Ha ilyen vezetői vannak a brit társadalomnak, akkor minden oka megvan arra, hogy pánikba essen - foglalta össze véleményét a szigetország előrehozott parlamenti választásának napján Clive Crook, a Bloomberg gazdasági, pénzügyi és politikai kérdésekkel foglalkozó publicistája. A szavazás szerinte két a vezetésre alkalmatlan ember közti választás lehetőségét kínálja az embereknek.

Olyan időkben, amikor az Egyesült Királyságnak hozzáértő irányításra lenne szüksége két olyan politikus versenyez a miniszterelnöki pozícióért, akinél nagyobb kontárt emberemlékezet óta nem láthattunk a közélet porondján.

Még egy jól menedzselt kormánynak is rendkívüli kihívást jelentene a brexit rövid távú káros hatásainak kezelése, ám akárhogy is döntenek a szavazók csütörtökön, egy biztos: semmi esély arra, hogy jó kormánya legyen az országnak. Ezért aztán nehéz eltúlozni, milyen nagy bajban van Nagy-Britannia.

Könnyű préda

Theresa May miniszterelnök azért írta ki a rendkívüli választásokat - miután félretolt egy törvényjavaslatot, amely fix kormányzati ciklusokat írt volna elő -, mert úgy vélte, hogy nagyot kaszálhat. Jól számolt. Ellenfele, Jeremy Corbyn egy megcsontosodott, régi vágású baloldali - minden tory ilyen vezetőt szeretne látni a Munkáspárt élén. Még saját pártjának parlamenti képviselői is el akarták szigetelni a nyilvánosságtól, ami csak azért nem sikerült, mert a párt szélesebb vezetősége megakadályozta a kísérletet.

Hozták a szörnyűséget

May hatalmas előnnyel indult a kampányba, aminek nagyját Corbyn csoszogó Munkáspártja ledolgozta. Nem azért, mert a brexit ügyében megfordult volna a közvélemény. A Munkáspárt nem vitatja a tavalyi népszavazás eredményét, főként azért, mert saját szavazóinak egy része is kilépéspárti. A brexit tartalmával kapcsolatban mindkét párt homályos álláspontot foglal el.

Nem is az történt, hogy Corbyn impozáns választási programmal állt volna elő. Éppen ellenkezőleg: a tartalom és a tálalás is éppen olyan rossz volt, amilyet a toryk saját szempontjukból kívánhattak. Államosítanák ezt, meg azt, teletömnék pénzzel a közszolgáltatásokat és ne kérdezzük, miből teremtenének pénzt a nagy kiadásokra! Ennek alapján a konzervatívoknak növelniük kellett volna előnyüket, nem elveszteni.

Még borzalmasabb válasz

Hogy miért nem ez történt arra nagyon szomorú választ kaphatunk. A toryk vezetése nem stratégiai hibát követett el - azt korrigálni lehetett volna -, hanem egyszerű hozzá nem értésről tett tanúbizonyságot. Látva a munkáspártiak menetelését a radikális baloldal felé May elődje, David Cameron példáját akarta követni. Tovább akarta tolni a Konzervatív Pártot a politikai centrum felé.

Ez elvileg nem lehetetlen. Egy piacbarát párt erősíthet azzal, hogy napirendjére vesz szociális problémákat. Ez nem az elvakult államosítók privilégiuma. May azonban ahelyett, hogy piaci megoldásokat kínált volna a szociális gondokra, rejtett baloldali ötletekkel állt elő. Állami beavatkozással az ipar szabályozásában és más ehhez hasonló parancsolgatásra alapuló lépésekkel.

Miután azonban ezeket tory vezetőként nem vállalhatta fel nyíltan, homályos üzeneteket küldött a közvéleménynek, ami élesen szemben állt választási szlogenjével, miszerint erős és stabil vezetést kínál Nagy-Britanniának. A bizonytalan mondanivalóra csak ráerősített azzal, hogy nem állt ki szemtől szemben vitatkozni Corbynnal.

Az óriási baki

A miniszterelnök azzal követte el legnagyobb baklövését, hogy közvetlenül választási programjának ismertetése után visszavonta annak egyik nagy felháborodást kiváltó pontját, az úgynevezett elhülyülési adót, azaz azt, hogy az időseknek koruk előrehaladtával többe kerülne az orvosi kezelésük. Ebben az intézkedésben is lett volna ráció: mérsékelte volna az emberek adóterheit.

Ugyanakkor az ilyen ötletek mindig nagy felháborodást váltanak ki. Ezután visszavonta ezt a programpontot, amivel újabb határozott jelét adta annak, hogy nem az az erős és stabil vezető, aminek el akarja adni magát.

Sötét jövő

Bár a toryk a közvélemény-kutatások szerint a szavazás napja előtt ennek ellenére nyerésre álltak, ezt elsősorban Corbynnak köszönhették, aki még a regnáló miniszterelnöknél is rosszabb vezetőnek tűnik.

May tehát jó eséllyel marad az ország élén, ám amikor az Egyesült Királyságnak egy kiegyensúlyozott, kiváló tárgyalási készségekkel rendelkező kormányfőre lenne szüksége, borítékolható, hogy nem ilyet kap. Vélhetően ki fog derülni, hogy Theresa May ezek közül egyik tulajdonságnak sincs birtokában.