A lassú gazdasági növekedés elhúzódó, 2012-n jóval túlnyúló időszakára számítanak a Reuters cikkében megszólaltatott elemzők. A megoldatlan problémák ki fogják élezni a nyugati civilizáció politikai és gazdasági feszültségeit. A négy évvel ezelőtt kirobbant pénzügyi válság politikai krízisbe fordult az USA-ban és Európában. Az országaik kezelhetetlenné dagadt adósságának csökkentésére és a gazdasági növekedés ösztönzésére is képtelen politikusok ügyetlen próbálkozásaikkal csak fűtik a piaci bizonytalanságot és a lakosság elégedetlenségét - összegzi a 2012 elejére kialakult helyzetet az elemzés.

A világgazdaság súlypontja eltolódik a feltörekvő országok irányába, és a rendezetlenül lezajló folyamat a második globális recesszióhoz vezethet, ami olyan politikai felfordulást okozhat, amilyenre a múlt század harmincas évei óta nem volt példa. Ezek a gondolatok egyre több vezető politikai stratégát, társadalomkutatót és közgazdászt foglalkoztatnak az elmúlt év rendkívüli eseményei után.

Bekövetkezett az elképzelhetetlen

Szinte szentségtörésként értékelhető, hogy az USA adósságainak besorolását rontották, miközben a fejlődő világ pozitív osztályzatokat kapott a hitelminősítőktől. Európa Kínához, Brazíliához és a többi feltörekvő országhoz fordult pénzügyi segítségért gondjai enyhítéséhez, Brazília megelőzte Nagy-Britanniát a világ legnagyobb gazdaságainak rangsorában.

A gazdaság súlypontjának elcsúszása a világ feltörekvő és fejlődő országai felé nem újdonság, ám a változás tempója 2011-ben váratlanul, drámaian felgyorsult. 2020-ra csak az USA, Japán és Németország marad az eredeti G7-ben - az elemzők mindezek alapján már a nyugati demokrácia válságáról beszélnek.

A Nyugat az uram-bátyám kapitalizmus világa

A szakértők úgy vélik, hogy az USA és Európa hitelessége azért roggyant meg, mert a Nyugat úgy jelenik meg a világ szemében, mint amelynek politikai és pénzügyi elitje túl közeli kapcsolatba került egymással. Összefonódásuk okozta a 2007-2008-as pénzügyi válságot, annak minden máig ható következményével, a magas államadóssággal, a növekvő adókkal, a munkanélküliséggel és a megszorító programokkal.

A végeredmény: az átlagpolgár az elitet hibáztatja, a választók nem bíznak a kormányaikban, a politikai vezetők pedig patthelyzeteket eredményező, terméketlen vitákba keverednek a teendőkről, miután a kipróbált gazdaságpolitikai módszerek egyszerűen nem működnek.

Történelmi változás 500 év után

Niall Ferguson, a Harvard Egyetem történész professzora történelmi változásról beszél. Az elmúlt 500 évben az Atlanti-óceán két partján fekvő Európa és az USA azt mondhatták magukról, hogy ők rendelkeznek a legjobb politikai és gazdasági rendszerrel a világon, ám manapság ez egyre hamisabban cseng. A pénzügyi válság megrendítő módon hozta meg a felismerést, miszerint válságba került a nyugati társadalom intézményrendszere.

Az amerikai republikánusok körében terjedő radikális Tea Party irányzat, az Occupy Wall Street mozgalom és az európai tömegdemonstrációk ugyanannak a jelenségnek, a rendszerbe vetett bizalom megrendülésének a populista megnyilvánulásai.

Lebénult intézmények

Az intézmények szintjén a közös nevező hiányában mutatkozik meg a válság: az amerikai politikai erők képtelenek kompromisszumra jutni a kiadáscsökkentések és az adók kérdésében. A pártok olyan polarizáltak, annyira különbözően ítélik meg a bajok forrását és a válaszok lehetőségét, hogy képtelenek döntéseket hozni. Annak ellenére nem jutnak előre, hogy pontosan tudják: a mostani helyzet országuk csődjéhez vezethet.

Európában ugyanez az uniós csúcsok gyenge eredményeiben mutatkozik meg. A vezetők egyik értekezletről a másikra tartanak, de mindig csak részleges döntéseket hoznak az adósságválság kezelésére. Eközben a brüsszeli elit és a nemzeti kormányok elvesztik a kapcsolatot az európai polgárokkal, akiknek az érdekében elvileg eljárnak. A társadalmak tagjaiban pedig csak nőnek a kétségek: vajon érdemes-e fenntartani a monetáris uniót, ha ennek magas árát a megszorítások formájában nekik kell megfizetni.

Ki az első számú közellenség?

A hagyományos bal- és jobboldal egymással homlok egyenest ellenkező magyarázatot ad a bajok okára. A baloldali narratíva szerint a 2007-2008-as pénzügyi válság első számú "bűnözői" a bankárok, akiket nem büntetett meg politikai elit. A pénzintézetek vezetői megúszták, hogy megszegték a bank és ügyfele közötti bizalom, illetve a gazdálkodás alapvető morális szabályait, hogy pusztán személyes meggazdagodásuk motiválta tetteiket. Így megerősödött a választókban a gyanú a politikai és a pénzügyi elit elvtelen összefonódásáról.

A jobboldal a nagyra nőtt államban, a kormányokban találja meg a főbűnöst. A kormányok kihasználták a válságot arra, hogy kiterjesszék szabályozói befolyásukat, és beavatkozzanak a szabadpiacok működésébe. Óriási pénzeket vertek el mentőcsomagokra és szociális programokat, ami az egekbe tolta a közadósságokat.

Szegény, szegény kisember

Mindkét narratíva szerint a helyzet vesztese az utca embere, amely a magas munkanélküliség, az emelkedő adók és az elvesztett gazdasági kilátások formájában fizeti meg a válság óriási árát. Akárhogy is nézzük, akár a hatókörükön túlterjeszkedő nagybankokat, akár a túlhatalmat szerző kormányokat hibáztatjuk, az eredmény az, hogy elszakadt egymástól politikai irányítás és gazdaság működése.

Másként fogalmazva a politikai és a pénzügyi vezetők összefonódó rendszere, az uram-bátyám kapitalizmus nem működik - mondja Raghuram Rajan, a Chicagói Egyetem pénzügy professzora, az IMF korábbi vezető közgazdásza.

Nincs kiút

Idén három jelentős választás is lesz: tavasszal Franciaországban, illetve Oroszországban és ősszel az USA-ban. A jövő év elején vezetőváltás lesz Kínában, ám egyelőre nem a látszanak jelei annak, hogy olyan új vezetők kerülhetnek a világ nagyhatalmainak élére, akik képesek kiutat találni a bénultságból.

John Browne, az Euro Pacific Capital vezető gazdasági tanácsadója pesszimista üzenetet küldött cége ügyfeleinek 2011 végén. Az amerikai és az európai uniós politikusok teljesen képtelennek bizonyultak arra, hogy megtegyék a fenyegető globális gazdasági katasztrófa megelőzéséhez szükséges lépéseket - hangsúlyozta.

Az eurózónás bankok becslések szerint hatezer-milliárd dollár nagyságrendű fizetési nehézségei és a 16 ezer milliárdos amerikai közadósság tükrében sokkal nagyobb formátumú politikusokra lenne szükség az összeomlás elkerüléséhez. Ilyen vezetés még a láthatáron sincs - tette hozzá.