyáshoz és a lengyel pierogihoz is.

(A nyitókép forrása: Szabó Dániel, Napi.hu)